|
BIBLIA Alapvető Tanulmány 2: Isten Lelke Meghatározás | Ihletés (Inspiráció) | A Szentlélek ajándékai | Az ajándékok visszavonása | A Biblia az egyetlen hiteles Írás | Hozzáfűzés (Személy-e a Szentlélek?, A Megszemélyesítés elve, A Kálvinizmus, "és megkapjátok a Szentlélek ajándékát" (ApCsel.2:38)., "Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik" (Mk.16:17).) | Kérdései |
2.1 MeghatározásMivel Isten egy valóságos, személyes Lény, akinek ennélfogva léteznek érzelmei és indulatai, várható, hogy léteznek olyan útjai is, melyek által megoszthatja a vágyait és érzelmeit velünk, gyermekeivel, és működhet a mi életünkben, olyan módon, amely összhangban van az Ő személyiségével. Isten mindezt az Ő "Lelke" által viszi véghez. Ha kívánjuk Istent megismerni, és egy aktív kapcsolatban Vele lenni, akkor szükséges tisztában lennünk azzal, hogy mi az igazság valójában Isten Lelkét illetően, és azzal is, hogy miként működik Isten Lelke. Nem könnyű pontosan meghatározni a ‘lélek’ szó jelentését. Ha például elmegyünk egy esküvőre, megállapíthatjuk, "Valóban jó volt a hangulata (szelleme) az egésznek. Ezen azt értjük, hogy jó volt a légkör, valahogy minden jó volt az esküvővel kapcsolatosan, mindenki elegánsan volt öltözve, az ennivaló finom volt, az emberek kedvesen beszélgettek egymással, a menyasszony gyönyörű volt, stb. Mindezek a különböző dolgok alkották az esküvő "szellemét’(lelkét). Isten Lelke hasonlómódon összegez valahogy mindent Istent illetően. A léleknek fordított ószövetségi héber szó pontos jelentései: "lélegzet", "életerő", tehát Isten Lelke az az Ő "lélegzete", magának Istennek a lényege, gondolatvilágának, értelmének tükröződése. A 4.3-as Tanulmányban néhány példát fogunk ismertetni arra vonatkozóan, hogy a "lélek" szó valakinek a gondolkodásmódjával, hajlamaival kapcsolatosan használatos. Az, hogy a lélek nem csupán Isten erejére vonatkozik, nyilvánvaló a Róm.15:19-es versből : "jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által". Általános bibliai tanítás, hogy amint az ember gondolkozik, kifejezésre jut a cselekedeteiben (Péld.23:7; Mt.12:34), egy kevés elmélkedés saját cselekedeteink felett igazolni fogja ezt. Gondolunk valamire, majd megtesszük. Lelkünk, illetve értelmünk elmélkedhet azon a tényen, hogy éhesek vagyunk, és ennivalót kívánunk. Meglátunk egy felesleges banánt a konyhában, ekkor ‘lelkünk’ vágya átültetődik cselekedetté - elvesszük a banánt, meghámozzuk, és megesszük. Ez az egyszerű példa is szemlélteti, hogy a "léleknek" fordított héber szó, miért jelenti mind a lélegzetet, gondolatokat és az erőt is. A mi lelkünk, a mi lényegünk, vonatkozik a gondolatainkra, és így a cselekedeteinkre is, amelyeket véghezviszünk, és ezáltal kifejezésre juttatjuk a bennünk levő gondolatainkat, hajlamainkat. Egy sokkal dícsőségesebb skálán Isten Lelkéről ugyanaz mondható el, mint a mienkről, ez az az erő, amely által megnyilatkoztatja Lényét, természetét, szándékát. Isten gondol, és véghezvisz dolgokat: "Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam" (Ézs.14:24). Isten ereje Számos vers azonosítja világos módon Isten Lelkét az Ő erejével. Azért, hogy a világegyetem megteremtése megvalósulhasson, "Isten lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság." (1Móz.1:2,3) Isten Lelke volt az az erő, amely által minden dolog, például a világosság is, előállt. "Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót" (Jób 26:13). "Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete" (Zsolt.33:6). Isten Lelke úgy van megnevezve tehát, mint az Ő:
Tehát Isten ereje az, amely által megvalósít minden dolgot. A hívők újjászületnek Isten akaratából (Jn.1:13), amely Isten Lelke által történik (Jn.3:3-5). Isten akarata Lelke által lép működésbe. A természeti világ teljességére nézve olvashatjuk: "Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét" (Zsolt.104:30). Ez a lélek, illetve erő a fenntartója is minden dolognak, nem csupán létrejövetelükben volt része. Könnyű azt gondolni, hogy ez a tragikus élet Isten Lelkének az aktív jelenléte nélkül botladozik. Jób életébe belefáradván, emlékeztetve volt erre egy másik próféta által: "Ha csak magával gondolna (Isten), visszavenné magához lelkét és leheletét, egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba" (Jób34:14,15). Dávid egy hasonló állapotból kikerülve, kérte Istent, hogy támogassa őt ezzel a lélekkel, lehelettel, azaz tartsa meg életét (Zsolt.51:13). Látni fogjuk a 4.3-as Tanulmányban, hogy a Lélek, amely adva van nekünk és minden más teremtménynek is, az az, ami fenntartja életünket. Az "élet lehelete" van bennünk (1Móz.7:22), amely Isten által van adva nekünk születésünkkor (Zsolt.104:30; 1Móz.2:7). Istent ez teszi a "Lelkek Atyjává" (4Móz.27:16 vö. Zsid.12:9). Mivel Isten az élet ereje, energiája, amely fenntartja a teremtett világot, így Lelke mindenütt jelen van. Dávid felismerte, hogy Isten az Ő Lelke által mindenkor vele volt, bármerre is ment, és ezáltal az erő/Lélek által Isten képes volt ismerni gondolatainak, lelkének minden zeg-zugát. Tehát Isten Lelke az a valóság, amely által Isten mindenütt jelenvan, noha Isten személyesen a mennyben tartózkodik.
Istennek való alávetettségünk helyes megértése Istent számunkra, mint erőteljes, aktív Lényt fogja kinyilatkoztatni. Sok ember nő fel egy bizonytalan Istenbe vetett ‘hittel’, de a valóságban ‘Isten’ csupán egy fogalom a gondolatvilágukban, egy fekete doboza agyuknak. Az igaz Isten és az Ő Lelke által való mindenütt jelenvalóságának a megértése, teljesen megváltoztathatja az életről alkotott fogalmunkat. Körül vagyunk véve e Lélek által, szüntelenül tanui vagyunk működésének, amelyek kinyilatkoztatják számunkra Istent. Dávid mindezt a támogatást teljesen felfoghatatlannak találta: "Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni" (Zsolt.139:6). Ezzel a tudással felelősségek járnak együtt: el kell fogadnunk, hogy gondolataink és cselekedeteink mind Isten láthatóságában vannak. Amikor megvizsgáljuk Isten előtti helyzetünket, különösen amikor a bemerítkezésen gondolkozunk, szükséges, hogy erre gondoljunk. Isten Jeremiásnak mondott fenséges szavai ránk is vonatkoznak: "El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az Úr. Nem én töltöm-e be (a lélek által) az eget és a földet?" (Jer.23:24). A Szentlélek Láttuk, hogy Isten Lelke végtelenül hatalmas fogalom ahhoz, hogy megragadjuk: az Ő értelme és természete, valamint az erő, amely által gondolatait működésbe lépteti. "Úgy lesz, ahogyan elterveztem az következík be, amit elhatároztam." (Ézs 14:24) és Isten is egységes az Ő gondolataival, ebben az értelemben nevezi Őt Léleknek a Szentírás (Jn.4:24), ámbár ez nem azt jelenti, hogy Ő nem egy személy (Ld.1.Hozzáfűzés). Hogy segítségünkre legyen Isten Lelkének ezt a mérhetetlen nagyságát valamiként megragadni, olvashatjuk olykor a "Szentlélek" kifejezést. A "Szentlélek" elnevezés szinte kizárólagosan csak az Újszövetségben található. Az Ószövetségben szereplő "Isten lelke", vagy az "Úr lelke" kifejezéseknek felel meg. Ez nyilvánvaló az olyan fejezetek alapján, mint például az ApCsel.2., ahol a Szentlélek apostolokra való kitöltéséről olvashatunk Pünkösd napján. Péter kijelenti, hogy ez Jóel próféciájának volt a beteljesedése, amely próféciában erről az eseményről azt olvashatjuk, hogy Isten "kitölt az Ő lelkéből" (ApCsel.2:17). A Lk.4:1-es vers azt írja, hogy "Jézus Szentlélekkel telve" tért vissza a Jordántól, később ugyanebben a fejezetben Jézus úgy beszél erről, mint Ézsaiás 61. fejezetének beteljesedéséről: "Az Úr lelke van énrajtam". Mindkét esetben, csakúgy, mint több másikban is, a Szentlélek egyenlővé van téve az "Isten lelke" ószövetségi kifejezéssel. Az is figyelmet érdemel, ahogyan a Szentlélek Isten erejével párhuzamos a következő szemelvényekben:
|
| |
|
|