32. Hozzáfűzés: A gonosztevő a kereszten

A gonosztevő "…így szólt: Jézus emlékezzél meg rólam, amikor eljössz Királyságodba. Erre ő így felelt neki: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban" (Lk.23:42,43). Ezeket a verseket úgy értelmezik, hogy a víz alámerülés nem lényeges az üdvösség szempontjából, és hogy azonnal a Mennybe megyünk a halálunk pillanatában. Eltekintve ennek minden más ellenbizonyságától, e vers alapos elolvasása nyilvánvalóvá teszi a következőket:

1. A Krisztus halálába és feltámadásába történő víz alámerülésre adott parancs Krisztus feltámadása után volt adva (Mk.16:15,16). A gonosztevő még Mózes Törvénye alatt élt, amikor Krisztus beszélt vele.

2. Az igazi víz alámerülés (keresztelés) Jézus halálába és feltámadásába történik. Amikor Jézus a gonosztevővel beszélt ezeknek az eseményeknek egyike sem történt még meg, tehát a Krisztusba történő víz alámerülés nem volt még lehetséges.

3. A víz alámerülés szimbolizálja a Krisztussal való meghalásunkat (Róm.6:3-5). A gonosztevő volt az egyetlen ember, aki ezt szó szerint megtette.

4. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy e gonosztevő egyike volt azoknak az embereknek, akik víz alámerültek keresztelő János által. János követői közül sokaknak volt egykor kétes személyiségük (Mt.21:32). Azt állítani, hogy ez a gonosztevő nem volt alámerítve, vitatható az erről való hallgatásból, azonban nehezen vehető egy egészséges elvnek mindez arra, hogy mentséget találjunk magunknak a víz alámerülés ellen. Hasonlómódon e vers a ‘lélek’ és a ‘menny’ szavak felől is hallgat.

5. A gonosztevő kérte Jézust, hogy emlékezzen meg róla, amikor eljön az ő Királyságában. A gonosztevő tehát nem volt tudatlan Isten Országának az evangéliuma felől, amelyről Jézus prédikált (Mt.4:23). Tudta, hogy lesz egy ítéleti nap ennek a Királyságnak a megalapításakor, és ezért kérte Jézust, akiről tudta, hogy fel fog támadni a halottak közül, hogy végül ő lehessen a bíró az ítéletnapján, hogy emlékezzen meg róla. A gonosztevő bizonyosan nem volt tudatlan ezek felől a dolgok felől, felismerte, hogy az üdvösség elnyerése, amely a feltámadás és az ítélet napján történhet meg, Krisztus által volt meghirdetve.

6. Jézus válasza az volt, hogy a gonosztevő vele lesz a "Paradicsomban". Ez a görög szó mindig egy földön megvalósuló, ideális állapotra utal. Használatos a helyreállított Édenkertre vonatkozólag, amely Isten eljövendő földi Országában lesz látható (Jel.2:7). Isten Országának idején a világra az Édenkert paradicsomi körülményei lesznek jellemzőek (Ézs.51:3; Ezék.36:35), annak köszönhetőleg, hogy az átok meg fog szünni (Jel.22:3). Az Ószövetség görög fordítása a Septuaginta (‘Hetvenes fordítás’, Az Ószövetség legrégebbi görög fordításának megnevezése, rövídítése LXX) a ‘Paradicsomra’ ugyanazt a szót használja a földön megvalósuló idillikus állapotra vonatkozólag (Préd.2:5; Neh.2:8; Énekek.4:13; 1Móz.13:10. A ‘Paradicsom’ szó csak a használatán keresztül vált a Mennyel asszociált fogalommá, például az olyan műveken keresztül, mint Milton ‘Paradise lost’ (Elveszett Paradicsom). Krisztus ígérete a gonosztevő számára fenntartott helyről a Paradicsomban válasz volt a gonosztevő azon vágyára, hogy Krisztus Királyságában lehessen. Láthattuk az 5. Tanulmányban, hogy a Királyság a földön lesz megalapítva, tehát a ‘Paradicsom’ szintén a földön fog megvalósulni.

7. A Lk 23:43 vers általános fordítási módja azt a látszatot kelti, mintha Krisztus és a gonosztevő együtt lettek volna még azon a napon a ‘Paradicsomban’. Azonban nyilvánvaló, hogy a Királyság még nincs megalapítva a földön. Ők azon a napon nem mentek be a Királyságba. Krisztus a sírba került (ApCsel.2:32), amint meg volt prófétálva róla, hogy "három nap és három éjjel... a föld belsejében" lesz kereszthalála után (Mt.12:40 vö.16:21). Még feltámadása után is azt mondta "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához" (Jn.20:17). Tehát Jézus nem ment e Mennybe azon a napon, amikor meghalt.

Továbbá úgy tünik Jézus megígérte a gonosztevőnak "ma velem leszel a paradicsomban". A válasz erre a látszólagos ellentmondásra abban áll, hogy a Biblia eredeti héber és görög szövegeiben nincsenek írásjelek, ill. nem különböztet meg kis és nagy betűt. Lehetséges úgy kitenni az írásjeleket, hogy így olvassuk: "Erre ő így felelt neki: "Bizony mondom néked ma, velem leszel a paradicsomban" (Lk.23:43). Rotherham fordítása valóban a "ma" szó után teszi a vesszőt. Ez tökéletesen beleillik a szövegösszefüggésbe. A gonosztevő kérte Jézust, hogy emlékezzen meg róla az ítélet napján, tudatában volt annak, hogy ő felelősséggel tartozik, és meg fog jelenni az ítélőszék előtt. Azonban Jézus csodálatosan biztosította őt - ‘Bizony mondom néked! Nem kell várnod addig a napig, hogy megtudd a döntésemet felőled - te velem leszel a Királyságban!’.

8. A fenti pontokból lehetőségünkben áll felsorolni a tanokat, melyeknek a gonosztevő nyilvánvalóan a tudatában volt:

- Isten Országa

- Krisztus második eljövetele

- Feltámadás és ítélet

- Felelősséggel tartozás kérdése

-Üdvösség elnyerésének lehetősége Krisztusba vetett hitünk által

- Krisztus feltámadása

- Krisztus tökéletessége ("ő semmi rosszat sem követett el")

- Krisztus követésének a szükségessége (Úrnak szólította)

- Az ember bűnössége ("tetteink méltó büntetését kapjuk")

Tehát nincs helye annak, hogy ennek az embernek a történetét felhasználjuk, mint mentséget arra a gondolatra, hogy mindenki meg lehet mentve, aki a leghalványabb érdeklődést is mutatja a kereszténység iránt, bizonyosan mindenkinek rendelkezni kell az olyan alaptanítások ismereteivel, amelyekkel ez az ember is bírt. Enélkül nem lehetett volna képes olyan szintű hitre jutni, amilyenre emelkedett. Krisztus semmilyen ígéretet sem tett az üdvösségre vonatkozólag a másik gonosztevőnek, akinek az volt a hozzáállása, hogy "Mentsd meg magadat és minket is". Itt az olyan ember szólal meg, aki így gondolkozik: ‘Ha van valami igazság ennek a Jézusnak a dolgaiban, nem értem miért nem kaphatnék valamit tőle én is’. Mivel ő nem rendelkezett olyan ismeretekkel a tanok felől, amilyennel a másik gonosztevő, képtelen volt megtalálni az igazi üdvösséget élete végső napján, futólagos Krisztus iránti érdeklődésének a dacára.