5. Hozzáfűzés: A Megszemélyesítés elve

Sokan talán nehezen elfogadhatónak találják az ördög megszemélyesítéséről szóló magyarázatot, mivel az ördögre oly gyakran utal úgy a Biblia, mintha egy személy volna, és ez megtéveszthet sokakat. Erre könnyen magyarázatot találhatunk, amennyiben rámutatunk arra, hogy a Biblia egy megállapított sajátosságaként az olyan élettelen dolgokat, illetve fogalmakat, mint például bölcsesség, gazdagság, bűn, vagy egyház, megszemélyesíti, azonban csak az ördög esetében szövődött egyfajta különös elmélet ennek következtében. A következő példák rávilágítanak erre a tényre:

A bölcsesség meg van személyesítve

"Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled" (Péld.3:13-15).

"A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá" (Péld.9:1).

Ezek a versek és ténylegesen a fejezetek további részei is, amelyekben szerepelnek, azt mutatják, hogy a bölcsesség, mint egy asszony van megszemélyesítve, azonban ennek folytán, senkinek sem jutott még az eszébe, hogy a bölcsesség egy gyönyörű asszony volna, aki körbejárja a földet, mindenki felismeri, hogy ez egy nagyon kívánatos jellemvonás, melynek megszerzésére minden embernek törekednie kellene.

A gazdagság meg van személyesítve

"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" (Mt.6:24).

Itt a gazdagság egy Úrhoz van hasonlítva. Sok ember nagyon keményen küzd azért, hogy gazdagságra tegyen szert, és ezáltal a gazdagság az ő urukká válik. Jézus itt azt mondja nekünk, hogy nem szolgálhatjuk Istent elfogadhatóan, ha ugyanakkor így is cselekszünk. E tanítás egyszerű és hatásos, azonban senki sem feltételezi belőle, hogy a gazdagság egy Mammon nevezetű férfi volna.

A bűn meg van személyesítve

"...Aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája" (Jn.8:34). "...Úrrá lett a bűn .." (Róm.5:21). "Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?" (Róm.6:16).

Mint a gazdagság esetében, úgy itt is, a bűn egy Úrhoz van hasonlítva, azok pedig, akik bűnt követnek el, a bűn szolgáinak vannak nevezve. E vers nem ésszerű olvasása igazolná csak annak feltételezését, hogy Pál itt arról tart tanítást, miszerint a bűn egy személy.

A Lélek meg van személyesítve

"...Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól..." (Jn.16:13).

Krisztus itt arról beszél tanítványainak, hogy a Szentlélek erejét fogják megkapni, ami Pünkösd napján következett be, amint erről az ApCsel.2:3-4-es szakaszban olvashatunk, "majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel ...", amely Lélek figyelemre méltó hatalommal ruházta fel őket csodálatos dolgok véghezvitelére, hogy bizonyíthassák, Istentől kapták hatalmukat. A Szentlélek nem egy személy volt, hanem egy erő, azonban, amikor Jézus beszélt róla, az "ő" személyes névmást használta az Újszövetség eredeti nyelvén.

A halál meg van személyesítve

"És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve halál ..." (Jel.6:8).

Izráel nemzete meg van személyesítve

"Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt" (Jer.31:4). "Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem!" (Jer.31:18).

E versek szövegösszefüggése világosan mutatja, hogy a próféta nem egy szó szerinti szűzlányra utal, vagy személyesen Efraimra, hanem Izráel nemzetére, amely ebben a példában meg van személyesítve, hasonlóan, mint Nagy-Britannia is néha úgy van megszemélyesítve, mint Britannia vagy John Bull. Ez a férfi és nő személy szerint nem létezik, azonban, amikor hivatkozva van rájuk a könyvekben, vagy képeken vannak ábrázolva, mindenki tudja róluk, hogy Nagy-Britanniáról van szó.

Krisztus követői meg vannak személyesítve

"Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra" (Ef.4:13). "Egy a test ..." (Ef.4:4). "Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai" (1Kor.12:27). "... Krisztus ... feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is" (Ef.5:23). "Ő (Krisztus) a feje a testnek, az egyháznak is... Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátra van, az ő testéért, amely az egyház" (Kol.1:18,24). "... Eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé" (2Kor.11:2). "... Eljött a Bárány mennyegzője, felkészült menyasszonya" (Jel.19:7).

Mindezek az idézetek nyilvánvalóan mindazoknak az embereknek a közösségére vonatkoznak, akik a Krisztusban levő igaz hívők voltak, néha úgy van utalva rájuk, mint "egyházra", azonban ezt nem szabad összetéveszteni egyik ma létező ortodox egyházzal sem, amelyek már régóta megszüntek, a Krisztusban levő igaz híveknek lenni.

Az igazi hívőkre, azokra, akik megtartják, és hiszik a Bibliában bennefoglalt igaz tanításokat, úgy utal a Biblia, mint "tiszta szűzekre", jelezvén életük tisztaságát, ahogyan valóban élniük kell, valamint, mint "testre" utal, amely egy alkalmas illusztráció, mert ahogyan egy természetes testnek is több funkciója, működése van, úgy az igazi egyházhoz is különböző felelősségek kapcsolódnak, és változó feladatokat tölt be. Mikor az egyházra, mint "testre" van utalva, senki sem téveszti össze egy egyénnel, ahogyan az ördögöt vagy sátánt sem tévesztenék össze egy furcsa szörnnyel, vagy bukott angyallal, ha a szavak pontos fordításban szerepelnének, vagy ha sokan nem tettek volna már szert korábban hamis vallásokból származó téves elképzelésekre.

Átdolgozás Robert Roberts ‘Christendom Astray’ (Az eltévedt kereszténység) című írásából.