21. Hozzáfűzés: Háború a Mennyben

A Jel.12:7-9-es szakasz így szól: "Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek ...".

Elterjedt értelmezés:

Ez az egyik legáltalánosabb versek egyike, amelyek alapján feltételezik, hogy létezett egy lázadás a mennyben az angyalok között, melynek eredményeképpen az ördög és angyalai levettettek a földre, ahol a kígyó alakjában elkezdtek bajt és bűnt kelteni ott.

Magyarázatok:

1. Mindazt, amit ebben a fejezetben eddig tanultunk fel kell idéznünk azért, hogy összefüggésbe hozzuk ezzel a kijelentéssel. Láthattuk, hogy az angyalok nem vétkezhetnek, és hogy nem létezhet lázadás a mennyben. Így ezt a verset - amely egyedül álló a maga nemében - olyan módon kell értelmeznünk, hogy az ne foglaljon magában olyat, hogy az angyalok vétkeznek, vagy, hogy léteznek bűnös angyalok, akik bűnőssé teszik az embereket a földön, hiszen a bűn belőlünk, és nem rajtunk kívül állóból származik (Mk.7:20-23).

2. A kígyó levettetett a mennyből, amely magában foglalja, hogy eredetileg ott tartózkodott. Azonban az édenkerti kígyót Isten alkotta a föld porából (1Móz.1:24-25). Nem létezik semmilyen burkolt célzás arra, hogy az ördög lejött volna a mennyből, és belement volna a kígyóba.

3. Figyelemre méltó, hogy itt nincs utalás vétkező angyalokra, vagy Isten elleni lázadásra, csupán egy háborúra a mennyben. Senkinek sincs lehetősége Istennel harcolnia a mennyben. (5Móz 32:39)

4. A 7-9.-es versek dramatikus leírása után a 10. versben rögtön ezt olvassuk: "Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: ‘Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a Királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki ami Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket’". Amennyiben a 7-9. versek leírása a világ kezdetén történt, Ádám és Éva ideje előtt, akkor hogyan lehet azt mondani, hogy sátán bukása után lett meg az üdvösség, és az Isten Országa? Ádám bűne után az emberiség megkezdte szomorú történelmét, a romlás és bűn szolgaságát, "üdvösségnek", vagy Isten Országának nehezen nevezhető állapotát. Öröm van abban, hogy az ördög - a vádló - levettetett a földre. Hogyan lehetne öröm földre jövetele, amennyiben az a bűn és csapások kezdete az emberek számára? A mennyből földre való levettetés jelképes értelmezése, mint amely a hatalomtól való elesést szimbólizálja (pl. Ézs.14:12; Jer.51:53; Jer.sir.2:1; Mt.21:23), sokkal több értelmet kölcsönözhet mindennek. Ha mindez Ádám előtt történt, vagy legalábbis az ember bűnbeesése előtt, akkor hogyan tudta volna az ördög vádolni "testvéreinket", hiszen ők még akkor nem is léteztek?

5. Semmi jelzése sincs annak, hogy mindez az Édenkertben történt volna. Egy alapvető pont van lefektetve a Jel.1:1 és 4:1-es versekben - az, hogy a Jelenések Könyve prófétikus írás, amely azt beszéli el "aminek hamarosan meg kell történnie". Tehát nem annak a leírása, hogy mi történt az Édenkertben, hanem azokról a dolgokról szóló jövendölés, amelyeknek valamikor az első század után kell megtörténniük, amikor a Jelenések Könyve ki volt nyilatkoztatva Jézus által. Mindenki, aki igazi alázattal fogadja Isten igéit, látni fogja, hogy ez az érv önmagában elejét veszi minden olyan próbálkozásnak, hogy a Jelenések Könyve 12. fejezetét az Édenkertre vonatkoztassuk. Arra a kérdésre is választ kell találnunk, hogy az ördög azonosításának, és a beszámolónak az Édenkertben történtekről, miért kellett megmaradnia egészen a Biblia végéig, amíg végül ki lett nyilatkoztatva.

6. "És levetettet a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, ..." (Jel.12:9). A sárkánynak "hét feje és tíz szarva volt" (3.v.), tehát nem a kígyó volt a szó szoros értelmében. A megnevezése, hogy "ősi kígyó" arra mutat, hogy az édenkerti kígyó jellemével bírt, abban az értelemben, hogy egy olyan csaló volt, mint a kígyó. Hasonlóképpen, "A halál fullánkja a bűn" (1Kor.15:56), azonban ez nem azt jelenti, hogy a halál egy valóságos kígyó. A kígyó jellemvonásaival rendelkezik, a bűnnel való kapcsolata által.

7. Az ördög levettetett a földre, és mélységesen agresszív volt, mivel tudta, "... hogy kevés ideje van" (12. v.). Ha az ördög levettetett az Édenbe, akkor megvolt a lehetősége arra, hogy gyötörje az emberiséget annak hosszú történelme folyamán - melyet nehezen lehet "kevés időnek" nevezni, amelyben kitölti bosszúját.

8. Hogyan tudta az ördög megtéveszteni az "egész földkerekségét" (9.v.), mielőtt kivettetett a mennyből, hiszen Ádám előtt egyetlen ember sem létezett a földön?

9. A 4. vers azt mondja, hogy a sárkány a farkával magával sodorta az ég csillagainak egy harmadát, és ledobta őket a földre. Ha ezt a szó szoros értelmében értelmezzük - és a Jelenések Könyvének 12. fejezetét szó szerint kell olvasnunk, hogy alátámassza az általános értelmezést -, akkor a sárkány igazi mérete óriási - az egész világegyetem egyharmadát (vagy legalábbis a Naprendszerét) elbírja csupán egyetlen részén, a farkán. A Föld bolygó semmi esetre sem elég nagy ahhoz, hogy egy ilyen hatalmas teremtményt elhordozzon. A legtöbb csillag nagyobb bolygónknál - egyharmaduk hogyan érhetne földet? Becslések szerint a csillagok egy harmad része kiterítve körülbelül öt trillió mérföldet tenne ki. A sárkány farkának ilyen hosszúnak kellett volna lennie! És ne felejtsük el, hogy mindennek az első század után kellett, illetve kell még megtörténnie, miután ez a jövendölés adatott.

10. Ennek és sok más kijelentésnek a fényében, amelyek a Jelenések Könyve 12. fejezetében szerepelnek (valamint az egész próféciában), amelyeknek egyszerűen képtelenség a szó szerinti beteljesedésük, nem meglepő, ha mindenekelőtt az van számunkra kijelentve (Jel.1:1), hogy ez egy olyan üzenet, amely "látomásokat" tartalmaz - azaz jelképes, vagy szimbólikus beszédbe van átültetve. Mintha ezt hangsúlyozná a 12. fejezet is, a 12.1-es vers úgy ír az elkövetkezendő eseményről, mint "nagy jelről".

11. Amikor arról olvasunk, hogy mit tesz az ördög, amikor a földön van, nem találunk olyan leírást róla, hogy az embereket bűnre ösztökélné, sőt a 12-16-os szakasz arról ír, hogy az ördög sikertelen az olyan próbálkozásaiban, hogy bajokat idézzen elő a földön, miután odaérkezik. Ez ellenemond az általános értelmezésnek.

12. A kulcskérdések egyike annak a megértéséhez, hogy vajon ez a rész valóban alátámasztja-e a mennyben történt szó szerinti háborút, abban áll, hogy a mennyről itt szó szerinti, vagy átvitt értelemben van-e szólva. Korábban kifejtettük, hogy a "menny" jelképesen utalhat valamilyen fennhatóság fizikai helyére. Jelenések Könyve jelképes kinyilatkoztatása lévén, várható, hogy ez van érvényben ennél a pontnál is.

Az első versben ezt olvashatjuk: "... egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona". Az ilyen égitesteket, mint amilyen ezé az asszonyé is, melyek látszólag a mennyben lebegnek, nem lehet szó szerint értelmezni. ezt nem lehet szó szerint érteni. Nem lehetséges, hogy a szó szoros értelmében legyen a "napba öltözve", vagy, hogy olyan hatalmas csillagok legyen a szó szerinti fején, mint a föld.

Egy másik jel tűnik fel a mennyben 3. vers szerint - egy "tűzvörös sárkány". Ezt általában úgy értelmezik, mint a valóságos mennyet, azonban miért kellene annak lennie, hiszen ugyanerre a mennyre van utalva az első versben is, és az kétségtelenül átvitt értelemben történik? A 4. vers úgy mutatja be a sárkányt, mint aki farkával magával sodorja az ég csillagainak egy harmadát a földre. Láthattuk, hogy a csillagok és a föld méretei miatt ez nem vonatkozhat a fizikai csillagokra, vagy mennyre. Isten Országa a földön lesz megalapítva (Dán.2:44; Mt.5:5), amely nem válik lehetségessé amennyiben a föld bizonyosan elpusztulna azáltal, ha óriási csillagok zuhannának rá.

Majd az asszony a "mennyben" gyermeket szült, aki "elragadtatott Istenhez az ő trónusához" (v.5). Isten trónja a mennyben van. Amennyiben az asszony már a mennyben volt, akkor a gyermekét miért kellett "elragadtatni" a mennybe? Bizonyos, hogy egy földi dolgot jelképez, ámbár egy átvitt értelmű "mennyben". Majd ez az asszony "elmenekült a pusztába" (6.v.). Ha ő a valóságos mennyben volt, akkor ez azt jelenti, hogy létezik egy pusztaság a mennyben. Sokkal inkább alkalmas számára, hogy egy átvitt értelmű mennyei helyen tartózkodjon, majd elmeneküljön egy szó szerinti vagy jelképes pusztaságba itt a földön.

Ezután a 7. vershez érkezünk - "háború támadt a mennyben". E fejezet minden más utalása a mennyre átvitt értelemben történik, csak az tünik következetesnek, hogy ez a háború egy jelképes mennyben történt. Ennek a ténynek kell fennállnia, mivel nem lehetséges lázadás vagy bűn az igazi mennyben (Mt.6:10; Zsolt.5:4,5; Hab.1:13). Az általános felfogás szerint bűnös angyalok vannak a pokolba bezárva, azonban itt a mennyben tartózkodnak. Tehát nem valóságos angyalokról van szó.

Ha felteszünk egy olyan kérdést azoknak, akik hisznek az ortodox felfogásban az ördögöt illetően, hogy ‘Eltudod-e mondani az ördög bibliai történetét röviden a bibliai versek alapján, aszerint ahogyan te értelmezed azokat?’, akkor a válasz erősen ellentmondó tud lenni. Az ‘ortodox’ felfogás alapján valahogyan így kell hangoznia:

(a) Az ördög egy angyal volt a mennyben, aki levettetett az Édenkertbe. A földre vettetett az 1Móz.1. fejezetében.

(b) Feltételezhető, hogy a földre jött, és megházasodott az 1Móz.6. fejezetében.

(c) Jób idejében azt olvassuk felőle, hogy bejárása volt mind a mennybe, mind a földre.

(d) Az Ézsaiás Könyv 14. fejezete idejére már levettetett a földre a mennyből.

(e) Zakariás Könyve 3. fejezetében ismét a mennyben van.

(f) Máté evangélium 4. fejezetében a földön van. Levettetett Jézus halálának idején, annak az általános felfogásnak megfelelően, hogy a "világ fejedelme" le van vetve ebben az időben.

(g) Jelenések Könyve 12. fejezete tartalmaz egy jövendölést az ördögről, aki "levetettik".

(h) Jelenések Könyve 20. fejezetében az ördög "bilincsbe van verve", azonban ő az angyalaival együtt bilincsbe van verve a Teremtés Könyvében Júdás Levele 6. versének általános értelmezése szerint. Ha ő ott örök bilincsbe van verve, hogyan lehet őt ismét megkötözni Jelenések Könyve 20. fejezetében.

Ebből nyilvánvalónak kell lennie, hogy az általános nézet, miszerint az ördög kivettetett a mennyből bűnbeesése miatt, nem lehet igaz, hiszen azt olvashatjuk róla, mintha mégis a mennyben volna, a ‘kivettetetés’ minden előfordulása után is. Lényeges a megértése annak, hogy mind a ‘menny’, mind az ‘ördög’ jelképes értelemben szerepelnek.

Javasolt magyarázatok

1. E fejezet értelmezése teljesen kivül áll a jelenlegi feljegyzéseink hatáskörén. E versek teljes magyarázata megkívánja Jelenések Könyve egészének megértését azért, hogy beilleszthető legyen a szövegösszefüggésbe.

2. Az összeütközés a jelképes mennyben - azaz egy fennhatóság helyén - tehát két hatalmi csoport között létezett, mindkettő követőivel, illetve angyalaival volt. Emlékezzünk annak a bemutatására, hogy az ördög és sátán gyakran van kapcsolatba hozva a római és zsidó fennhatóságokkal.

3. Az, hogy az ördög-sárkány valamifajta politikai hatalmat jelképez kitűnik abból, hogy a fején "hét diadém van" (3. v). A Jel.17:9,10-es versek szintén ehhez a sárkányhoz fűznek megjegyzéseket: "Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van" - azaz ne próbáljuk értelmezni ezt az állatot, mint egy valóságos lényt - "A hét fej hét hegy... ez hét királyt jelent". E királyok egyike "kevés ideig maradhat", amely kapcsolatban állhat az ördög-sárkánnyal, akinek "kevés ideje van" a Jel.12:12-es vers szerint