4.9 Pokol

A népszerű elgondolás szerint a pokol a bűnös ‘halhatatlan lelkek’ számára fenntartott büntetés helye, ahová rögtön a haláluk után kerülnek, vagy a gyötrelem helye azok számára, akik az ítéletkor el lettek utasítva. Meggyőződésünk, hogy a Biblia azt tanítja, hogy a pokol a sírgödör, ahová kerül minden ember halálakor.

Az eredeti héber kifejezésnek, ‘se’ól’ amely pokolnak van fordítva, jelentése a sír vagy ‘fedett hely’. Szimbolikusan a holtak hazája, ahonnan nincs visszatérés (Jób 10:21). Több példa van arra, amikor az eredeti szöveg se’ól szava gödörnek van fordítva. A Biblia néhány modern verziója ritkán használja a pokol szót, úgy fordítja sokkal pontosabb formában, hogy gödör. Néhány példa arra, amikor a se’ól szó gödörnek van fordítva, megtorpedózhatja a népszerű elképzelést a poklot illetően, miszerint az a bűnösök számára fenntartott örök tűz vagy büntetés helye:

- "a bűnösök...tűnjenek el a holtak hazájában" (se’ól)!" (Zsolt.31:17)) - nem fognak a nagy fájdalomtól üvölteni.

- "Isten engem kivált a holtak hazájából" (se’ól) (Zsolt.49:15)) - Dávid léleke vagy teste fel lesz támasztva a gödörből vagy pokolból. "..mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában"(ApCsel 2:27).

A hiedelem, hogy a pokol a bűntetés helye, ahonnan a bűnösök nem tudnak kiszabadulni, teljesen összeegyeztethetetlen ezzel, az igaz ember a pokolba tud menni (gödörbe), és ki is tud jönni onnan. Hós.13:14 megerősíti ezt: "Kiváltom őket (Isten embereit) a holtak hazájából (a se’ólból), megváltom őket a haláltól". Ez idézve van az 1Kor.15:55-ben, ahol a feltámadásra vonatkozik Krisztus visszatérésekor. Ehhez hasonlóan a második eljövetelről szóló látomásban is azt olvassuk, hogy (Ld.5.5 Tanulmány) "a Halál és Pokol is kiadták a náluk levő halottakat" (Jel.20:13). Figyeljük meg a párhuzamot a halál, azaz gödör és pokol között (Ld. még Zsolt.6:5).

Anna szavai az 1Sám.2:6-ban teljesen világosak: "Az Úr megöl, és megelevenít (a feltámadás által), sírba (se’ólba) visz, és felhoz onnét". Mivel a pokol maga a gödör, várható, hogy az igazságosak ki lesznek mentve belőle az örök életre való feltámadásuk által. Teljesen lehetséges a ‘pokolba’ vagy a gödörbe jutni, és később elhagyni a feltámadás által. A legjelentősebb példa Jézusé, aki "nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást" (ApCsel.2:31), mivel fel lett támasztva. Figyelemreméltó a párhuzam Krisztus személye és teste között. Az, hogy a teste "nem marad a halottak birodalmában" magában foglalja, hogy egy ideig ott volt, azaz három napig, amíg a teste a sírgödörben volt. Hogy Krisztus a pokolba ment, elegendő bizonysága annak, hogy az nem kizárólag egy olyan hely, ahova csak a bűnösök juthatnak.

Mind jó és rossz emberek a pokolba, azaz a gödörbe jutnak. Jézusnak "A bűnösök közt adtak sírt" (Ézs.53:9). Más példák is vannak arra, amikor az igaz emberek a pokolba ill. gödörbe kerültek. Jákób így siránkozott: "Gyászolva megyek el fiamhoz (Józsefhez) a halottak hazájába", (1Móz.37:35).

Isten egyik alapelve, hogy a bűn büntetése a halál (Róm.6:23; 8:13; Jak.1:15). Előzőleg bemutattuk, hogy a halál a teljes öntudatlanság állapota. A bűn teljes megsemmisülést eredményez, nem pedig egy örökké tartó gyötrelmet (Mt.21:41; 22:7; Mk.12:9; Jak.4:12), ez oly bizonyos, mintahogy az emberek el voltak pusztítva Vízözön által (Lk.17:27,29), vagy ahogyan az izráeliták elvesztek a pusztában (1Kor.10:10). Mindezeken az alkalmakkor a bűnösök elpusztultak, nem pedig örökké tartó kínokban szenvednek. Lehetetlen tehát, hogy a bűnösök büntetése egy örökké tartó öntudatos gyötrelem és szenvedés.

Azt is láthattuk, hogy Isten nem rója fel a bűnt - ill. számítja be nekünk - ha nem ismerjük az Ő igéjét (Róm.5:13). Akik ebben az állapotban vannak halottak maradnak. Akik ismerték Isten akaratát fel lesznek támasztva és megítélve Krisztus visszatérésekor. Ha bűnösöknek találtatnak a büntetés, amit kapni fognak az a halál, mert ez a bűn zsoldja, ítélete. Miután Krisztus ítélőszéke elé kerülnek, büntetést kapnak, ismét meghalnak és örökké halottak maradnak. Ez a "második halál", amelyről a Jel.2:11 és 20:6 beszélnek. Ezek az emberek egyszer már meghaltak, a halál teljes öntudatlan állapotában voltak. Fel lesznek támasztva és megítélve Krisztus visszatérésekor és megbüntetve egy második halállal, amely az első halálhoz hasonlóan teljes öntudatlansággal jár. Ez örökké fog tartani.

Ebben az értelemben tart örökké a bűn büntetése, ennek a halálnak nem lesz vége. Mindörökre holtnak maradni egy örökké tartó büntetés. Az 5Móz.11:4 egy példa, ahol ez a kifejezés van használva. Leírja a fáraó seregének Isten általi elpusztítását a Vörös-tengernél, mint örökké tartó, mindmáig érvényes pusztulást, amely által ez a konkrét hadsereg soha többé nem zaklathatja Izráelt, "rájuk (árasztotta) a Vörös-tenger vizét... (el)veszítette... őket az Úr mindmáig".

Még az Ószövetség idejének a kezdetén is a hívők tisztában voltak azzal, hogy lesz egy feltámadás az utolsó napon, amely után a felelősséggel tartozó bűnösök visszatérnek a sírba. Jób21:30-32 nagyon egyértelmű: "a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket... Ha kiviszik a temetőbe sírdombja fölött őrködnek". A Krisztus visszatéréséről és ítéletéről szóló példabeszédek egyike úgy beszél a bűnösökről, mint akiket ‘levágnak’ Krisztus előtt (Lk.19:27). Ez nehezen egyeztethető össze azzal az elképzeléssel, hogy a bűnösök örökké fognak létezni öntudatos állapotban, folyamatosan gyötörve. Ez mindenképpen egy kissé értelmetlen büntetés lenne - örökös kín 70 éves halottak számára. Isten nem leli kedvét abban, hogy megbüntesse a bűnösöket, következésképpen Ő nem fog kiróni örökké tartó büntetést (Ez.18:23,32; 33:11; vö. 2Pt.3:9).

Az apostatált kereszténység gyakran hozza összefüggésbe a poklot a bűntetés és gyötrelem elképzelésével. Ez éles ellentétben van a Biblia tanításával a pokolról (sírgödörről). "Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk" (Zsolt.49:15), ez magában foglalja, hogy a halál birodalma a békés feledés helye. Annak ellenére, hogy Krisztus teste a halottak birodalmában volt három napig, nem szenvedett elmúlást (ApCsel.2:31). Ez lehetetlen lenne, ha a holtak birodalma égő tűz színhelye lenne. Ezék.32:26-30 a körüllakó nemzetek hatalmas harcosairól beszél, akik békében nyugszanak sírjukban: "Ott van Mesek Tubal, egész tömegük körös-körül a sírokban... fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették... fekszenek... a sírba leszállókkal együtt". Utal a harcosok temetkezési szokásaira, amely a fegyverükkel és a kard fej alá tételével történt. Ez továbbá a pokol leírása, ami maga a sírgödör. Ezek a harcos férfiak még mindig a pokolban fekszenek (azaz sírgödrükben), nehezen támaszthatná alá azt az elképzelést, hogy a pokol égő tűz helye. Fizikai eszközök (fegyver) ugyanabba a ‘pokolba’ kerülnek, ahová az emberek, kétségtelen, hogy a pokol nem a lélekek gyötrésének arénája. Péter ennélfogva mondhatta egy bűnös embernek, hogy "vesszen el a pénzed veled együtt" (ApCsel.8:20).

Jónás tapasztalatai ennek szintén ellentmondanak. Mikor élve nyelte le egy hatalmas hal, "Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. Ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam... A halál torkából kiáltottam segítségért" (Jón.2:2,3). Párhuzamba hozza a "halál torkát" a haléval. A hal gyomra valóban egy ‘befedett hely’, amely az alapvető jelentése a pokolnak fordított ‘seol’ szónak. Nyilvánvalóan ez nem egy égő tűz helye volt, Jónás kijött a halál torkából, amikor a nagy hal kihányta őt. Mindez előre mutat Krisztus feltámadására a ‘halálból’ (a föld belsejéből) - Ld. Mt.12:40.

SZIMBOLIKUS TÜZ

A Biblia valóban gyakran használja az örökké tartó tűz jelképét azért, hogy rámutasson Isten haragjára a bűnnel szemben, melynek eredménye a bűnösök teljes megsemmisülése lesz a föld belsejében, egy gödörben. Sodoma az "örök tűz büntetését szenvedi" (Júd.7), azaz teljesen el lett pusztítva lakói bűnösségének köszönhetőleg. Ma ez a város romokban hever, a Holt-tenger alatt, ma semmi esetre sem emészti tűz, amely szükségszerű volna, ha az ‘örökké tartó tűzet’ szó szerint értelmezzük. Jeruzsálem hasonlómódon Isten haragjának örökké tartó tüzével volt fenyegetve, Izráel büneinek köszönhetőleg: "akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, amely megemészti Jeruzsálem palotáit!" (Jer.17:27). Jeruzsálem az eljövendő Ország megjövendőlt fővárosa (Ézs.2:2-4; Zsolt.48:2), Isten nem úgy gondolta, hogy mi ezt szó szerint értelmezzük. Jeruzsálem hatalmas házait felgyújtották (2Kir.25:9), de ez a tűz nem maradt meg örökké.

Hasonlóan, Isten megbüntette Edóm földjét tűzzel, amely "Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, folyton gomolyog a füstje. Nemzedékeken át pusztán marad... Pelikán és bölömbika veszi birtokba... Palotáit gaz veri fel" (Ézs.34:9-15). Növények és állatok fognak Edóm romjain élni, az el nem alvó tűz kifejezésének Isten haragjára kell, hogy utaljon, és a hely Általa való teljes megsemmisítésére, inkább mint ennek a szó szerinti megvalósulására.

A héber és görög "örökké tartónak" fordított kifejezések pontos jelentése "a korszakra". Ez néha szó szerinti végre vonatkozik, például a Ország korszakának a végére, azonban nem mindig. Ézs.32:14,15 egy példa erre: "a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre... végül kiárad ránk a lélek a magasból". Ez egy út ahhoz, hogy megérthessük az ‘örökös voltát’ az ‘örökké tartó tűznek’. Újra és újra Isten haragja Jeruzsálem és Izráel vétkei miatt, tűzhöz van hasonlítva: "Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre (Jeruzsálemre)... Égni fog, nem alszik ki" (Jer.7:20; más idevonatkozó példák Jer.sir. 4:11 és 2Kir.22:17).

A tűz ezenkívül még asszociálva van Isten ítéletével a bűnre is, különösen Krisztus visszatérése kapcsán: "Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap" (Mal.3:19). Mikor a polyvát, vagy akár egy emberi testet tűz égeti, porrá lesz. Lehetetlen bármilyen szubsztancia, különösen az emberi test esetén, hogy örökké égjen szó szerinti értelemben. Az "örök tűz" kifejezése így nem vonatkozhat szó szerint örökké tartó büntetésre. A tűz nem éghet örökké, ha nincs semmi, amit égethetne. "A pokol belevettetett a tűz tavába" (Jel.20:14). Ebből nyilvánvaló, hogy a pokol nem egyenlő a "tűz tavával", ez a teljes megsemmisülést fejezi ki. Jelenések Könyve képletes ábrázolásai kinyilatkoztatják számunkra, hogy a halál teljesen megsemmisül, mivel a Millennium végén megszünik.

Gyehenna

Az Újszövetségben két görög szó létezik, melyeket egyaránt pokolnak fordítottak. ‘Hádes’ megfelel a héber ‘se’ól’ szónak, amit már kifejtettünk. ‘Gyehenna’ a szeméttelep neve, amely Jeruzsálemen kívül volt, ahol a város hulladékját égették el. Az ilyen szeméttelepek több fejlődő országra jellemzőek ma is (pl. Füst-hegy Manilánál). Mint eredeti főnévnek - azaz neve egy aktuális helynek - célszerűbb lett volna, ha lefordítatlanul, mint "Gyehenna" marad, a pokol szó helyett. ‘Gyehenna’ az arámi megfelelője a héber ‘Ge-ben-Hinnon’ szónak (Józs.15:8), Krisztus idejében is szeméttelep volt. A bűnözők holttesteit égették el ott az állandóan égő tüzőn, így vált a Gyehenna a teljes megsemmisülés, pusztulás szimbólumává.

Azok, amik a tűzre voltak dobva, nem maradtak ott örökre - a testek porrá lettek. "Mert a mi Istenünk emésztő tűz (lesz)" (Zsid.12:29) az Ítélet napján, az Ő haragjának tüze meg fogja emészteni a bűnösöket, és azok megsemmisülnek, mintsem életben hagyja őket ebben a helyzetükben. Isten előző ítéleteinek idején, amikor saját népét, Izráelt büntette meg a babiloniak keze által, a Gyehenna telítve volt a bűnösök holttesteivel, Isten embereinek a holttestei között (Jer.7:32,33).

Az Úr Jézus az Ő mesteri útján hozta össze mindezeket az ószövetségi eszméket az ő kifejezésének, a ‘Gyehennának’ a használata által. Gyakran mondta, hogy akik el lesznek utasítva az Ítélőszék előtt az ő visszatérésekor, a Gyehennára mennek (azaz pokolba), a tűzre, amely soha nem alszik ki, "ahol férgük nem pusztul el" (Mk.9:43,44). A Gyehenna szónak a zsidókban a test teljes megsemmisülését kellett, hogy az eszükbe juttassa, láttuk, hogy az örök tűz egy kifejezés, amely Isten bűnnel szembeni haragját fejezi ki és a bűnösök örök megsemmisülését a halál által..

Az utalás, hogy "ahol férgük nem pusztul el" bizonyos, hogy szintén a teljes megsemmisülést fejezi ki - elképzelhetetlen, hogy léteznek szó szerinti férgek, amelyek soha nem fognak elpusztulni. A tény, hogy a Gyehenna az előző korok büntetéseinek volt a szinhelye, ahova egyaránt kerültek a bűnösök és Isten emberei, további bizonysága Krisztus jelképes találó kifejezésének.