6.2 Az Ördög és a Sátán

Olykor a Biblia szövegének az eredeti szavai lefordítatlanul maradnak ("Mammon", a pénz istene a Mt. 6:24-es versben egy arámi példa erre). Mint szó, a ‘sátán’ egy nem lefordított héber szó, amely ‘ellenszegülőt’ jelent, míg az ördög a görög szöveg ‘diabolosz’ szavának a fordítása, jelentései: rágalmazó, pletykás vagy hamis vádló. Ha hisszük, hogy a sátán és az ördög egy rajtunk kívülálló lény, aki a bűnökért felelős, akkor bármikor, amikor ezekkel a szavakkal találkozunk a Bibliában, minden esetben erre a gonosz személyre kell vonatkoztatnunk. Azonban e szavak bibliai használata azt mutatja, hogy ezek alkalmazhatóak, mint mindennapos melléknevek átlagos emberek leírására. Ez a tény lehetetlenné teszi azt az állítást, hogy az ördög és sátán szavak, amint a Bibliában vannak használva, mégis, önmagukban is, egy rajtunk kivülálló, mélységesen bűnös személyre vagy lényre utalnak.

A ‘Sátán’ szó a Bibliában

Az 1Kir.11:14-es versben ezt olvashatjuk: "Azután ellenfelet (ugyanaz a zsidó szó szerepel itt, amely máshol ‘sátánnak’ van fordítva) támasztott az Úr Salamonnak, az edómi Hadadot". És "támasztott Isten másik ellenfelet (egy újabb ‘sátánt’) is, Rezónt... ellenfele (‘sátána’) volt Izráelnek (1Kir.11:23-25). Ez nem azt jelenti, hogy Isten támasztott volna egy természetfeletti személyt vagy angyalt, hogy az sátána/ellenfele legyen Salamonnak: mindennapi embereket támasztott. Mt.16:22,23-as versek újabb példával szolgálnak. Péter próbálta figyelmeztetni Jézust, hogy ne menjen Jeruzsálembe, hogy ne haljon meg a kereszten. Jézus megfordulva így szólt Péterhez: "Távozz tőlem sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint". Péter, mint sátán volt megszólítva. A leírás kristály tiszta afelől, hogy Krisztus nem egy angyalhoz beszélt, vagy egy szörnyhöz, amikor ezeket a szavakat kimondta: Péterrel beszélt.

Mivel a szó, hogy sátán közvetlenül ellenszegülőt jelent, ezért egy jó személy, akár maga Isten is nevezhető sátánnak. E szó önmagában nem asszociálható szükségszerűleg bűnös tendenciákkal. A bűnösséggel kapcsolatos másodlagos jelentést a sátán szó részben annak a ténynek köszönheti, hogy a mi bűnre hajló természetünk, a saját magunk legnagyobb sátána vagy ellenfele, részben pedig annak, hogy a világi beszédben egy olyan valamire utal, melyet a bűnnel asszociáltak. Maga Isten is lehet egy sátán számunkra abban az értelemben, hogy próbákat hoz az életünkbe, vagy egy rossz cselekvés folyamatának az útjába áll, amelynek nekikezdenénk. Azonban az, hogy Isten sátánnak nevezhető nem jelenti azt, hogy ő bűnös volna.

Sámuel és Krónikák könyvei párhuzamos beszámolókat tartalmaznak ugyanazokról az eseményekről, miként a négy Evangélium is ugyanazokat az eseményeket örökíti meg, azonban különböző beszédmódokat alkalmazva. 2Sám.24:1-es vers feljegyzi: "Az Úr... felingerelte ellenük (Izráel ellen) Dávidot" azért, hogy rávegye arra, hogy tartson Izráelben népszámlálást. A párhuzamos beszámoló az 1Krón.21:1-es versben azt mondja , hogy "A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt". Egyik versben ezt Isten provokálta, a másikban már Sátán. Az egyetlen következtetés, hogy Isten úgy cselekedett, mint egy ‘sátán’ vagy ellenfele Dávidnak. Jóbbal ugyanezt tette, amikor próbákat hozott az életébe, Jób ekkor ezt mondta Istenről: "Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem" (Jób30:21), ‘Úgy cselekszel, mint egy sátán ellenem’, volt az, amit Jób alapjában véve állított.

Az ‘Ördög’ szó a Bibliában

Az ‘ördög’ szó esetében ugyanez a helyzet. Jézus azt mondta, "Nem én választottalak titeket (a 12 tanítványt), és egyikőtök ördög? Júdás Iskatóriesről beszélt... ", aki egy közönséges, halandó ember volt. Nem egy személyes lényről szólt szarvakkal a fején, sem nem egy un. ‘lelki/szellemi lényről’. Az ‘ördög’ szó itt egyszerűen egy bűnös emberre utal. 1Tim.3:11-es vers egy újabb példát nyújt. Int, hogy a diakónusok feleségei ne legyenek rágalmazók: az eredeti görög szó itt ‘diabolos’, ugyanaz a szó, mint amely máshol ‘ördögnek’ van fordítva. Pál figyelmezteti Titust, hogy az idős asszonyok az eklézsiában ne legyenek "rágalmazók" azaz ‘ördögök’ (Tit. 2:3). Hasonlómódon azt mondja Timóteusnak (2Tim.3:1,3), hogy "az utolsó napokban... az emberek... lesznek... rágalmazók (ördögök)". Ez nem azt jelenti, hogy az emberek természetfeletti lényekké lesznek, hanem fokozottan bűnösök lesznek. Mindezekből világossá kell, hogy váljék számunkra, hogy az ‘ördög’, vagy ‘sátán’ szavak nem egy bukott angyalra utalnak, vagy egy rajtunk kivül álló bűnös lényre.

BŰN, SÁTÁN ÉS ÖRDÖG

A ‘sátán’ ill. ‘ördög’ szavak szimbólikusan vannak alkalmazva a bennünk levő természetes, bűnös tendenciák kifejezésére, ezt a 6.1-es Tanulmányban már kifejtettük. Ezek a fő ‘sátánjaink’ vagy ellenségeink. Meg vannak személyesítve is, és ezért úgy is lehet beszélni róluk, mint az ‘ördögről’ - az ellenségünkről, az igazság rágalmazójáról. Ilyen a természetes ‘emberünk’ - maga az ördög. Az összefüggésről az ördög és a mi gonosz kívánságaink között - azaz a bennünk levő bűn között - számos vers világosan ír: "Mivel pedig a gyermekek (mi magunk) test és vér részesei, ő (Jézus) is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy (az ő) halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt" (Zsid.2:14). Az ördögről itt úgy van beszélve, mint aki felelős a halálért. Azonban a halál a "bűn zsoldja" (Róm.6:23). Tehát bizonyos, hogy bűn és ördög párhuzamosak. Jak.1:14-es vers ehhez hasonlóan azt állítja, hogy saját kívánságaink kísértenek minket, arra vezetnek, hogy bűnt kövessünk el, és így végül a halálhoz vezetnek: azonban a Zsid.2:14-es vers kijelenti, hogy az ördög hoz halált. Ugyanaz a vers pedig kijelenti, hogy Jézus a mi természetünkkel bírt azért, hogy megsemmisítse az ördögöt. Ez összehasonlítva a Róm.8:3-mas verssel: "Isten... tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában (emberi természetünket értve ezalatt), és kárhozatra ítélte a bűnt a testben". Tehát az ördög és a bűnös hajlamok, amelyek természetszerűleg vannak bennünk, emberi lényekben ugyanazt jelentik. Alapvetően fontos megérteni, hogy Jézus ugyanúgy kísértetett meg, mint mi. Az ördöggel kapcsolatos tanok félreértéséből adódóan nem leszünk képesek Jézus természetét tisztán látni, és munkáját igazi értékében felbecsülni sem. Reménységünk az üdvösségre csak azáltal lehetséges, ha Jézus a mi emberi természetünkkel bírt - az ‘ördöggel’ saját természe-tében/önmagában - (Zsid.2:14-18; 4:15). Jézus azáltal volt képes megsemmisíteni az ördögöt a kereszten, hogy legyőzte a saját természetében levő kívánságokat, a bibliai ördögöt (Zsid.2:14). Amennyiben az ördög egy személyes lény, akkor tovább már nem is létezhetne. A Zsid.9:26-os vers azt mondja, hogy Krisztus megjelent azért, hogy "... eltörölje a bűnt ..." kereszthalála által. A Zsid.2:14-es vers ezzel összhangban kijelenti, hogy Jézus halála által meg-semmisítette az ördögöt önmagában. Jézus halála által reménységet adott, „...hogy megsemmisüljőn a bűn hatalmában álló test" (Róm.6:6), az emberi természetet, a bűn olyan formában van kinyilatkoztatva, mint amely magát a testünket jelenti.

"Aki a bűnt cselekszi az ördögtől van ..." (1Jn.3:8), mivel a bűn annak az eredménye, hogy utat engedünk saját, természetes bűnös kívánságainknak (Jak.1:14-15), amelyet a Biblia ‘ördögnek’ nevez. "... Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa" (1Jn.3:8). Ha nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy az ördög saját bűnös kívánságainkat jelenti, akkor gonosz kívánságaink munkája ill. eredménye a mi bűneink. Ezt megerősíti az 1Jn.3:5-ös vers: "Ő (Jézus) azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket". Tehát a "bűneink" és az "ördög munkája" megegyeznek egymással. Az ApCsel.5:3-ös vers egy újabb példa az ördög és a bűneink között levő kapcsolatra. Péter azt kérdezte Ananiástól: "... miért szállta meg a Sátán a szivedet? ..." Majd a 4-es versben így szólt: "... Mi indította szivedet ilyen cselekedetre? ..." Kigondolni egy rossz dolgot a szivünkben ugyanannyi, mint amikor sátán ‘megszállja’ azt. Amikor kigondolunk magunkban valamit, például egy bűnös tervet, akkor az belőlünk indul ki. Ha egy asszony gyermeket fogan, az nem rajta kívül létezik, benne keletkezik. A Jak.1:14-15-ös versek ugyanezt a módszert használják annak a leírására, hogy a bűnös kívánságok miként fogannak meg bennünk, és szülnek bűnt, amely a halál okozója. A Zsolt.109:6-os vers párhuzamba hoz egy bűnös embert egy ‘vádlóval’, azaz egy ‘sátánnal’: "Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől", azaz hatalomban álljon felette (vö. Zsolt.110:1).

A megszemélyesítés

Azonban indokoltan mondható: ‘De igenis, hogy a Biblia úgy beszél az ördögről, mintha az személy volna!’ Ez helyes, a Zsid.2:14-es vers így ír róla: "azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt". Még egy kevés Biblia olvasás után is észlelhetjük, hogy a Biblia gyakran alkalmaz megszemélyesítéseket - egy elvont ötletről úgy beszél, mintha az egy személy volna. A Péld.9:1-es vers egy asszonyról beszél, akit ‘Bölcsességnek’ hívnak, és aki házat épített magának, a Róm.6:23-as vers pedig a bűn zsoldjának megfizetőjét megnevezi, mint a "halált". Ez a jellegzetesség mélyrehatóbban van az 5.Hozzáfűzésben kifejtve. A mi ördögünk, a ‘diabolos’, gyakran fejezi ki bűnös kívánságainkat. Azonban nekünk nem lehetnek elvont rágalmazóink, az ember szivében levő gonosz vágyak nem létezhetnek az embertől elkülönülten, ezért az ‘ördög’ meg van/lett személyesítve. A bűn gyakran, mint úr van megszemélyesítve (pl. Róm.5:21; 6:6,17, 7:3). Ez érthető, mivel az ördög szintén meg van személyesítve, hiszen az ‘ördög’ is a bűnre utal. Ehhez hasonlóan Pál úgy beszél az emberről, mint akinek két lénye van, mintha az egyik a testünkön belül létezne (Róm.7:15-21): a testi ember, az ‘ördög’, aki harcol a lelki emberrel. Azonban bizonyos, hogy nem két szó szerinti, személyes lény küzd bennünk egymással. Természetünknek ez a bűnös része úgy van megszemélyesítve, mint a ‘gonosz’ rész (Mt.6:13) - ez a bibliai ördög. Ugyanaz a görög kifejezés van itt ‘gonosznak’ fordítva, mint amely ‘gonosz személynek’ van fordítva az 1Kor.5:13-ban, kifejezvén, hogy amikor az ember utat enged a bűnnek, akkor az ő ‘gonoszsága’ - sajátmaga - egy ‘gonosszá’ vagy egy ‘ördöggé’ válik.

Az ‘Ördög’ és ‘Sátán’ a világgal kapcsolatos szőveg- összefüggésben

Az ‘ördög’ és ‘sátán’ szavak a bűnös, gonosz világrend kifejezésére is alkalmazva vannak, amelyben élünk. Az ‘ördög’ kifejezéssel beszélhetünk az emberiség hierarchiájáról a társadalomban, politikában, pszeudo-vallásokban. Az Újszövetségben az ördög és sátán szavak gyakran utalnak a zsidó és római társadalom politikai vagy szociális hatalmaira. Olvashatunk ördögről, aki börtönbe vetett hívőket (Jel.2:10), utalván a római fennhatóságokra, amely bebörtönözte a hívőket. Ugyanebben a szövegösszfüggésben olvashatunk a pergamomi gyülekezetről, mely helyileg ott volt, ahol a sátán trónusa - a római koloniák kormányzóságának volt a helye Pergamomban, ahol a híveknek egy csoportja is megtalálható volt. Nem mondhatjuk, hogy a Sátánnak személyesen - amennyiben létezik - saját trónusa volt Pergamomban.

A személyes bűn úgy van meghatározva, mint Isten törvényének a megszegése (1Jn.3:4). Azonban a bűn kollektív értelemben is kifejezésre van juttatva a politikai, társadalmi erőkben, melyek szembehelyezkednek Istennel, ezek olyan erők, melyek sokkal hatalmasabbak az egyénieknél: ez a kollektív erő az, amely néha úgy van megszemélyesítve, mint egy hatalommal rendelkező lény, akit ördögnek neveznek. Ebben az értelemben az iráni és más iszlám erők az Egyesült Államokat "a hatalmas sátánnak "- politikai és vallási ügyeik hatalmas ellenségének nevezték. A ‘sátán’ és ‘ördög’ szavak ennélfogva vannak gyakran alkalmazva a Bibliában.

Belejezésül a valóságnak megfelelően kijelenthetjük, hogy ebben a témában még inkább, mint bármelyik másikban, alapvető, hogy a megértésünket a teljes Írás kiegyensúlyozott áttekintésére alapozzuk, ahelyett, hogy megdönthetetlen tanokat állítsunk fel néhány vers alapján, amelyek népszerű frázisokat tartalmaznak, és amelyekről úgy tűnik, hogy az ördögre vonatkozó általános hiedelemet támasszák alá. A 6.1-es Tanulmánynak és ennek a fejezetnek a gondos és imádságos újra-olvasása bizonyosan nem fog eredmény nélkül maradni. Állíthatjuk, hogy az ezzel a tantétellel kapcsolatos állásfoglalásunk, melyet itt körvonalazunk, az egyetlen mód, amely által képesek lehetünk minden olyan vers következetes és elfogadható megértésére, amelyek az ördögre és a sátánra utalnak. Ezek a szavak, mint közönséges melléknevek is alkalmazhatóak, ill. néhány helyen a bűnre utalnak, amely saját emberi természetünkben rejlik. A legáltalánosabban félreértett kijelentések közül néhányat, melyekre az elterjedt hiedelmek alátámasztásaként szoktak hivatkozni, a Hozzáfűzésekben fogunk mérlegelni, amelyek e tanulmányt kísérik.

Azoknak, akiknek problémájuk van következtetéseink elfogadásával szükséges feltenni önmaguknak a kérdést:

1. A bűn meg van személyesítve? Világos, hogy igen.

2. Igaz, hogy a sátán szót lehet csupán úgy használni, mint egy jelzőt? Igen. Akkor mi lehet a probléma annak az elfogadásával, hogy a bűn úgy van megszemélyesítve, mint a mi ellenségünk/sátánunk? A világ gyakran meg van személyesítve János Evangéliumában és leveleiben, milyen jobb elnevezése lehetne ennek a megszemélyesítésnek ‘a sátánnál’ vagy ‘az ördögnél’?