7. Hozzáfűzés: "és megkapjátok a Szentlélek ajándékát" (ApCsel.2:38).

Péter Pünkösd ünnepén egy hatalmas tömeghez intézett beszédét, befejezvén azt megtérésre való felhívással (38.vers), a víz alámerülés által való keresztség ajánlásával, és a Szentlélek ajándékának megkapásának felkínálásával. Ez az utalás a Szentlélek ajándékára annál a leírásnál található, amikor az apostolok használták a nyelveken szólás ajándékát a tömeg felé, s megmagyarázták számukra azt a tényt, hogy ez a csoda Jóel próféta csodálatos ajándékról szóló jövendölésének a beteljesedése (ApCsel.2:16-20). Így indokolt a feltételezése annak, hogy Péter a Lélek csodálatos ajándékait ígérte annak a zsidó tömegnek, akik őt hallgatták. E tömeget zsidók alkották, s nem más nemzetségbeliek (ApCsel.2:5). Jóel próféciája az ajándékok megkapásáról elsősorban a zsidókra vonatkozott. Ezért Péter erre rá is helyezte a hangsúlyt: "... tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké ..."(ApCsel.2:39), talán Jóel próféciájára utalt, hogy a Lélek a zsidóknak és az ő gyermekeiknek adatik (ApCsel.2:17 vö. Jóel 2:28-32). Arra is célozhat ez a vers, hogy a csodálatos ajándékok ígérete csupán két generációra vonatkozik - azokra, akik Pétert hallgatták, és az ő gyermekeikre.

Láthattuk, hogy az első század végére (kb. 70 évvel Péter beszéde után) a lelki ajándékok megszüntek.. Ezt történelmi dokumentumok is megerősítik. Az említett két generáció alatt a lelki ajándékok a nem zsidó népek számára is rendelkezésére állhattak: "... ez az ígéret ... mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk" (ApCsel.2:39). Figyelmet érdemel, ahogyan a Biblia a más nemzetségbelieket, mint ‘távoliakat’ nevezi meg az Ef.2:14-17-es szakaszban.

Mindazonáltal, alapos okunk van elhinni, hogy az, amiről az ApCsel.2. fejezetében olvashatunk a Jóel Könyve második fejezetében szereplő próféciának nem a teljes bekövetkezése. A teljes beteljesedés akkor fog történni, amikor Izráelt megszállják, és a támadó csapat meg lesz semmisítve (Jóel 2:20), amikor majd Izráel megtér, és boldog közösségben fog élni Istennel (2:27). "Azután (ezek után az események után) kitöltöm majd lelkemet ..." (Jóel 3:1). Amíg ezek az események nem lesznek láthatóak, nem kell keresnünk Jóel szavainak megvalósulását, eltekintve attól a kisebb mértékű beteljesedéstől, amely Pünkösd napján volt tapasztalható, amint arról az ApCsel.2. fejezete ír.

A Lélek ajándékának keresztelésünk utánra vonatkozó ígéretét mégis olvashatjuk bizonyos utalásokkal ma is magunkra nézve. A Lélek egy, azonban különböző módokon nyilvánulhat meg (1Kor.12:4-7; Ef.4:4). Az első században ez a csodálatos ajándékok által történt, mivel mára már ezek az ajándékok visszavonattak, jogosan tekinthetünk a Lélek ajándéka ígéretének egy másik módon történő beteljesedésére. A Szentlélek ajándéka vonatkozhat arra az ajándékra, amely a Szentlélek, vagy arra az ajándékra, amelyről a Szentlélek beszél - azaz a bűnbocsánat és üdvösség ajándékára, amelyet Isten Lélektől ihletett szava ígért. A Szentlélek ajándékát nyelvtanilag kétféleképpen érthetjük, amelyre bőséges példát is találhatunk a Szentírásban. ‘Isten ismerete’ (Kol.1:10) jelentheti mind azt az ismeretet, amellyel Isten rendelkezik, illetve érthetjük alatta az Istenről való ismeretet. ‘Isten szeretete’, vagy ‘Jézus szeretete’ (1Jn.4:9; 3:17; 2Kor.5:14) jelentheti azt a szeretetet, amelyet Isten és Jézus hordoz irántunk és azt a szeretet is, amelyet mi érzünk irántuk. ‘Isten Ígéje’ jelentheti az Istenről való szót, és azt a szót, amely Istentől származik. A ‘Szentlélek ajándéka’ tehát vonatkozhat arra az ajándékra, amelyet a Szentlélek tesz lehetségessé, arra, amelyről a Szentlélek beszél, csakúgy, mint arra az ajándékra is, amely a Szentlélek erejéből áll.

A Lélek ajándéka: A bűnbocsánat elnyerése?

A Róm.5:16-os vers "megigazulásnak", a Róm.6:23-as vers pedig "örök életnek" nevezi a kegyelmi ajándékot - összehasonlítást vonzva az ApCsel.2:38-as versben szereplő "Szentlélek ajándéka" kifejezéssel. Az ApCsel.2:39-es versről úgy tűnik, hogy a Jóel 2:32-es verset idézi a megmenekülésre, örök élet elnyerésére vonatkozóan, mintha csak ez lenne az, amit a Lélek ajándéka jelent. Péter utalása a megígért ajándékra azok számára, akik ‘távoliak’ az Ézs.57:19-es versre hivatkozik: "... Békesség (Istennel a bűnbocsánat elnyerése által) ... közel és távol! ...". Az Ef.2:8-as vers az ajándékot szintén üdvösségnek nevezi, mondván: "Mert általa (a Lélek ajándéka által) van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához", pontosabb fordításban: egy Lélek által, azaz a szóban forgó lelki ajándék által (2:18). Ezt továbbá megerősíti az is, hogy az Ef.2:13-17-es szakasz szintén az Ézs.57:19-es versre hivatkozik: "... ti, akik egykor ‘távol’ voltatok, ‘közel’ kerültetek a Jézus vére által. Mert ő a mi békességünk ... ‘békességet hirdetett nektek, a távoliaknak ...". Az Ézs.30:1-es vers elítéli a zsidókat, mert megbocsátást keresnek a saját maguk elgondolása szerint, ahelyett, hogy Isten Lelkének ajándéka által tennék ezt: "... tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!". Az Ézs.44:3-as vers pedig Izráel utolsó napokra jellemző bűnbocsánat keresését hasonló kifejezésekkel ecseteli: "... vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Az Ábrahám utódaira vonatkozó áldás az ő Krisztus által elnyerhető bűnbocsánatukban rejlik (ApCsel.3:25,26) - amely ennél a pontnál párhuzamos a Lélek zsidókra történő kitöltésével. Itt világosan ugyanarról van szó, mint Jóel könyvének 2. és az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2. fejezeteiben. A Gal.3:14-es vers mindezt egy kicsit bővebb formában írja le: "... hogy Ábrahám áldása (a bűnbocsánat elnyerése) Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk". Az 1Kor.6:11-es versben pedig arról olvashatunk, hogy megmosattunk bűneinkből Isten Lelke által. A Rómaiakhoz írt levélben hasonlóságot fedezhetünk fel, abban, hogy megkapjuk a "kegyelmet ... megbékélést ... Lelket" (1:5; 5:11; 8:15), jelezvén az összefüggést a Lélek kegyelmi ajándéka és megbocsátás között, amely megbékélésre vezet. Nem túlzó állítás az,hogy az Újszövetség nagymértékben az Ószövetség nyelvezetére és fogalmaira volt alapozva, föleg az elsősorban zsidó olvasóközönség érdekében, Mózes öt és Józsué Könyvében Isten újra és újra ígéretet tesz, hogy az Ígéret földjét az Ő népének adja - "... neked adom ezt a földet örökségül", egy általános kitétel bennük. Az Ígéret földjének az Újszövetség idejében az üdvösség, megmenekülés, megigazulás felel meg, ez tehát ma Isten ajándéka, amely kilátásban van, a bűnbocsánat elnyerésével való társításával együttesen.

A Gal.3:2,5-ös és 3:8-11-es versek összevetése párhuzamot mutat a Lélek megkapása és az Ábrahámi áldás, az üdvösség és bűnbocsánat elnyerésének áldása között. "... A Lélek ígérete ..." (Gal.3:14) az Ábrahámnak tett ígéretek szövegkörnyezetében van említve.

Péter kérte a zsidókat, hogy térjenek meg, mielőtt vehetnék a Szentlélek ajándékát, amely személyes imádságot vonhatott maga után. Úgy tünik van okunk abban hinni, hogy a Lélek ajándéka egy út, amely által a meghallgatott imádságot kifejezhetjük. A "jó ajándékok" adása, azoknak, akik azt imádságban kérik, megfelel a Szentlélek ajándéka megkapásának (Mt.7:11 vö. Lk.11:13). A Fil.1:19-es vers párhuzamot von "... a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének a segítsége ..." között. Ezzel egyvonalban az 1Jn.3:24-es versben azt olvassuk, hogy adva van nekünk a Lélek a parancsolatoknak való engedelmességünk eredményeként, a 22. vers pedig azt mondja, hogy a parancsolatoknak való engedelmesség által imádságaink meghallgatást nyernek. Az Isten iránt való bizalmunk abból fakad, hogy Isten meghallgatja imáinkat (1Jn.5:14) és abból, hogy Isten az Ő Lelkéből adott nekünk (1Jn.3:21,24; 4:13), tekintettel arra, hogy ezek párhuzamos kifejezések.

A görög ‘charis’ szó tanulmányozása, amely gyakran "kegyelemnek" van fordítva, rámutat arra, hogy ez a szó gyakran van használva a Lélek ajándékával kapcsolatban.

"... Az Úr Jézus kegyelme (ajándéka) által üdvözülünk ..." (ApCsel.15:11). A "kegyelem" fogalma gyakran van kapcsolatban a meghallgatott imádsággal (pl. 2Móz.33:12; 34:9; 4Móz.32:5; Zsolt.84:11; 2Kor.12:9; Zsid.4:16; Jak.4:6 vö. 3.vers). A Zak.12:10-es vers az utolsó napokban megvalósuló "könyörület és könyörgés lelke" zsidókra való kiöntéséről szól. Ez pedig összegzi, amit felvetettünk - az imádság (könyörgés) a Lélek ajándékát idézi elő a bűnbocsánat elnyerésének értelmében, és azt, hogy a Léleknek ez az adományozása az imádságot való meghallgatásként, szemléltetve van a zsidók megtérésében az első század során és az utolsó időkben. Ugyanilyen szövegösszefüggésben Pál Isten ajándékairól és elhívásáról szól a megtérésre és bűnbocsánat elnyerésére (Róm.11:29).

A Pártfogó (Vígasztaló)

Ugyanezt a megközelítést alkalmazhatjuk a János evangélium 14. és 16. fejezeteiben szereplő Pártfogó ígéretével kapcsolatban. Ez elsősorban azokra a csodálatos erőkre vonatkozott, melyek az első tanítványoknak adattak, akiknek az ígéret elsőként lett téve, valamint ránk is vonatkozhat, nem természetfeletti csodákkal társított értelemben. Az ajándék adatott, hogy megtanítsa az apostolokat mindenre, eszükbe juttasson mindent, amit Jézus mondott nekik (Jn.14:26), gyaníthatóan, hogy képessé tegye őket az evangéliumi feljegyzések megírására. Az "eszükbe juttatás" kifejezése önmagában határt szab a tanítványoknak ígért Pártfogó természetfeletti tényezőjének, azoknak a tanítványoknak ígért Pártfogóról van szó, akik Jézussal együtt éltek Jézus földi szolgálata idején. Csak ők lehettek képesek Jézus szavait az emlékezetükbe idézni a Pártfogó által. A Pártfogó ajándékairól szóló leírás szintén alkalmazható a teljes bibliai iratgyűjtemény hatalmára, erejére. Tehát következésképpen elmondhatjuk, hogy a Lélekről szóló ezen és más ígéretek is egy természetfeletti formában teljesedtek be még az első században, azonban ma a Lélek megnyilvánulásaként vonatkozik ránk Isten Bibliában lefektetett szavain keresztül.

Természetesen igaz, hogy Isten Lelke ki volt nyilatkoztatva írott formában a régmúltban is, de az csupán egy részleges kinyilatkoztatása volt Isten Ígéjének, összehasolnlítva a teljes, "tökéleteshez" képest, amellyel ma rendelkezünk. (1Kor.13:9-13). Mindebből következik, hogy nem születhetett semmilyen más írásos kinyilatkoztatás sem Istenről az ajándékok visszavonása után az Újszövetség elkészültekor. A Mormon Biblia és más ehhez hasonló írások igényt támasztanak arra, hogy a Biblia nem a teljes kinyilatkoztatást tartalmazza - azonban a lelki ajándékok hiánya ma bizonyítja a Biblia tökéletességét, teljességét. Ha szándékunkban áll a Bibliában található Istenről szóló kinyilatkoztatást teljességében magunkra alkalmazni, akkor az Írások minden részét használnunk kell, mind az Ó- és Újszövetség írásait, csak ekkor kezdhet el Isten embere oly tökéletessé lenni, mint amilyen Isten az Ő szavában kinyilatkoztatott teljessége.