4.6 Az Ítélet napja

A Biblia tanítása az ítéletről az egyik legalapvetőbb tantétele az egy igaz hitnek, szükséges, hogy tisztában legyünk vele a bemerítkezés előtt (ApCsel.24:25; Zsid.6:2). Az Biblia gyakran beszél az "ítélet napjáról" (pl. 2Pt.2:9; 3:7; 1Jn.4:17; Júd.6), ez lesz az az idő, amikor azok, akik megismerték Isten akaratát, meg fogják kapni jutalmukat. Mindezek az emberek oda fognak "állni Isten ítélőszéke elé" (Róm.14:10), "mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé" (2Kor.5:10), hogy elvegyük életünk jutalmát fizikaitestben.

Dániel látomásai Krisztus második eljövetelére vonatkozólag tartalmaznak egy trón formájú ítélőszéket (Dán.7:9-14). A példabeszédek segítenek a részleteket némiképp meglátni. A talentumokról szóló példázat egy hazatérő Úrhoz hasonlítja, aki hívatja szolgáit, és számonkéri tölük, hogy mennyire tudták bölcsen használni a rájuk bízott pénzt (Mt.25:14-29). A halászok példázata az Evangélium hívását kerítőhálóhoz hasonlítja, amely mindenfajta embert összegyűjt, majd a halászok leülnek (vö. ítéletet tartani), és kiválogatják a jó halakat a rosszak közül (Mt.13:47-49). Az értelmezése félreérthetetlen: "Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül".

Abból amit eddig láttunk indokolt a feltételezés, hogy az Úr visszatérése és a feltámadás után egybegyűjtése fog történni mindazoknak, akik elhívatottak voltak az Evangéliumra, egy bizonyos helyre és egy speciális időpontban, amikor is Krisztussal fogunk találkozni. Számot kell majd adnunk, és Jézus meg fogja mutatni, hogy vajon elfogadhatóak vagyunk-e arra, hogy megkapjuk a Királyságba való bemenetel jutalmát vagy sem. Ez az egyetlen időpont, amikor az igazságosak megkapják jutalmukat. Mindez bennefoglaltatik a kecskékről és juhokról szóló példázatban: "amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dícsősége trónjára (Dávid jeruzsálemi trónjára Lk.1:32,33). Összegyűjtenek eléje minden népet (azaz minden nemzetből embereket vö. Mt.28:19), ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." Akkor így szól a Király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot" (Mt.25:31-34).

Isten Országának öröklése, az Ábrahámnak tett ígéretekben való részesülés lesz a jutalma az igazságosaknak. Mindez az ítélet után fog bekövetkezni, amely Krisztus visszatérésekor lesz. Tehát lehetetlen megkapni a halhatatlanná vált test megígért jutalmát Krisztus visszatérése előtt, mindebből pedig az következik, hogy a halál időpontjától a feltámadásig a hívőknek egyáltalában nincs öntudatos létezésük, mivel lehetetlenség létezni test nélkül.

Egy megismételt ibliai tanítás, hogy amikor Krisztus visszatér, akkor kapjuk meg jutalmunkat - és nem előbb:

- "És amikor megjelenik a főpásztor (Jézus), elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját" (1Pt.5:4 vö. 1:13).

- "Krisztus Jézus... aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára... az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon" (2Tim.4:1,8).

- A Messiás visszatérésekor az utolsó napon "Azok közül, akik alusznak a föld porában (vö. 1Móz.3:19), sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra" (Dán.12:2).

- Amikor Krisztus eljön ítélni, akkor azok, "akik a sírban vannak... kijönnek; Akik a jót tették az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel" (Jn.5:25-29).

- "Íme, eljövök (én Jézus) hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint" (Jel.22:12). Nem mi megyünk a mennybe, hogy elvegyük jutalmunkat - Krisztus hozza el nekünk a mennyből.

Az, hogy Krisztus hozza magával a jutalmunkat magában foglalja azt is, hogy az számunkra a mennyben lett elkészítve, de a földre lesz elhozva Krisztus második adventjekor, ez az értelme az Ábrahámnak tett ígéretnek a föld örökségéről, "a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben" Krisztus eljövetelekor (1Pt.1:4,5).

Mindezt tisztán látva képesek leszünk helyesen értelmezni a Jn.14:2,3 félremagyarázott verseit: "elmegyek (én Jézus) helyet készíteni a számotokra... És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek (vö. a jutalom "a mennyben van fenntartva"), ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is". Jézus máshol azt mondja, hogy ismét el fog jönni, hogy megadja jutalmunkat (Jel.22:12), és láthattuk, hogy mindez az ítélőszéknél fog bekövetkezni. Dávid trónján, Jeruzsálemben fog örökké uralkodni (Lk.1:32,33). Az örökkévalóságot a földön fogja eltölteni, és ahol ő lesz - Isten földi Országában -, mi is ott leszünk. Az ígéretét annak, hogy "magam mellé veszlek benneteket" úgy olvashatjuk, mint annak a leírását, hogy elfogad minket az ítéletkor. Az eredeti szövegben a görög kifejezés "magam mellé veszlek" a Mt.1:20-ban is előfordul, amint József maga mellé veszi Máriát, mint feleségét. Tehát nem szükségszerű, hogy egy Jézus felé tartó fizikai mozgásra gondoljunk.

Abból, hogy a jutalom csak az ítéletkor, Krisztus visszatérésekor lesz kiosztva az következik, hogy az igazságosak és bűnösök ugyanoda kerülnek, amikor meghalnak, azaz egy gödörbe. Nincs különbség téve köztük a halálukban. A következő idézetek bizonyítják ezt:

- Jonathán igazságos volt, Saul bűnös, mégis "a halálban sem váltak el" (2Sám.1:23).

- Saul, Jonathán és Sámuel mind ugyanarra a helyre kerültek halálukkor (1Sám.28:19).

- Az igazságos Ábrahám "elődei mellé került", amikor meghalt, elődei azonban bálványtisztelők voltak (1Móz.25:8; Józs.24:2).

- A bölcsek és bolondok ugyanazt a halált tapasztalják meg (Préd.2:15,16).

Mindez éles ellentétben áll a népszerű ‘keresztény’ állításokkal. Az a tanítás, hogy az igazak azonnal a mennybe jutnak a halálukkor, lerombolja a feltámadás és ítélet szükségességét. Láttuk, hogy ezek alapvető események Isten megváltási tervében és így az Evangélium üzenetében. Az elterjedt elképzelés feltételezi, hogy egy igazságos ember ha meghal, azonnal jutalomban részesül azáltal, hogy a mennybe költözik, majd mások is követik ebben a következő napokban, hónapokban, években. Ez ellentétben áll a Biblia tanításával, miszerint minden igazságos együtt és egy időpontban lesz megjutalmazva.

- A juhok el lesznek választva a kecskéktől az ítéletkor, egyen-egyenként. Amikor majd az ítélet befejeződik, Krisztus beszélni fog az összes juhhoz, akik majd az ő jobb keze felől lesznek egybegyűlve.

"Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot" (Mt.25:34). Tehát az összes "juh" ugyanabban az időpontban örökli az országot (vö. 1Kor.15:52).

- Az "aratáskor", Krisztus visszatérésekor és ítéletekor, mindazok, akik az Evangéliumért munkálkodtak együtt fognak örvendezni (Jn.14:35,36 vö. Mt.13:39).

- Jel.11:18 meghatározza, hogy a "halottak felett való ítélet ideje" az az idő, amikor Isten megadja "a jutalmat" szolgáinak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik Isten nevét -, azaz minden egyes igaz hívőnek.

A zsidókhoz írt levél 11. fejezete egy listát tartalmaz az Ószövetség idején élt igazságos emberekről. A 13. vers megjegyzi: "Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek", amelyek Ábrahámnak voltak téve az üdvösségről, az Isten Királyságába való bemenetelről (Zsid.11:8-12). Mindebből következik, hogy ezek az emberek, amikor meghaltak, nem mentek fel egyesével a mennybe, hogy elvegyék jutalmukat. Ennek az okát a 39-es és 40-es versekből tudjuk meg: "És mindezeken... nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre". Az ok, ami miatt Isten késlelteti megadni nekik a megígért jutalmukat abban áll, hogy Isten terve, hogy a hűségesek egyszerre "jussanak el a teljességre", ugyanabban az időpontban. Ez az ítéletkor, Krisztus visszatérésekor lesz.