2.4 Az ajándékok visszavonása

Isten Lelkének csodálatos ajándékait a hívők újra használni fogják azért, hogy jelenlegi világunkat Isten Országává változtassák Krisztus visszatérése után. Így az ajándékokat a Biblia, mint a "... a jövendő világ erőit" nevezi meg (Zsid.6:4,5), továbbá Jóel próféta ír a Szentlélek ajándékainak hatalmas módon történő kitöltéséről (Jóel2:26-29) az Izráel megtérése utáni időre vonatkozóan. Maga a tény, hogy ezek az ajándékok Krisztus visszatérésekor fognak adatni a hívőknek, elegendő bizonysága annak, hogy jelenleg nincsenek meg náluk - minthogy minden hívő számára, akinek nyitva vannak a szemei mind az Írásokra, mind a világ eseményeire, az Úr eljövetele bizonyosan hamaros (Ld. 3. Függelék).

Világos bibliai próféciákat olvashatunk azt illetően, hogy valamikor az első század között, amikor még az ajándékok birtokában voltak, és Krisztus második eljövetele között az ajándékok visszavonatnak:

" ... De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret (ajándéka): el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes eltöröltetik a töredékes" (1Kor.13:8-10). Más szóval az ajándék ideglenes volt.

Az első század lelki ajándékai visszavonatnak, amikor eljön a "tökéletes". Itt nem gondolhatunk Krisztus második eljövetelére, hiszen abban az időben az ajándékok ismét adva lesznek nekünk. A tökéletesnek fordított görög szó pontos jelentése: valami, ami teljes, illetve tökéletes, nem jelent szükségszerűen valamit, ami bűntelen.

Ez a tökéletes dolog felváltja a töredékes tudást, amely az első hívők esetében volt jellemző, mint amely a prófétálás ajándékának volt eredménye. Emlékezzünk arra, hogy a prófétálás az az ajándék volt, amely révén továbbadhatóak voltak Isten ihletett szavai, e szavak írott feljegyzései azok, amelyek képezik a Bibliát.

Az első században egy átlagos hívő az általunk ismert Újszövetség csupán egy töredékét ismerhette. Hallhatott bizonyos prófétai beszédeket eklézsiája presbitereitől különböző gyakorlati kérdések felől, ismerhette Jézus életének körvonalait, és valószínűleg hallhatta Pál egy-két levelének hangos felolvasását. Azonban miután ezek írott feljegyzése elkészült, és elterjedt, már nem volt többé szükség a prófétálás ajándékára, hogy még mindig rendelkezzünk vele. Az, ami tökéletesként váltotta fel a lelki ajándékok hivatását, a Biblia befejezett újszövetségi része volt.

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített" (2Tim.3:16,17).

A teljes Szentírás az, ami tökéletessé tesz, s így amikor a teljes Írást Isten ihletés által kinyilatkoztatta, és azok feljegyzésre kerültek, akkor eljött az, ami tökéletes, és a csodálatos lelki ajándékok visszavonattak.

Az EF.4:8-14-es szakasz idézése, mely a mozaikot pontosan kitöltí:

"...(Jézus) Felment a magasságba (mennybe) ...(lelki) ajándékot adott az embereknek....a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek (az egyetlen hitnek) és az Isten Fia megismerésének egységére (az

egyetlen hitre) ...a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától".

Az első századbeli ajándékok addig adattak, amíg Isten emberei el nem jutottak a tökéletességre vagy nagykorúságra, a 2Tim.3:16,17-es versekben pedig azt olvashatjuk, hogy Isten embere tökéletes, azáltal, hogy elfogadja a teljes Írás útmutatásait. A Kol.1:28-as vers szintén azt tanítja, hogy a ‘tökéletesség’ Isten Igéjére való pozitív válaszadásainkból származik. A teljes Írás birtokában nincs többé mentségünk az eltévelyedésre a különböző felekezetek által felajánlott tantételek sokaságából származóan. Csupán egyetlen Biblia létezik, és minthogy Isten Igéje igazság (Jn.17:17), a Biblia lapjainak tanulmányozásán keresztül megtalálhatjuk a hit egységét, azt az egyetlen hitet, amelyről az Ef.4:13-as vers beszél. Az igazi hívők tehát eljutnak erre az egyetlen hitre, ebben az értelemben "tökéletesek", minden jó cselekedetre felkészítettek, eredményeként annak, ami "tökéletes", vagy teljes - ez Isten írott szavainak összessége.

Befejezésképpen figyelmet érdemel, ahogyan az Ef.4:14-es vers a csodálatos lelki ajándékok alatti állapotot a lelki kiskorúsághoz hasonlítja, valamint hogy a jövendölés szövegkörnyezetében a lelki ajándékok elvétetnek. Az 1Kor.13:11-es vers ugyanerről ír. A túlnagy jelentőség tulajdonítása tehát annak, hogy lelki ajándékokkal rendelkezünk, nem jele lelki nagykorúságunknak. Az irány, amelyen e szavak minden olvasójának haladnia kell, Isten írott szavának egyre mélyebb értékelésében, az öröm kiteljesedése bennünk Isten Önmagáról való számunkra adott alapvető üzenetének teljességében, valamint a Szentírás hívására adott válaszolás alázatos engedelmességben.

Ma létező állítások a lelki ajándékok birtoklásával kapcsolatban

Végezetül, számos más pontot is le kell szögeznünk azok ismételt állításaira vonatkozóan, akik úgy gondolják, hogy ma a csodálatos lelki ajándékokat birtokolják.

- A mai "nyelveken szólás" hajlamos arra, hogy ismételgesse ugyanazt a rövid szótagot újra és újra, pl.: "Lala, lala, lala; sháma, sháma; Jésus, Jésus" stb. Ez nem olyan mondattanban történik, amelynek bármely nyelvhez is köze lenne, amikor valaki hall egy másik embert idegen nyelven beszélni, rendszerint érzékelni tudja, hogy közöl valamit az általa használt szavak sémáján keresztül, noha mi talán nem értjük azokat a szavakat. Azonban a mai nyelveken szólást ez nem jellemzi, aláhúzván a tényt, hogy nem szolgálja lelki épülésünket, amely a célja volt az első századbeli ajándékoknak.

- Vannak pünkösdisták, akik állítják, hogy a nyelveken szólás jele "megváltásuknak", és így minden igazi megtérést kísérni fog. Ez súlyos nehézségekbe ütközik az első felekezetekről szóló leírások fényében, ahol az egyházat testnek nevezi az Írás, amelyben a különböző ajándékokkal bírok a test különböző tagjaihoz vannak hasonlítva. Nem mindenki kar volt, vagy láb, és ugyanígy nem mindenki rendelkezik ugyanazzal az egy ajándékkal, pl. a nyelveken szólással. Az 1Kor.12:17, 27-30-as versek tisztázzák ezt:

"Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra. Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni?"

Ugyanerre van helyezve a hangsúly már korábban is e fejezetben:

"Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is" (1Kor.12:8-12).

Ezeket a nyomatékos kijelentéseket nem lehetséges figyelmen kívül hagyni.

Egy további problémát jelent a Pünkösdista felekezetek ajándékokra vonatkozó érveivel szemben, amikor Fülöp megtérített többeket is Samáriában – víz alámerültek, miután megértették az evangéliumot, azonban nem részesültek a Szentlélek ajándékaiban, mivel ezután az esemény után Péter és János még: "... lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában ... rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában ... látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek ..." (ApCsel.8:4-18). Lehetséges, hogy a Lélek ajándékainak továbbadása egyedül kézrátétel által történt, melyet nem gyakorolnak megfelelő gyakorisággal a modern, Szentlélek ajándékai meglevése mellett állásfoglaló felekezetekben.

Más pünkösdi gyülekezetek úgy tartják, hogy a nyelveken-szólás, nem bizonyítja "megmentettségünket". Ez rávilágít arra a tényre, hogy jelentős különbségek léteznek a tantételek tekintetében azok között, akik vallják, hogy rendelkeznek a Lélek ajándékaival. Vannak ‘karizmatikusok’, akik hiszik, hogy Isten Országa a földön fog megvalósulni, míg mások úgy gondolják, hogy a mennyben. A Katolikus Karizmatikusok állítása szerint a Szentlélek azt sugallja nekik, hogy adják meg a dicsőséget Máriának és a Pápának, miközben számos pünkösdi karizmatikus egyház azt mondja, hogy a birtokukban levő Szentlélek azt kívánja tőlük, hogy leplezzék le a Pápát, mint Antikrisztust, és vessék el a katolikus tanokat. Jézus kétségen felül kijelentette, hogy azok, akiknél ott van a Pártfogó, amely maga a ‘Szentlélek’, elvezeti majd őket a "... teljes igazságra ... azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek ...és azon a napon nem kérdeztek éntőlem (Jézustól) semmit ...A Pártfogó pedig a Szentlélek …tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. "(Jn 16:13,23; 14:26)

Nem szabadna, hogy bármilyen megosztás is létezzen az alapvető tantételek tekintetében azok között, akikkel vele van a Pártfogó - a tény, hogy mégis létezik, bizonyságát adja annak, hogy azokat, akik állítják ennek birtokolását, nem lehet komolyan venni. A szembetűnő képtelensége némely idetartozó felekezeteknek a hitük bibliai igazolására jelzi, hogy ők nem lettek irányitva minden igazságra és teljes ismeretre a Pártfogó által.

- Az a hatalmas jelentőség, amelyet sokan a nyelveken szólásnak tulajdonítanak, összeegyeztethetetlen a Biblia feljegyzéseivel. Az Ef.4:11-es vers, amely a Lélek ajándékait sorolja fel, mégcsak nem is említi, az 1Kor.12:28-30-as szakasz hasonló jellegű felsorolásának is csak a legvégén fordul elő. Ténylegesen mindössze három alkalommal került feljegyzésre az Újszövetségben ennek az ajándéknak az alkalmazása (ApCsel.2:4; 10:46; 19:6).

Az állításokat a nyelveken szólásról és csodák mutatásáról a mai modern karizmatikus keresztények által, fontolóra kell vennünk azzal a tekintélyes információhalmazzal szemben, amelyet már kifejtettünk ebben a tanulmányban Isten Lelkének működését illetően. Az alapvető pont, melyet le kell szögeznünk, hogy bármit is állítanak sokan azzal kapcsolatban, hogy csodákat visznek véghez, nem lehet a csodálatos lelki ajándékok birtoklásának eredménye. Mindenkinek, aki állítja, hogy igenis rendelkezik az ajándékokkal, megvan a meglehetősen nehéz feladata, abban, hogy választ adjon azokra a bibliai érvekre, amelyeket felsorakoztattunk.

Azonban indokoltan várhatunk magyarázatot a részleges gyógyítások és nyelveken szólások (a halandzsa beszéd értelmében) jelenségeinek bekövetkezéseivel kapcsolatban.

Megállapították, hogy az emberek szellemi képességeiknek csupán egy töredékét használják fel - nem többet, mint 1%-ot egyes becslések szerint. Szintén megállapították, hogy értelmünknek szinte ‘fizikális’ hatalma lehet testünk felett, így például a hinduk azáltal, hogy hisznek abban, hogy a tűz nem égethet meg, képesek mezítláb sétálni rajta, anélkül, hogy a tűz valóban megégetné őket. Amikor ösztönözve vagyunk lehetségessé válik számunkra szellemi képességeink sokkal nagyobb százalékarányát felhasználni a megszokottnál, és így megszerezni a képességet, amely által fizikaikihatásokat érünk el testünkön, olyanokat, amelyek kívül esnek az emberi normákon. Például egy küzdelem hevében egy katona esetében lehetséges, hogy teljesen ne legyen a tudatában annak, hogy a kezét elvesztette sokáig a csata után.

A buzgó vallásos hit adott feltételei mellett, együttesen bizonyos zenék serkentő hatásával, valamint egy karizmatikus lelki pásztor befolyásolásával, teljesen lehetséges olyan dolgok megtörténte, amelyek kívül esnek a mindennapos emberi tapasztalatok birodalmán. A ‘csodák’, melyekről a mai ‘keresztények’ úgy vélik, hogy véghezvisznek, ugyanazokból a kivételes állapotokból származnak, mint más vallások paranormális tapasztalatai is, így például a vuduhívői tapasztalják a ‘haladzsa beszédnek’ ugyanazt a jelenségét, a muszlimok pedig szintén bizonyságokat tehetnek csodák felől, melyek hátterén ugyanazok a feltételek léteznek, mint a modern ‘kereszténység’ esetében is. A lelki ajándékok, amelyekkel az első században rendelkezett Krisztus egyháza, kiindulási pontja teljes egészében az volt, hogy bizonyságát adja a krisztusi hit nyilvánvaló fennhatóságának minden más vallás felett, a tény, hogy a jelenlegi kereszténység ‘csodái’ ugyanazoknak a feltételeknek az eredményei, mint más vallások csodatételeié is, rámutat arra, hogy azokkal a lelki ajándékokkal, melyekkel az első században rendelkezett Krisztus egyháza, ma nem rendelkezünk.

Lényeges információkat olvashatunk e témakörben William Campbell ‘Pentecostalism’ című művében (Krisztus egyházai, 1967). Bemutatja, hogy számos pogány vallásnak van meg a nyelveken szólásnak ugyanaz a jellegzetessége. Kawaii-ban például Oro isten papja állítólag akaratát nyílvánítja ki nem kivehető hangokkal, melyek más papok által vannak értelmezve. Pontosan ugyanez történik a Pünkösdi összejöveteleken is.

Afrika nagyrészében az iszlám folyamatos sikere a keresztény vallás felett, bizonyára nem volna tapasztalható, amennyiben az elterjedt kereszténység a csodáit a hatalomnak és erőnek ugyanazzal a szintjével és meggyőző hatalmával mutatná, ahogyan az az első században történt. Azok pedig, akiknél valóban jelen van a "Pártfogó", a Szentlélek ajándékai, még Jézusnál is hatalmasabb csodákat fognak mutatni (Jn.14:12,16). Az ürügy, hogy a ‘keresztények’ csodatételei hitük függvénye, óriási nehézségekbe ütközik ennél a pontnál. A "Pártfogó" csodálatos ajándékai vagy megvannak náluk, vagy nincsenek, és ha azt állítják, hogy megvannak náluk, akkor "... azokat a cselekedeteket, amelyeket ... (Jézus tesz) ... szintén (megteszik), sőt ... (azoknál) nagyobbakat is (tesznek) ..." (Jn.14:12) - s nem csupán talán teszik meg.!