BIBLIA Alapvető
Tanulmány 4: Isten és halál
Az ember természete | A Lélek | Az ember lelke | A Halál az Öntudatlanság | A Feltámadás | Az Ítélet napja | A megjutalmazás helye: Menny vagy Föld? | A felelősség Isten iránt | Pokol | Hozzáfűzés (Purgatórium, Szellem és Reinkarnáció, Milyen természetben leszünk feltámasztva?, Az 'Elragadtatás') | Kérdései

4.2 A Lélek

Az eddigiek alapján meggyőződhettünk arról, hogy az embernek nincs ‘halhatatlan lelke’ vagy bármilyen halhatatlan alkotórésze természetszerűleg. Most megpróbáljuk tisztázni a a ‘lélek’ szóval kapcsolatos téveszméket.

A Bibliában a ‘léleknek’ fordított héber és görög szavak (‘nefes’ vagy ‘pszüché’) a következő szavakkal is vissza vannak adva:

Test
Lélekzet (vétel)
Élőlény
Szív
Lélek
Személy
Önmaga
Szél

A ‘lélek’ vonatkozik a személyre, testre vagy valakinek az énjére. A híres mondás, hogy ‘Mentsd meg a lelkünket’ (S.O.S.) világosan azt jelenti: ‘Ments meg minket a haláltól!’. A ‘lélek’ tehát mi magunk vagyunk ill. az összegzése mindannak, amely alkothat egy személyt. Érthető, hogy a Biblia fordításainak több modern változata ritkán használja a ‘lélek’ szót, ehelyett a ‘te’ vagy a ‘ember’ szavakat használja. Az állatok, amelyeket Isten teremtett, úgy vannak megnevezve, mint "élőlények" (1Móz.1:20,21). A nefes héber szó van itt élőlénynek fordítva, és ez a szó más helyeken "léleknek" van fordítva, pl. az 1Móz.2:7-ben: "így lett az ember élőlénnyé". Következésképpen az ember ugyanúgy élőlény, mint az állat. Az ember és az állat között az egyetlen különbség, hogy az ember léleke által kiemelkedik közülük, Isten az embert az ő képmására teremtette (1Móz.1:26; Ld. 1.2-es Tanulmány), bizonyos emberek pedig elhivatottak arra, hogy megismerjék az Evangéliumot, amelyen keresztül a halhatatlanság reménye megnyílik számukra (2Tim.1:10). Az alapvető természetünk és a halál természetének a tekintetében nincs különbség az emberek és az állatok között.

"Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk (figyelemre méltó a dupla hangsúlyozás): ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is... nem különb az ember az állatnál... Mindegyik (azaz ember és állat) egy helyre kerül (gödörbe), mindegyik porból lett, és újból porrá lesz mindegyik" (Préd.3:19,20). A Prédikátor könyvének ihletett írója imádkozott, hogy Isten segítsen az embereknek, hogy tisztán láthassák azt a fájdalmas tényt "hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz" (Préd.3:18). Várható, hogy ezt a tényt sok ember nehezen elfogadhatónak találja, valóban megalázó a felismerése annak, hogy az ember természetszerűleg olyan, mint az állatok, az önfenntartásnak ugyanazokat az ösztöneit éli meg, fennmaradnak a legalkalmasabbak és szaporodnak. A Préd.3:18 bizonyos fordításaiban az szerepel, hogy Isten megvizsgálja az embereket olyan módon, hogy megláttatja velük, hogy éppen olyanok mint az állatok, akik alázatosak eléggé ahhoz, hogy az ő igaz emberei lehessenek, fel fogják ismerni ennek az igazságát, akik nem, azok elbuknak ezen a vizsgán. A humanizmus filozófiája - az eszme, hogy az ember fontossága és értéke a legjelentősebb - elterjedt az egész világon a huszadik század folyamán. Tekintélyes feladat megtisztítani a gondolatainkat a humanizmus befolyásától. A Zsolt.39:5 szavai segítségünkre lehetnek ebben: "Add tudtomra Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen múlandó vagyok!". "Tudom, Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit !" (Jer.10:23).

Az egyik legalapvetőbb dolog, amit tudunk, hogy minden emberi test - vagy inkább minden "élőlény" - végül meghal. A ‘lélek’ tehát meghal, pontosan az ellenkezője annak, ami halhatatlan. Nem meglepő, hogy a ‘léleknek’ fordított szó használata, körülbelül 90%-ban, a Bibliában a halállal vagy a lélek megsemmisülésével van kapcsolatba hozva. Maga a tény, hogy a lélek szó ílymódon van használva, mutatja, hogy nem egy olyan valamiről van szó, amely elpusztíthatatlan vagy halhatatlan:

- "Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik" (Ez 18:4)

- Isten el tudja pusztítani a lelket (Mt.10:28). Az elpusztítható lélekre vonatkozó más kijelentések: (Ez.22:31; Pl.6:32; 3Móz.23:30).

- Minden "élőt", amely Hácór városában tartózkodott kard által öltek meg (Józs.11:11; vö.Józs.10:30-39).

- "..minden élőlény elpusztult" (Jel.16:3; vö. Zsolt.78:50).

- Mózes törvényei gyakran megparancsolják, hogy az olyan "embert", aki nem engedelmeskedik bizonyos parancsoknak, meg kell ölni (pl. 4Móz.15:30,31).

- A csapdába kerülhető vagy megfulladható lélekre való utalásoknak csakis akkor lehet értelmük, ha a lélek valóban meghalhat (Péld 18:7; 22:25; Jób7:15).

-"…a halandó…nem tudja életét megtartani" (Zsolt.22:30).

- Krisztus "…kilehelte lelkét" (Mt.27:50). Az ő lelke vagy élete bűnért való áldozat volt. (vö. Ézs 53:10-12)

Az, hogy a ‘lélek’ személyre vagy testre vonatkozik, nem valamiféle bennünk levő halhatatlan szikrára, a versek nagytöbbségéből kiderül, amelyekben ez a szó előfordul. Néhány nyilvánvaló példa erre:

- "...emberek vére" (Jer.2:34).

- "Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el mennyi jót tett veled!... Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé" (Zsolt.103:1,2,5).

- "Mert aki meg akarja menteni az életét (lelkét), az elveszti, aki pedig elveszti az életét (lelkét) énértem... megmenti azt" (Mk.8:35).

Ez elegendő bizonyíték arra, hogy a lélek nem valamilyen az emberen belül levő lelki elemre vonatkozik, a ‘lélek’ (a görög pszüche) valakinek a fizikai életét jelenti, amely itt így is van fordítva. Életünket/lelkünket az Úr Jézusra kell mintáznunk, aki érettünk életét/lélkét a kereszten áldozta fel.

"…önként ment a halálba, …sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért" (Ézs 53:12).


  Back
Home
Next