10.3 A víz alámerülés jelentősége

Az alámerítéssel történő keresztelés egyik oka, hogy a víz alámerüléssel szimbólizáljuk a sírba való leszállásunkat – kapcsolatba hoz minket Krisztus halálával, és tanúskodik az előző bűnös és tudatlanságban lévő életünk eltemetéséről. A vízből való kiemelkedés kapcsolatba hoz minket Krisztus feltámadásával, az örök életre való feltámadásunk reménységével Krisztus visszatérésekor, és azzal is, hogy ezentúl egy új életben fogunk járni, szellemileg győzedelmeskedünk a bűn felett Krisztus győzelmének következtében, amelyet halála és feltámadása által vívott ki.

"Vagy nem tudjátok, hogy mi , akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemetettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk (éljünk nap mint nap). Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában (a víz alámerülés által), még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is" (Róm 6:3-5).

Mivel az üdvösség kizárólag Krisztus halála és feltámadása által lehetséges, így alapvető, hogy kapcsolatba hozzuk magunkat ezzel, hogy meg lehessünk mentve. A Krisztussal történő szimbólikus meghalás és feltámadás, amelyet a víz alámerülés nyújt, az egyetlen út, hogy ezt megtegyük. Meg kell jegyeznünk, hogy a meghintés nem képes ezt szimbólizálni. A víz alámerüléskor "a mi óemberünk (régi életmodunk) megfeszítetett vele", Krisztussal a kereszten (Róm.6:6), Isten "életre keltett a Krisztussal együtt" minket a víz alámerülésünkkor (Ef.2:5). Azonban a víz alámerülés után is megmarad emberi természetünk, és így a világi életforma csábítása is fel fogja ütni a fejét. Testünk megfeszítése egy folyamat, amely a víz alámerüléskor csupán elkezdődik, ennélfogva Jézus azt mondta a hívőknek, hogy vegyék fel naponként a "keresztjüket" és kövessék őt, amint ez megtörtént a Kálvária felé való vonuláskor is (Lk.9:23; 14:27). Az élet nem könnyű, ha Jézussal igazán hordozzuk a keresztünket, azonban kimondhatatlan vígasz és öröm van abban, hogy ugyanakkor Krisztus feltámadásával is egységben vagyunk.

Krisztus "békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által" (Kol.1:20) - "Isten békessége, mely minden értelmet meghalad" (Fil.4:7). Ezzel kapcsolatban Jézus megígérte, "Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja " (Jn.14:27). Ez a békesség és igazi öröm több annál, mintahogy azt a fájdalmak és nehézségek, amelyek a megfeszített Krisztussal nyíltan vállalt kapcsolatunkból adódhatnak, ellensúlyozhatják: "Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is " (2Kor.1:5).

Van egy szabadságunk is, amely abból ered, hogy tudjuk, hogy a mi természetes énünk valóban halott, és így Jézus aktívan velünk van minden megpróbáltatásunkban. Pál apostol hosszú, viszontagságos életének tapasztalataiból mondhatta, hogy "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem" (Gal.2:20).

"Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség... a feltámadt Jézus Krisztus által" (1Pt.3:21) Krisztus örök életre való feltámadásával való kapcsolatunk következtében mi is részesülhetünk az övéhez hasonló feltámadásban az ő visszatérésekor. Azáltal, hogy osztozunk az ő feltámadásában, lehetségessé válik számunkra, hogy végül meg lehessünk mentve. Jézus teljesen világos szavakkal tett erről kijelentést: "…mert én élek és ti is élni fogtok" (Jn.14:19). Pál hasonlóképpen beszélt: "…megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által... üdvözíteni fog élete által" (feltámadás által; Róm 5:10). Újra és újra hangsúlyozva van, hogy azáltal, hogy ha kapcsolatba hozzuk magunkat Krisztus halálával és szenvedéseivel a víz alámerülés és az ezt követő életünk által, bizonyosan osztozni fogunk az ő dicsőséges feltámadásában is:

- "Ha vele (Krisztussal) együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk vele együtt fogunk uralkodni is" (2Tim.2:11,12).

- "Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben... Mert tudjuk azt, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt (Jézus által) minket is feltámaszt" (2Kor.4:10,11,14).

- Pál tapasztalta a Krisztus "szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához (nehéz élete által), hogy valamiképpen …(eljusson) a halottak közül való feltámadásra" (Fil.3:10,11; vö Gal.6:14).