20. Hozzáfűzés: Jézus megkísértése

A Mt.4:1-11-es szakaszban ezt olvashatjuk: "Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkisértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kisértő és ezt mondta: ‘Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré’. Ő így válaszolt: ‘Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.’ Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozza: ‘Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: ‘Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.’ Jézus ezt mondta neki: ‘Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!’ Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok minden dicsőségét, és ezt mondta neki: ‘Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.’ Ekkor így szólt hozzá Jézus: ‘Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!’ Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki".

Elterjedt értelmezés:

Ezt a szakaszt olyan értelemben olvassák, miszerint egy ‘ördög’ nevű lény bűnre csábította Jézust bizonyos javaslatok által, és azáltal , hogy csábító helyzetekbe vezette őt.

Magyarázatok:

1. Jézus "hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben" (Zsid.4:15), és: "Mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe" (Jak.1:14). Saját kívánságaink ‘ördögétől’ vagyunk kísértve, illetve gonosz vágyainktól, és ez volt a helyzet Jézus esetében is. Nem egy gonosz lény által vagyunk kísértve, aki hirtelen mellénk áll, és felbújt minket a bűnre - a bűnök és kísértések "belülről, az ember szívéből jönnek elő" (Mk.7:21).

2. Ezeket a megkísértéseket bizonyosan nem értelmezhetjük szó szerint:

- A Mt.4:8-as vers magában foglalja, hogy Jézus fel lett víve egy magas hegyre, hogy láthassa a világ minden országát jövőbeni dícsőségükben "egy szempillantás alatt" (Lk.4:5). Nem létezik elég magas hegy ahhoz, hogy onnan az egész világot láthassuk. És a hegy magassága miért tehette volna Jézust arra képessé, hogy láthassa azt, hogy milyen lesz a világ a jövőben? A föld gömbalakú, így nincs olyan pont a felszínén, amelyről bárki is láthatná a világ minden részét egyszerre.

- A Mt.4. és Lk.4. fejezetek e kísértésekről különböző sorrendekben számolnak be. A Mk.1:13-as vers szerint Jézus "negyven napig volt a pusztában, miközben kisértette a sátán", a Mt.4:2-3-as versek pedig azt mondják, hogy "Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kisértő...". Mivel a Biblia nem mondhat ellent önmagának arra a következtetésre juthatunk, hogy ezek a kísértések megismételték önmagukat. Az a fajta kísértés, hogy a követ kenyérré változtassa egy nyilvánvaló példa erre. Magyarázatul az szolgálhat, hogy ezek a kísértések Jézus gondolataiban történtek meg. Jézus a mi természetünkből való volt, az élelem hiánya kihatással lehetett rá mind szellemileg, mind fizikailag, és ezáltal a gondolatai könnyen elkezdhettek így működni. Csupán néhány nap eltelése is élelem nélkül önkívületbe vezethet valakit (vö. 1Sám.30:12). A kenyér és kő összehasonlíthatósága van említve Jézus által a Mt.7:9-es versben, és kétségkívül ez a hasonlóság gyakran összeolvadhatott meggyötört gondolataiban, ámbár mindenkor egy gyors megvizsgálásnak vetette alá gondolatait az Igéről való megemlékezései által.

- Jézus valószínűleg beszámolt az evangélium íróinak kísértéseiről, és azért, hogy szavak által képes legyen kifejezni / megjeleníteni az intenzitását, annak amin keresztül ment, alkalmazhatott jelképes megközelítést, amint ez a Mt.4. és Lk.4. fejezeteiből kiolvasható.

- Valószínűtlennek tűnik, hogy az ördög Jézust átvezette a pusztán, és Jeruzsálem utcáin, majd együtt felmásztak a templom tetejére, mindezt a kiváncsi zsidók láthatóságában. Josephus semmi ilyenfajta eseményről nem készített feljegyzést - feltehetően ez az eset jelentős felbolydulást eredményezett volna. Amennyiben ezek a csábítások többször is előfordultak a negyven napon belül, éppúgy ahogyan ennek az időszaknak a végén is (amely legalább kétszer megtörtént, hiszen a Máté és a Lukács evangéliumokban különbözőek a sorrendek), akkor Jézusnak hogyan lehetett ideje megtenni gyalog az utat (az ördög "odavezette" Jézust) a rendkívül magas hegyhez (amely a Hermon lehetett Izráel Távol-északi részében), felmászni a tetejére, és ismét lejönni, visszatérni a pusztába, és megismételni ezt a gyakorlatot? Minden megkísértése a pusztában történt - negyven napot tartózkodott ott, egész idő alatt kísértve az ördögtől (aki csak a legvégén távozott el - Mt.4:11). Amennyiben Jézus kísértve volt az ördögtől mindennap, és a kísértések színhelye a puszta volt minden esetben, akkor abból az következik, hogy Jézus nem hagyhatta el a pusztát azért, hogy Jeruzsálembe menjen, vagy egy magas hegyhez vezető hosszú utat megtegyen. Tehát ezek a dolgok nem történhettek meg szó szerint.

- Amennyiben az ördög egy fizikai személy, aki nem tiszteli Isten Igéjét, és abban érdekelt, hogy az embereket bűnre csábítsa, akkor Jézus miért idézett neki az Írásokból, hogy azok által győzze le őt? Ez az általános felfogásnak megfelelően, nem űzhette volna el az ördögöt. Figyelmet érdemel, hogy Jézus minden esetben egy bibliai verset idézett. Amennyiben az ördög a Jézus szívében levő bűnös kívánságok voltak, akkor érthetővé válik, hogy azáltal, hogy a szivében Isten Igéit hordozta, és emlékeztette magát rájuk, képes volt legyőzni ezeket a bűnös vágyakat. A Zsolt.119:11-es vers olyannyira idevonatkoztatható, hogy talán pont Krisztus pusztában átélt tapasztalatait írja le: "Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened".

- A Mt.4:1-es vers így szól: "Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög". Ez az a Lélek volt, amely éppen akkor szállt Jézusra / volt adatva Jézusnak (vö. 3:16). Furcsa lett volna a Szentlélektől, hogy elvezeti Jézust a pusztába azért, hogy meg lehessen kísértve egy természetfeletti lény által, aki Isten ellentéteként létezik.

Javasolt magyarázatok:

1. Amikor Jézus víz alámerült a Jordánban János által, a Szentlélek erejében részesült (Mt.3:16). Amint kijött a vízből a pusztába lett vezetve, hogy ott megkísértessék. Tudván, hogy rendelkezett a Szentlélek erejével, hogy képes általa a követ kenyérré változtatni, épségben leugrani magas helyekről, stb., e kísértések bizonyára foglalkoztatták gondolatait. Amennyiben egy személy javasolta volna ezeket a dolgokat Jézusnak, akiről Jézus tudta, hogy egy bűnös lény, akkor ezek a kísértések sokkal kevésbé lettek volna kényesek Jézus számára annál, mintha saját gondolataiból származnak.

2. Az a fajta kísértés, hogy megkapja a birodalmakat, sokkal erősebb lehetett Krisztus számára, ha ez belőle származik. Jézus gondolatai tele lehettek az Írásokkal, és meggyötört szellemi állapotában, amelyet a böjt okozott neki, csábító lehetett számára félremagyarázni verseket, amely által lehetővé vált volna ezek olyan alkalmazása, hogy indokoltan kimenekedhessen helyzetéből. A magas hegyen állás felidézi Ezékiel prófétát, akinek egy magas hegyről megmutatták, hogy milyen lesz a Királyság (Ezék.40:2), valamint János apostol is láthatta a "Szent várost, Jeruzsálemet" egy "nagy és magas hegyről" (Jel.21:10). Jézus a világ minden országát láthatta, úgy ahogyan azok a jövőben léteznek majd (Lk.4:5), azaz abban a Országban, melyről a Jel 11:15 beszél: "A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké". Talán Mózesre gondolhatott negyven éves pusztai vándorlásának végénél (vö. Jézus negyven napja), amikor a Nebo Hegyről letekintett az Ígéret Földjére (a Királyságra). Dániel Könyvében (4:17,25,32; 5:21) hangsúlyozva van, hogy "a felséges Isten uralkodik az emberek Királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar", Jézus tudhatta, hogy egyedül Isten és senki más nem adhatja neki az Országot. Így nem lehetett volna egy valóságos megkísértés számára, ha egy gonosz szörny azt állítja magáról, hogy képes odaadni neki az Országot, amikor Jézus tisztában volt azzal, hogy csak Istennek van erre hatalma. Azonban Jézus tudta, hogy az Atya szándéka, hogy megadja számára a Királyságot, és bizonyosan a Jézuson belüli "ördög" által vetődött fel Jézusban, hogy a Királyságot azonnal elvehetné. Mindezek után elmondhatta magáról, hogy Isten minden hatalmat neki adott reménység szerint (Jn.5:26,27), olyan méretekig, hogy van hatalma az életét odaadnia és visszavennie is (Jn.10:18), noha végső soron minden hatalom csak a halála és feltámadása után lett neki adatva (Mt.28:18).

3. Jézus az Írásokban való jártassága révén felismerhette a hasonlóságokat önmaga és Illés között, aki szellemileg összeomlott a negyven napos pusztai tartózkodása után (1Kir.19:8), vagy Mózesra, aki elveszítette a föld azonnali örökségének lehetőségét önmaga számára negyven éves pusztai vándorlásának végén. Jézus a negyven nap végén hozzájuk hasonló helyzetben volt - szembenézhetett a kudarc valós lehetőségével. Mózes és Illés kudarcot vallottak emberi gyengeségeik miatt, s nem egy olyan személy miatt, akit "ördögnek" hívnak. Ugyancsak az emberi gyengeség, "sátán", vagy ellenség volt az, amely megkísértette Jézust is.

4. "Ekkor az ördög így szólt hozzá (Jézushoz): "Ha Isten Fia vagy... " (Lk.4:3). Egy állandó kísértés lehetett Jézus gondolatain belül, hogy kétségbe vonja, hogy ő vajon valóban Isten Fia volt-e, hiszen mindenki más úgy gondolta róla, hogy ő József fia volt (Lk.3:23; Jn.6:42), vagy, hogy házasságon kívül született (ezt a Jn.9:29-es vers foglalja magában), a hivatalos templomi feljegyzések pedig azt írták róla, hogy József fia volt (Mt.1:1,16; Lk.3:23, e versekben a "köztudomás szerint" pontosabb fordítása: ‘jog szerint’). Ő volt az egyetlen emberi lény, akinek nem ember volt az apja. A Fil.2:8-as vers magában foglalja, hogy Jézus tudatában volt annak, hogy ő valóban egy hozzánk hasonló ember volt, következésképpen kísértő volt számára kételkedni abban, hogy ő valóban Isten Fia volt-e, illetve kétségei lehettek saját természete felől.

5. E kísértések Isten által voltak ellenőrizve, Krisztus lelki növekedése érdekében történtek. A Jézus által idézett versek, melyek megerősítették bűnös kívánságaival szemben (az "ördöggel" szemben) mind Mózes ötödik Könyvének ugyanabban a részében szerepelnek, Izráel pusztai tapasztalatait illetőleg. Jézus világosan látta a párhuzamot a saját és azok tapasztalatai között:

.Tehát Jézus bemutatta számunkra, hogy miként olvassuk és tanulmányozzuk az Igét - belegondolta magát Izráel helyzetébe a pusztában, és ezért vette a tanulságokat, amelyeket azok tapasztalataiból ismerhetett meg a maga számára pusztai megkísértéseiben.