30. Hozzáfűzés: Újra-víz alámerülés

Sok ember tartózkodik attól, hogy víz alámerüljön miután egyszer már tett egy ilyen lépést életében, amelyről azt gondolja, hogy az ‘keresztelés’ volt valamiképpen, vagy meghintették, mint csecsemőt, vagy alámerítették egy másik egyházban. Azonban a víz alámerülés előtt szükséges, hogy bűneinket megbánjuk és higyjünk az igazi evangéliumban (ApCsel.2:38; Mk.16:15,16). A víz alámerülésünk-nek csak akkor van értelme, ha ezeket a dolgokat megértjük és követjük, mielőtt a vízben alámerülünk. Mt.28:19,20 összefüggésbe hozza a víz alámerülést Krisztus tanításainak az első hallásával. Egy kisgyermek képtelen a megtérésre, vagy az evangélium megértésére, a meghintés pedig semmi esetre sem víz alámerülés. Egy úszó fejest ugorhat egy uszodában, el is merülhet a vízben, de ez nem víz alámerülés, mivel ez az ember tudatosan nem az evangélium hívására válaszolt. Ugyanez a helyzet áll fenn azoknak az embereknek az esetében is, akik ‘megkeresztelkedtek’ miközben téves tanokban hittek.

Csak egyetlen hit létezik, azaz a tanoknak egyetlen sora, mely az igazi evangéliumot tartalmazza, és ennélfogva csak egyetlen víz alámerülés létezik - a víz alámerülés, amely akkor történik meg, miután az egyetlen hitet valljuk. "Egy a test (azaz egyetlen igaz egyház létezik)... aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek" (Ef.4:4-6). Nincs kétfajta reménység, ahogyan ezt elfogadják azok, akik azt mondják, hogy nem fontos a hit, hogy abban hiszünk-e, hogy a jutalmunk az örök élet a mennyben vagy a földön lesz. Csak "egyetlen Isten létezik" - Jézus ennélfogva nem Isten. Mindebből az következik, hogy amennyiben, ha víz alámerülésünkkor téveszméink voltak alapvető tanítások felől, mint pl. Isten Országa, Isten és Jézus természete stb., akkor a mi első víz alámerülésünk nem volt érvényes.

Keresztelő János víz alámerített embereket, megtérésre hívta fel őket, és tanított nekik bizonyos dolgokat Jézusról (Mk.1:4; Lk.1:77). Azonban ez nem volt elégséges. ApCsel.19:1-5 feljegyzi, hogy néhányakat, akiket János víz alámerített, újra víz alá kellett meríteni, mert bizonyos tanok felől nem volt teljes az ismeretük. Azokhoz hasonlóan, akiket János víz alámerített, mi is úgy érezhetjük, hogy az első alámerülésünkkor tényleg megbántuk bűneinket, és új életet kezdtünk. Ez igaz lehet, azonban nem veheti el a szükségességét annak, hogy megkapjuk azt az "egy (igazi) keresztséget", amely csak akkor történhet meg, miután megértettük az "egyetlen hit" valamennyi alapvető pontját.