10.1 A keresztelés (víz alámerülés által) alapvető fontosságáról

Néhány szó a "keresztelés" szó értelmezésével kapcsololatban !

Mi, a Krisztadelfián Közösség, a magyar Bibliában / nyelvben használt "keresztény" szót nem találjuk helyesnek, mert ez azt javasolja, hogy mi a keresztet követjük és nem Krisztust. Ezt követően mi vagy azt mondjuk, "Krisztuséi " vagyunk vagy azt, hogy Krisztus követői vagyunk. S így nem mondhatjuk azt sem, hogy "megkeresztelkedünk", hiszen az aktus aminek alávetjük magunkat is "víz alámerülés" (görögül: babtizó). Teljesen világos, hogy Krisztus első évszázadbeli követői a teljes víz alámerűlést tekintették "keresztelésnek". (ApCsel 8:26-38; Róm 6:3,4)

Az előző leckékben számos alkalommal említést tettünk a víz alámerülés alapvető fontosságáról, ez az evangélium üzenetéhez való engedelmesség első lépését jelenti. A Zsid.6:2 és a ApCsel 2:38 versek úgy beszélnek a víz alámerülésről, mint a legalapvetőbb tantételek egyikéről. Ennek a tételnek a megfontolását eddig a szakaszig hagytuk meg, mivel igazi víz alámerülés csak az evangélium alapvető igazságainak helyes megértése után lehetséges. Most kiterjesztjük a tanulmányainkat ezzel a témával kapcsolatban, ha azzal a nagyszerű reménységgel, amelyet a Biblia felajánl Jézus Krisztus által, kapcsolatba kívánunk kerülni, akkor feltétlenül szükséges, hogy víz alámerüljünk.

"…mert az üdvösség a zsidók közül támad" (Jn.4:22) abban az értelemben, hogy az üdvösségre vonatkozó ígéretek csak Ábrahámnak és az ő utódainak adattak. Mi ezeknek az ígéreteknek csak akkor válhatunk a részeseivé, ha Ábrahám utódaivá leszünk a Krisztusba történő (keresztelés) víz alámerülés által (Gal.3:22-29).

Jézus világosan megparancsolta követőinek: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot (amelyet az Ábrahámnak tett ígéretek tartalmaznak - Gal.3:8) minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül" (Mk.16:16). Ha elgondolkozunk azon a szón, hogy "és", akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az evangéliumban való hit önmagában nem tud megmenteni minket, a víz alámerülés nem csupán egy szabadon választható extra dolog a keresztény életben, ez az üdvösség alapvető előfeltétele. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a víz alámerülés önmagában meg fog menteni minket, ezt az Isten Igéjéhez való egész életen tartó engedelmességnek kell követnie. Erre Jézus is hangsúlyt fektetett: "Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem láthatja meg az Isten országát" (Jn.3:5).

Ez a "víztől (a görög szövegben vízből’)" való születés egy olyan személyre utal, aki feljön a víz alámerülés vízéből, ezután szükséges, hogy lélekből szülessen újjá. Ez egy folyamat: "születtetek újjá, Isten ... igéje által" (1Pt.1:23). Tehát a Lélek Igéjének való folyamatos pozitív válaszaink által születhetünk újjá lélekből (Ld. 2.2 Tanulmány).

Mi Krisztusba merülünk alá (Gal.3:27), az ő nevébe (ApCsel.19:5; 8:16; Mt.28:19). Jelentőséggel bír, hogy Krisztusba merülűnk alá - nem a krisztadelfiani ill. bármely más emberi szervezetbe. Víz alámerülés nélkül nem vagyunk "Krisztusban", és így nincs üdvösségünk az ő megváltó munkája által (ApCsel.4:12). Péter egy hatásos példabeszédet mondott el ezzel kapcsolatban: Noé bárkáját Krisztushoz hasonlította, rámutatván, hogy amint a bárka megmentette Noét és családját a bűnösökre következő ítélettől, a Krisztusba való víz alámerülés ugyanúgy menti meg a hívőket az örök haláltól (1Pt.3:21). Noé belépése a bárkába hasonlít a mi Krisztusba történő bemenetelünkre a víz alámerülés által. Mindazok, akik a bárkán kívül voltak, vízözön által lettek elpusztítva, a bárkához közel állni, vagy Noé barátjának lenni, teljesen lényegtelen volt. Az üdvösség egyetlen útja volt, és ma is az, hogy Krisztuson ill. a bárkán belül legyünk. Bizonyos, hogy a második eljövetel, melynek a vízözön volt az előképe (Lk.17:26,27), közel van hozzánk (Ld. 3. Függelék). Belépni a bárkába ill Krisztusba a víz alámerülés által, így a legnagyobb fontossággal bír. Az emberi szavak valóban keveseknek bizonyulnak, amikor ennek a sürgösségét közvetítik, a bibliai előkép, azaz Noé idejében a bárkába való belépés, sokkal hathatósabb.

Az első Krisztus követők engedelmeskedtek Krisztus parancsának, elmentek szerte a világba, hirdették az evangéliumot és "megkeresztelték" az embereket, az Apostolok Cselekedetei-ről írott könyv örökíti ezt meg. Egy bizonyíték található benne a víz alámerülés alapvető fontosságáról abban, hogy mennyire hangsúlyt helyez arra, hogy az emberek miután elfogadták az evangéliumot röktön utána víz alámerültek, (pl. ApCsel.8:12, 36-39; 9:18; 10:47; 16:15). Ennek a hangsúlyozása akkor válik érthetővé számunkra, amikor már tisztában leszünk azzal, hogy víz alámerülés nélkül az evangélium tanulmányozása hiábavaló, a víz alámerülés egy alapvetően nélkülözhetetlen állomás, hogy haladhassunk az üdvösség felé vezető úton. Néhány esetben az ihletett feljegyzésről úgy tűnik mennyire hangsúlyozza a fontosságát - szemben a számos emberi érveléssel, amelyek ennek a halogatását tartják helyesnek, vagy akadályokat találnak, hogy végrehajtsák a víz alámerülést -, hogy az emberek megtettek minden erőfeszítést azért, hogy Isten segítségével legyőzzenek minden gátló körülményt, hogy a víz alámerülés megtörténhessen.

Filippi börtönőre azon nyomban végezni akart életével, amikor egy erős földrengés által „megrendültek a börtön alapjai, és kinyílt minden ajtó". A raboknak bőséges alkalmuk lett volna a mene-külésre, amely a börtönőrnek bizonyára az életébe került volna. Az evangéliumban való hite ekkor valóságossá vált, olyannyira, hogy "azonnal megkeresztelkedett" (ApCsel 16:33). Ha valakinek lett volna oka, hogy halogassa a víz alámerülést, akkor az ő lehetett volna. A legnagyobb földrengés Görögországban 3000 év óta, a foglyok csapata, akik azon voltak, hogy megszervezzék a történelem legdramatikusabb kitörést a börtönből és a kivégzéssel való fenyegetés azért, ha valaki elmulasztja a kötelességét megtenni, ő mégis tisztán látta, hogy mi az egyik legfontosabb dolog az életében és végső sorsa tekintetében, amit meg kell tennie. Így felülkerekedett a környező világában levő közvetlen problémákon (pl. a földrengésen), a napi elfoglaltságából adódó feszültségein és a traumán, amit akkor átélt – víz alámerült. Sok víz alámerülésen habozó ember igazi ihletet vehet ettől a börtönőrtől. Az, hogy ő a hitnek ezt a cselekedetét meg tudta tenni, elegendő bizonyítéka annak, hogy neki már részletes ismeretei voltak az evangéliumról, mivel az ilyen valódi hit csak Isten Igéjének a hallásából származhat (Róm 10:17 vö. ApCsel 17:11).

ApCsel 8:26-40 feljegyzi ahogyan az etióp kincstárnok a Bibliát tanulmányozta hintóján ülve, amikor a sivatagon haladt keresztül. Találkozott Fülöppel, aki részletes magyarázatot adott neki az evangéliumról, beleértve a víz alámerülés szükségességét is. Emberileg azt mondhatjuk, lehetetlen volt engedelmeskedni a víz alámerülés parancsolatának ebben a víztelen sivatagban. Továbbá, hogy Isten nem adna olyan parancsot, amelyről tudja, hogy egyes emberek nem engedelmeskedhetnek neki. "Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek", azaz egy oázishoz, ahol a víz alámerülés lehetségessé vált (ApCsel 8:36). Ez az eset válasz azokra az alaptalan feltételezésekre, hogy a teljes víz alámerülés végrehajtása csak az olyan helyeken elvárt, ahol bőséges és könnyen hozzáférhető viz van. Isten mindenkor gondoskodik reális eszközökről, melyek által engedelmeskedhetünk az Ő parancsolatainak.

Pál apostol egy drámai látomást kapott Jézustól, amely annyira megérintette lelkiismeretét, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges volt, "felkelt és megkeresztelkedett" (ApCsel 9:18). Ismét csak, bizonyára csábító lehetett számára, hogy halogassa a víz alámerülést, gondolván kitűnő szociális helyzetére, felfelé ívelő karrierjére, amely a zsidó világban volt kilátásba helyezve számára. Azonban ez a feltűnő csillaga a zsidó világnak helyesen és azonnal döntött, hogy víz alámerüljön s nyíltan feladja korábbi életútját. Később így emlékezett vissza erre a döntésére: "…ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent (a dolgokat, melyeket egykor úgy látott, mint amelyek ‘nyereségére’ vannak) Krisztus Jézus az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem... én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van (a ‘dolgokat’ az ő előző zsidó életéből), azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil. 3:7,8,13,14).

Ez a leírás egy küzdő atlétát jelenít meg, aki erőlködik elérni a célszalagot. A szellemi és fizikai igyekezet ilyen összpontosításának kellenne, hogy jellemezze életünket a víz alámerülés után. Meg kell érteni, hogy a víz alámerülés a kezdete a versenyfutásnak Isten Országa felé, nem csupán egy emléke annak, hogy egyházat és hitet változtattunk, nem is egy passzív belépés egy enyhébb életbe, ahol könnyen vehetjük a ragaszkodást néhány homályos keresztény alapelvhez. A víz alámerülés hozzákapcsol minket Jézusnak egy bizonyos folyamatos értelemben vett kereszthalálához és feltámadásához (Róm.6:3-5) - teljességgel áthatja mindennapjaink alapvető dinamizmusát.

Mint elfáradt, szellemileg győzedelmes idős ember Pál visszaemlékezhetett: "...nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt" (ApCsel 26:19). Amint ez igaz volt Pál esetében, úgy mindazok esetében is igaz, akik helyesen merülnek alá: a víz alámerülés egy olyan választás, amit az ember soha sem fog megbánni. Egész életünkben a tudatában leszünk annak, hogy helyesen döntöttünk. Csak néhány emberi választás felől lehetünk ennyire bizonyosak. A kérdést komolyan fel kell tenni önmagunknak: Miért ne merüljek alá én is?