33. Hozzáfűzés: Egy példa a víz alámerülés (keresztelés) végrehajtására

Hogy adhassunk néhány ötletet ahhoz, hogy hogyan lehet egy víz alámerülést (keresztelést) helyesen végrehajtani, a következőkben egy beszámolót fogunk ismertetni egy víz alámerülésről, amely a Krisztadefian (Christadelfian) közösség által történt Hartlepoolban, Angliában egy szombat délután 1990. novemberében. Bevezetésnek meg kell jegyezznünk, hogy a ‘keresztelés’ alapvetően teljes víz alámerülés által történik, egy hitvallást az igaz evangéliumban és öszinte bűnbánatot követően. A ‘ceremónia’ (formaság) egy nem kötelező érvényű extra dolog, az alkalomhoz illő fontosság érzését nyújtja. Az eljárás rendje a következő módon történt:

Megnyitó ima

A Rómaiakhoz írt levél 6. fejezetének felolvasása

Rövid beszéd a víz alámerülésről

Ima

A személy víz alámerítése (pl. egy uszodában)

Hálaadó Ima

Beszéd a víz alámerüléskór

Nem lehet kétséges, hogy a mai nap a legfontosabb Dave (helyetesíttet név) életében, néhány perc múlva a víz alá fog merülni, és felemelkedik teljességgel "Krisztusban", Ábrahám utódaként, részesülvén azokban a csodálatos ígéretekben, amelyeket Ábrahámnak tett Isten, amelyek az evangéliumot képezik.

A túlzott egyszerűsége ennek a cselekedetnek megtévesztő lehet, azonban Dave és mi mindannyian mégis teljességgel hisszük, hogy ez a víz alámerülés kapcsolatba fogja őt hozni Krisztus halálával és feltámadásával, amint ezt a Rómaiakhoz írt levél 6. fejezetének 3-5 verseiben olvastuk:

"Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemetettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is".

Néhány percig elképzeljük Jézus feltámadásának jelenetét, mert láttuk, hogy amint Dave kijött a vízből kapcsolatba került Jézus halálból való feltámadásával.

Elképzelhetjük az éjszakai levegő frissességét és csendjét, és a Krisztusban levő új élet dicsőséges érzését. Talán láthatta Jeruzsálem fényeit, amint eltünnek a távolban, az emberek pedig teljes tudatlanságban lehettek a felől a csodálatos dolog felől, amely oly közel történt hozzájuk - hogy egy ember feltámadt a halálból egy új életre.

És amint Dave felemelkedik a vízből, a körülöttünk levő világ ugyanúgy ma sincs tisztában azzal a csodálatos dologgal, amely történik, mindaz amit láthatnak, a nők és férfiak egy kis csoportját egy uszoda felé tartani, és az egyik ember alámeríti a másikat. Azonban, ahogyan az angyalok egykor örvendeztek Krisztus feltámadásán, ugyanúgy ma is, általunk ugyan nem látható módon, örvendeznek egyetlen bűnös ember megtérésén is.

A Rómaiakhoz írt levél 6. fejezetében azt olvastuk, hogy új életben kell járnunk a víz alámerülés után - ez az az öröm, amelyet Dave-nak most magával kell vinnie, amint tovább halad életútján. Amint olvastuk, ő többé nem lesz a bűn rabszolgája, hanem Istené, megcselekedvén Isten akaratát, aszerint amint az a Bibliában van kinyilatkoztatva. Csábító az az érvelés, hogy szabadságunk van most már önmagunk számára, azonban azáltal, hogy önmagunkat szolgáljuk, nem vagyunk szabadok, a bűn rabszolgái vagyunk. Dave most Urat cserélt, Istent fogja szolgálni. Néha úgy fog tünni, hogy a látszólagos korlátozottságokat, amelyek az új életünkben elő vannak írva számunkra, túlságosan nehezek ahhoz, hogy elviseljük, és kísértő lesz számunkra, hogy ezektől szabadokká lehessünk. Azonban, ha ezt tesszük, nem leszünk szabadok, ismét a bűnt fogjuk szolgálni.

Pál kifejti az 1Kor.10:1,2-ben, hogy a vizben való elmerülésünk összehasolitható Izráel Vörös-tengeren való átkelésükkel. Ez az esemény egy példázat lehet sok-sok tanulsággal számunkra. Izráel rabszolgaságban volt Egyiptomban, s egy értelmetlen életet éltek, nehéz rabszolga munkát végeztek, és Egyiptom bálványait szolgálták. Ilyen életet élvén Istenhez kiáltottak, hogy találhassanak valamilyen utat a menekülésre, noha nekik valószínűleg fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan fog Isten válaszolni kérésükre.

Válaszként Isten Mózest küldte, hogy kivezesse őket Egyiptomból a Vörös-tengeren, majd a pusztán át, hogy bemehessenek az Ígéret Földjére. Izráel Egyiptomban olyan volt, mint Dave és mindazok, akik eljutnak a víz alámerülésig, most Dave, mint annak idején az izráeliták is, a ‘Vörös-tenger partjához’ lett vezetve. Miután ő alámerült a vízben, nem kerül azonnal az Isten Országában levő Ígéret földjére, csatlakozik hozzánk, a maradékhoz, akik a pusztaságban haladunk át. Isten Izráelt a pusztában egy angyal által vezette, aki állandóan velük volt, reggel is, este is. Nekünk is mindannyiunknak van egy angyalunk, aki körülvesz minket, és elvezet minket életünkön keresztül az üdvösség felé (Zsolt.34:7; Zsid.1:14).

Isten Izráelről mindennap mannával gondoskodott, melyet Jézus úgy értelmez a János evangélium 6. fejezetében, mint Isten Igéjét. Ha nem ettek volna mannát, hamarosan meghaltak volna abban a pusztában - nem volt ott más ennivaló. Ebből az okból kifolyólag nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni a Biblia Olvasó Terv fontosságát, amely szerint mindennap olvashatjuk a Bibliát, a versek teljes szövegösszefüggését megnyerve, amint a végére érünk. Nagyon fontos, hogy erre mindennap legyünk időnk, lehetőség szerint mindennap ugyanabban az időpontban olvassuk ezeket a fejezeteket, és elmélkedjünk felettük.

Fontos figyelembe venni, hogy Izráelnek meg lett mondva, hogy ne gyűjtsenek be maguknak több napra elegendő mannát, hanem mindennap hozzák meg az erőfeszítéseket, menjenek ki érte és gyűjtsék össze. A mi Igével való táplálkozásunknak is szükséges, hogy naponként történjen. Ahogyan nem felejtjük el magunkhoz venni a napi természetes táplálékunkat, ugyanúgy ösztönszerűen kell megtennünk a napi erőfeszítéseket, hogy táplálkozhassunk Isten Igéjével. Hogy ahogyan Jób, mi is elmondhassuk magunkról, hogy többre értékeljük Isten Igéjét a természetes tápláléknál is.

Izráel olyan vízet ivott, amely a megsújtott kősziklából folyt ki, az 1Kor.10 kijelentéséből megtudjuk, hogy ez Krisztust ábrázolta.

Táplálkoznunk és innunk kell Jézus mintájára, melyet minden héten a Megemlékezés (Úrvacsora) által tehetünk meg. Az összejöveteleket illetőleg, természetes vágyunknak kell lennie, hogy találkozhassunk másokkal, akik osztoznak reménységünkben. Egy utas egy igazi pusztában két kézzel kapna minden lehetőség után, hogy egy másik utassal találkozhasson, hogy megbeszélhessék a lehetséges problémákat, amelyek előtt állnak, hogy megoszthassák tapasztalataikat. Nekünk is életünk e pusztaságában, ebben a bűnös világban, meg kell tennünk minden erőfeszítést az egymással való kapcsolattartásban. Gyakran nincs lehetőségünk találkozni egymással, olyan sokszor, amennyiszer szeretnénk, azonban ki kell használnunk minden alkalmat, hogy kapcsolatban maradhassunk egymással levelezés, telefon, magazinok olvasása stb. által.

Beszéltünk az új élettel járó felelősségekről, azonban helytelen volna, ha azt a benyomást keltenénk, hogy amennyiben, ha megteszünk bizonyos dolgokat, mint például a napi Biblia olvasás, akkor ezért Istennek majd meg kell jutalmaznia minket. Isten kegyelmi ajándékként adja nekünk a Királyságot, nem mint jó cselekedeteink fizetségét (Róm.6:23). Helytelen volna úgy érezni, hogy a víz alámerülés egy jó ötlet, mert általa meglehet jogosan az esélyünk az Isten Országába való bejutásra. Az Igazság, Isten szeretete, Krisztus győzelme ezt sokkal inkább lehetségessé tehetik. Isten valóban azt szeretné, ha Dave és mi mindannyian, akik itt vagyunk, a Királyságban is együtt lehetnénk. Ez az egész oly dicsőséges, hogy újra és újra szükséges emlékeztetnünk önmagunkat arra, hogy mindez valóban igaz, ennek a fényében pedig mindenkor adjunk valamifajta viszonzást Isten szeretetére.

Amikor Izráel kijött a Vörös-tengerből nagy volt az öröm, Mózes elénekelte dalát és mindenki örvendezett. A Zsolt.105:35-41-es szakasz mindezt méltán jeleníti meg, rámutatván, hogy Isten mennyire gondoskodott mindazokról a dolgokról, amelyek szükségesek voltak számukra vándorlásukhoz:

"Felfaltak országukban (Egyiptomban) minden füvet, felfalták földjük termését. Végül (Isten) megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését. Őket pedig (Izráelt) kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó. Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk. Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel. Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön".

Ez az öröm a mi örömünk is, a te jövőbeli testvéreid–é, akik most itt vannak, hogy tanuskodhassanak víz alámerülésedről. Ez Isten, Jézus és az angyalok öröme is, akik most intenzíven minket figyelnek. Bárcsak mindannyian megtartanánk ezt a reménységet és örömet, mindvégig állhatatosak maradnánk, hogy majdan együtt léphessünk be Isten Országába.