10.4 Víz alámerülés és Üdvösség

A víz alámerülés kapcsolatba hoz minket Krisztus halálával, ami azt jelenti, hogy csakis a víz alámerülés által lehet bűnbocsánatunk. "A keresztségben vele (Krisztussal) együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket" (Kol.2:12,13). Mi megmosattunk "…az Úr Jézus Krisztus nevében" (1Kor.6:11) - azaz a Krisztus nevébe való víz alámerülés az, amely által a bűneink lemosódnak. Erre előképül szolgál a 4Móz.19:13 vers leírása, amikor azoknak, akiket nem ért a tisztítóvíz, meg kellett halniuk. Láttuk a 10.2-es Tanulmányban, hogy a víz alámerülés a bűnök lemosása (vö. ApCsel 22:16). A leírás a hívőkről, akik Krisztus vére által lemosták bűneiket, tehát arra utal, hogy ezt a víz alámerülés által tették meg (Jel.1:5; 7:14; Tit.3:5 úgy beszél erről, mint "újjászülő... fürdőről", ami arra utal, hogy mi a víz alámerüléskor születünk újjá víztől (Jn.3:5).

Mindennek a fényében érthető, hogy Péter arra a kérdésre, hogy mit kell tennie az embernek azért, hogy meg lehessen mentve, azt válaszolta, hogy "Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében..."(ApCsel.2:37,38). A Krisztus nevébe való víz alámerülés a bűnök bocsánatáért történik, nélküle nem lehet bocsánat a bűneinkre, és aki nem merül alá Krisztusban, annak el kell vennie a bűn zsoldját - a halált (Róm 6:23). Csak Jézus nevében van üdvösség (ApCsel.4:12), és csak ha bemerítkezünk, akkor részesülhetünk ebben az üdvösségben. Ez a tény azt jelenti, hogy a nemkeresztény vallások semmi esetre sem vezethetnek üdvösséghez. Csak aki nem igazi Biblia hitű keresztény fogadhatja el azt, hogy nekik ez lehetséges. A tény, hogy a Katolikus Egyház és az ökomenikus intézmények ezt teszik, egy szomorú vissztükrőződése a Szent Iráshoz való hozzáállásuknak.

Krisztus örök életre való feltámadása egy jele volt az ő személyes bűn feletti győzelmének. A víz alámerülés által mi ezzel kerülünk kapcsolatba, és így rólunk elmondható az is, hogy Krisztussal együtt feltámadtunk, a bűnnek nincs többé hatalma rajtunk, ahogyan annak nem volt Krisztuson sem többé. A víz alámerülés által megszabadulunk "…a bűntől...a bűn nem fog uralkodni" rajtunk utána (Róm 6:18,14). Azonban a víz alámerülés után mégis van még bennünk bűn (1Jn.1:8,9), a bűn ismét rabul ejthet minket, ha elfordulunk Krisztustól. Tehát jelenleg részesülünk Krisztus halálában és szenvedéseiben, azonban a víz alámerülés által Krisztus feltámadásával is kapcsolatba kerültünk, amely által megvan a reménységünk, hogy az ő eljövetelekor részesedhetünk benne.

Csak reménység szerint vagyunk szabadok a bűntől. "Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül" (Mk.16:16) Krisztus második eljövetelekor. A végső üdvösség elnyerése nem történhet meg közvetlenül a víz alámerülés után, hanem csak az ítéletkor (1Kor.3:15). Szükségtelenné válna az ítéletről szóló doktrína, ha a víz alámerüléskor megnyerjük az üdvösséget, sőt meg sem kellene halnunk. "Aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Mt.10:22).

Még Pálnak is a víz alámerülése után, mintahogyan minden kereszténynek, küzdenie kellett az üdvösségért (Fil.3:10-13; 1Kor.9:27), az örök élet reménységéről beszélt (Tit.1:2; 3:7; 1Thessz.5:8; Róm 8:24) és arról, hogy örökösei vagyunk az üdvösségnek (Zsid.1:14). Az ítéletkor az igazak megkapják az örök életet (Mt.25:46). Pál csodálatos, ihletett logikája ragyog át a Róm 13:11-es versen - azaz, hogy a víz alámerülés után megismerhetjük, hogy minden újabb nappal, amit elszenvedünk, egy nappal közelebb kerülünk Krisztus második eljöveteléhez, örvendezhetünk, mert mindennap "…közelebb van hozzánk az üdvösség , mint amikor hívőkké lettünk". Üdvösségünknek tehát jelenleg nem vagyunk a birtokában. Az üdvösség feltételes, meg leszünk mentve, ha mindvégig megtartjuk az igazi hitet (Zsid.3:12-14), ha megmaradunk a tanítások mellett, melyeket az evangélium tartalmaz (1Tim.4:16; 1Kor.15:1,2), és ha megtesszük azokat a dolgokat, amelyek által megtarthatjuk ezt a hatalmas reménységet (2Pt.1:10).

A görög ige, amely úgy van fordítva, hogy "megmentett", egyes esetekben folyamatos igeidőben van használva, jelezvén, hogy az üdvösségre jutás egy folyamat, amely rajtunk múlik, azon, hogy folyamatosan engedelmeskedünk-e az evangéliumnak. Így a hívőkről úgy van beszélve, mint akik "üdvözülnek" az evangélium (Isten) "bölcsessége" által (1Kor.1:18-21; más példákat találhatunk ezzel a témával kapcsolatban az ApCsel 2:47 és 2Kor.2:15 versekben). A görög ige, amely úgy van fordítva, hogy "üdvözülünk", csak arra a nagyszerű üdvösségre vonatkozólag van múlt időben használva, melyet Krisztus tett lehetségessé kereszthalálával, és amellyel mi is kapcsolatba kerülhetünk a víz alámerülés által (2Tim.1:9; Tit.3:5).

Mindez szemléltetve van Isten a természetes Izráellel történt eljárásai által, melyek az Ő szellemi Izráellel, azaz a hívőkkel való kapcsolatának az alapjait képezik. Izráel elhagyta Egyiptomot, amely a bűn és hamis vallások világát reprezentálja, amellyel nekünk is kapcsolatunk van a víz alámerülés előtt. Áthaladtak a Vörös-tengeren, és a Sinai pusztán át vándoroltak az Ígéret földjére, ahol mint Isten Országában telepedtek meg. A Vörös-tengeren való átkelésük a mi víz alámerülésünk előképe (1Kor.10:1,2), a pusztában való vándorlásuk a mi jelenlegi életünk, Kánaán pedig Isten Országát szimbólizálja. Júdás Levelének 5. verse leírja mennyien pusztultak el a vándorlás folyamán: "Amikor az Úr a népet egykor kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította". Izráel tehát meg volt "szabadítva" Egyiptomtól, ahogyan mindenki, aki víz alámerül meg van szabadítva a bűneitől. Ha azok közül az izráeliták közül egyet is megkérdeztek ‘Meg vagy mentve?’ a válasz az lehetett, hogy ‘Igen’, azonban ez nem azt jelentette, hogy végérvényesen van megszabadítva.

Olymódon, ahogyan az izráeliták az ő szivükben Egyiptom felé fordultak (ApCsel. 7:39), visszatértek bűnös életmódjukhoz és hamis vallásaikhoz, ugyanúgy azok is, akik meg vannak szabadítva bűneiktől víz alámerülésük által, hasonlóképpen eleshetnek attól az áldott állapottól, amelyben vannak. A lehetősége annak, hogy ugyanazt tegyük, amit tettek az akkori izráeliták a pusztában, hangsúlyozva van az 1Kor.10:1-12, Zsid.4:1,2 és Róm 11:17-21 szemelvényekben. A Szentírásban számos példa van arra, hogy olyan emberek, akik a víz alámerülés által szabadulást nyertek a bűneiktől, később olyan helyzetbe estek, amely miatt Krisztus visszatérésekor kárhozatra fognak jutni (Zsid.3:12-14; 6:4-6; 10:20-29). A buzgó ‘evangélikus’ tanítók doktrínájának visszaélése, miszerint ‘aki egyszer meg van mentve az mindenkor meg lesz mentve’, lelepleződik az ilyen versek által - teljesen testies álokoskodás.

Mint minden dologban itt is helyes egyensúlyra van szükség, hogy megállapíthassuk, hogy milyen mértékben vagyunk megmentve a víz alámerülés által. Maga a cselekedet nem tünhet úgy számunkra, mint amely megadja nekünk az esélyt az üdvösségre - ha így gondoljuk, akkor jobb, ha víz alámerülés nélkül vagyunk ekkor még. Azáltal, hogy "Krisztus-é" leszünk a víz alámerülés következtében, reménység szerint vagyunk megmentve, valóban meg is maradhat a reménységünk az Isten Országába való bejutás felől, ha megmarad a bizodalmunk Krisztusban ugyanolyan mértékben, mint amilyen akkor volt, amikor kiemelkedtünk az alámerülés vízéből. A víz alámerülés után mindenkor képeseknek kell lennünk arra, hogy meglegyen a bizalmunk abban, hogy bizonyosan elfogadottak leszünk Krisztus visszatérésekor, és bemehetünk Országába. Nem lehetünk végérvényesen biztosak mert lehet, hogy engedünk a kísértésnek a következő napon, nem ismerjük személyes lelki jövőnket ebben az életünkben.

Mindent meg kell tennünk, hogy meg tudjuk őrizni a jó lelkiismeretünket Isten iránt ugyanolyannak, mint amilyen az a víz alámerülésünkkor volt. A víz alámerülés a jó lelkiismeret ígérete (1Pt.3:21), a víz alámerülésre jelentkező elkötelezi magát (megígéri), hogy megtartja ezt a jó lelkiismeretet Isten iránt.

Amíg a víz alámerülés alapvetően szükséges, hogy elnyerhessük az üdvösséget, amely Krisztusban lehetséges, óvatosnak kell lennünk, nehogy azt a hatást gyakorolja ránk, mintha a víz alámerülés egyetlen cselekedete által meg lehetnénk mentve. Korábban bemutattuk, hogy olyan életet szükséges élnünk, amely folyamatosan közösségben van Krisztus kereszthalálával: "…ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába" (Jn.3:5). Ennek az összehasonlítása az 1Pt.1:23-mas verssel mutatja, hogy a Lélektől való újjászületésnek, amely a víz alámerülés után történik, a mi folyamatos Lélek ill. Ige általi megújhodásunkra kell, hogy vonatkozzon. Az üdvösség nemcsak a víz alámerülésnek köszönhető: kegyelemből van (Ef.2:8), hitből (Róm.1:5) és reménységből (Róm.8:24), sok más feltétel között. Gyakran hallható az az állítás, hogy az üdvösség egyedül hitből van, és így az olyan "cselekedet", mint például a víz alámerülés, lényegtelen. Azonban a Jakab 2:17-24-es szakasz tisztázza, hogy ez az elmélet egy téves megkülönböztetést tesz a hit és cselekedetek között, a valódi hit, azaz a hit az evangéliumban, cselekedetek által hiteles, amelyekben megnyilvánul, például a víz alámerülésben. "Cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hit által" (Jak.2:24). A víz alámerülés számos alkalmakor a hívők megkérdezték mit kell tenniük, hogy meg lehessenek mentve, a válasz mindig tartalmazza a víz alámerülést (ApCsel.2:37; 9:6; 10:6; 16:30). Megtenni a víz alámerülést szükséges bizonyságtevés a mi hitünkről az evangélium által felajánlott üdvösségben. Megmentésünk végső soron Isten és Krisztus munkája, azonban szükséges, hogy "megtéréshez méltóan" éljünk, és higgyünk (ApCsel.26:20 vö. Mk.16:15,16).

Korábban bemutattuk, hogy a bűnök lemosása Isten számunkra történő bűnbocsánatára utal, Krisztusba történt víz alámerülésünk végett. Néhány versben úgy van beszélve rólunk, mint akik lemostuk bűneinket hitünk és megtérésünk által (ApCsel.22:16; Jel.7:14; Jer.4:14; Ézs.1:16), más versekben pedig úgy tűnik, hogy Isten az egyetlen, aki lemoshatja bűneinket (Ezék.16:9; Zsolt.51:2,7; 1Kor.6:11). Ez rámutat arra, hogy amennyiben mi megtesszük a részünket a víz alámerülésben, akkor Isten le fogja mosni rólunk bűneinket. Tehát a víz alámerülés cselekedete ill. munkája egy alapvető lépés, hogy megragadjuk Isten kegyelmi üzenetét (‘érdemtelen kegy’), amely fel van számunkra ajánlva az Ő Igéjében.