6. Hozzáfűzés: A Kálvinizmus

Néhány évszázaddal ezelőtt, Kálvin János azt az elképzelést tanította, hogy életünknek eleve elrendelése létezik, oly annyira, hogy szabad akaratú döntéseinknek nincsenek kihatásaik az üdvösségünkre, vagy az üdvösségre vagyunk predesztinálva, vagy a kárhozatra. Ez az elgondolás számos modern elképzelésben ismét felszínre jött:

- Nincs értelme erőfeszítéseket hozni a Biblia tanulmányozását, illetve a vallást illetően, mivel, ha az van felőlünk elrendelve, hogy majd elnyerjük üdvösségünket, akkor ezen úgysem változtathat semmi.

- Létezik egy ördög nevezetű lény, aki bűnre visz minket, és problémákat hoz az életünkbe, tekintet nélkül saját szabad akaratunkra. Ezt a téves elgondolást a 6. Tanulmányban vitatjuk meg bővebben.

- Nincs szükségünk arra, hogy Isten gondviselését kérjük az élet különböző helyzeteiben, például, hogy biztonságban tartson minket utazásaink alkalmaikor, mert már minden úgyis meg van előre határozva. A világban létezik egy mondás, melyet gyakran lehet a repülőtéri várakozó termekben hallani "Ha eljön az időnk akkor eljön’.

- A karizmatikus egyházak azt tanítják, hogy nem lehetséges a Bibliában hinni, vagy megérteni azt, anélkül, hogy erre a Szentlélek tenne minket képesekké.

Számottevő logikus, bibliai érv létezik ennek a fajta filozófiának az elutasítására:

- Képtelenséggé teszi az Istennek való engedelmesség teljes fogalmát. Folyamatosan azt olvashatjuk a Bibliában, hogy meg kell tartanunk Isten parancsolatait, és ezáltal szerezhetünk Neki örömet vagy bánatot. A parancsolatoknak ez a fogalma, rendeltetése értelmét veszti, ha Isten késztet minket az engedelmességre. Jézus azok számára kínálja fel az üdvösséget, akik " ... engedelmeskednek neki" (Zsid.5:9).

- A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete rámutat, hogy Isten életünkbe való közbelépésének, és üdvösségünk végső elnyerésének hitünkkel van összefüggése. A Bibliában feljegyzett Istenhez a problémák közepette szabadulásért való imádságoknak a sok-sok példája értelmetlenné válik, ha már minden meg van teljességgel előre határozva. Ezzel egyvonalban, az üdvösség elve is, amely a Krisztusban való hitünk eredménye, szintén céltalanná válik.

- Megkeresztelkedni (víz alámerülés által) üdvösségünk előfeltétele (Mk.16:16; Jn.3:3-5). Ezt az igazságot elutasítja a Kálvinizmus. Az üdvösség elnyerése Krisztus munkája nyomán vált lehetségessé (2Tim.1:10), s nem a predesztináció elvont fogalma révén. Tudatosan kell meghoznunk a döntést az Istennel való közösségvállalásunkat illetően, amelyet a víz alámerülés formájában történő keresztség által tehetünk meg. A Róm.6:15-17-es szakasz úgy beszél rólunk, mint akik mestert, urat cserélünk keresztségünkkor, magunk mögött hagyjuk bűntől meghatározott életünket, és átadjuk magunkat az Istennek való engedelmességre. "... Ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak ...". Az átadás fogalma világosan magában foglalja a szabad akarat valóságát a feltétlen, eleve meghatározottsággal szemben. Önmagunknak ez az evangélium tanításainak való átadása, szivünk szerint való engedelmesség által valósul meg (Róm.6:17).

- Értelmét veszti Istenre nézve, hogy kinyilatkoztatja szavait számunkra, ha már úgyis végérvényesen előre meghatározott végzetünk van. Ebben az esetben az igehirdetésnek sincs értelme, azonban a Biblia mindazáltal, hogy ezt megparancsolja nekünk, mind pedig azáltal, hogy megörökít idevonatkozó példákat, rámutat arra, hogy az ige hirdetése által lehetséges, hogy mi, emberek, elnyerjük üdvösségünket. "... Az üdvösségnek az igéje ..." (ApCsel.13:26) küldetett hozzánk.

- Cselekedeteink szerint leszünk megítélve (Jel.22:12). Hogyan válik ez lehetségessé, ha szabad akaratunkból származó cselekedeteink lényegtelenek üdvösségünk szempontjából? Pál azt mondta, hogy a zsidók nem tartották magukat méltóknak az örök életre, mert elutasították Isten igéit (ApCsel.13:46). A zsidók saját maguk döntöttek e dologban - nem Isten gátolta meg őket az evangélium elfogadásában. Azzal, ha azt állítjuk, hogy Isten eleve elrendelt embereket az üdvösségre, míg másokat a kárhozatra, akkor szükségszerűvé válik az is Istenre nézve, hogy egyes embereket a bűnre kényszerítsen, csakúgy, ahogyan feltehetően arra is rávesz embereket, hogy az igazságot kövessék. Ádám bűne következtében "... minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett" (Róm.5:12). "…a bűn zsoldja a halál…"(Róm 6:23) és ezért hal meg az ember nem pedig azért, mert Isten bűnözésre kényszerítette valamikor Ádám bűnbeesése előtt.

- A Korinthusiakhoz írt első levél tizedik fejezetében, valamint több más versben is találhatunk példákat olyan régen élt emberekről, akiknek egykor megvolt az Istennel való kapcsolatuk, azonban idővel elbuktak útjukon, ezek az esetek figyelmeztetésként szolgálnak számunkra. A tény, hogy lehetséges ‘kiesni a kegyelemből’ (Gal.5:4), azt jelenti, hogy ‘az, aki már egyszer megszabadult, az mindenkor szabad lesz’ elv nem állja meg a helyét az üdvösség kérdésében úgy, ahogyan azt a kálvinista nézet megkívánná. Egyedül az Isten igaz igéivel való ‘táplálkozás’, az igaz tanítások mellett való szüntelen kitartás által lehetséges az üdvösség elnyerése (1Tim.4:16).

- Jézus félreérthetetlenül tanította, hogy Isten szavának megértése bizonyos fokig saját, szabadakaratú erőfeszítéseinktől függő. "... Aki olvassa, értse meg ..." (Mt.24:15). Tehát mi magunk engedjük meg magunknak az ige megértését - nem külső tényezők kényszerítenek minket erre. Párhuzam vonható e között a kijelentés és Jézus gyakran ismételt szavai között: "Akinek van füle, hallja meg ...", illetve értse meg. Az Isten szavait halló fül tehát egyenlővé van téve Isten szavainak olvasásával. Mivel Isten Lelke a legteljesebb formában nyilvánul meg Isten szavaiban, egészen olyan mértékű kiterjedésig, hogy Jézus kijelenthette, hogy Isten ihletett szava "lélek" (Jn.6:63), így lehetetlen, hogy Isten Lelke hatással lehessen valakire, Isten szavának figyelmenkívül hagyásával azért, hogy rávegyen bárkit is arra, hogy engedelmeskedjék az igének.

- "….Aki akarja vegye az élet vizét ingyen!" (Jel.22:17), az evangéliumban található élet szavára való pozitív felelet révén. Ez bizonyosan szabad akarat kérdése, mintsem eleve elrendeltségé, tekintet nélkül az ember személyes üdvösségre való vágyakozására. "Aki ... segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül" (ApCsel.2:21), azáltal hogy megkeresztelkedünk (víz alámerülés által) e névben.