11.4 Házasság

Ezt a fejezetünket azoknak a helyzetének a mérlegelésével kezdjük el, akik még víz alámerülésükkor nem házasok. Az 5.3-as Tanul-mányban kifejtettük annak a fontosságát, hogy miért csak egy másik alámerült hívővel kössünk házasságot. Találhatunk ezzel kapcsolatban néhány részt a Szentírásban, összekötve Jézus, Pál vagy más hívők példáival, amelyek arra buzdítják az egyedül állókat, hogy legalább fontolják meg az ebben az állapotban való megmaradásuk lehetőségét azért, hogy teljességgel elkötelezhessék magukat az evangélium szolgálatának (1Kor.7:7-9, 32-38 vö. 2Tim.2:4; Mt.19:11,12,29; Préd.9:9). "De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik" (1Kor.7:28). Az apostolok közül sokan voltak házasok (1Kor.9:5) és Isten azért tervezte meg a házasság intézményét, hogy az számos fizikai és lelki előnyt hozhasson számunkra. "Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házas élet legyen tiszta" (Zsid.13:4). "Nem jó az embernek egyedül lenni ...", (hacsak nem képes magát magas szinten elkötelezni a lelki dolgokra), és Isten ezért létesítette a házasságot (1Móz.2:18-24). Így hát "Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát ... az Úrtól van az okos feleség" (Péld.18:22; 19:14).

Ennek a témának egy kiegyensúlyozott összegzését találjuk az 1Kor.7:1,2-es versekben: "... jó az asszonynak férfit nem érinteni. A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje" (vö. 9.v.).

E versek burkolt formában kijelentik, hogy a szexuális kíván-ságoknak való engedés házasságon kívül paráználkodást jelent. A figyelmeztetések a paráznaság ellen (szexualitás egymással házassági kapcsolatban nem állók között), házasságtörés ellen (szexualitás olyanok között, ahol vagy az egyik, vagy mindkét félnek egy harmadik személlyel van házassági kapcsolata), valamint az erkölcstelenség bármely formája ellen, gyakoriak az Újszövetségi iratokban, majdnem minden levél magában foglalja e kérdést. Néhány ezzel kapcsolatos igehely: ApCsel.15:20; Róm.1:29; 1Kor.6:9-18, 10:8; 2Kor.12:21; Gal.5:19; Ef.5:3; Kol.3:5; 1Thessz.4:3; Júdás7; 1Pt.4:3; Jel.2:21).

Mindezen kijelentések fényében szembeszállni Isten világosan kijelentett akaratával valóban súlyos. Amíg a bűnök csak hirtelen gyengeségekből adódnak, amennyiben megbánjuk őket, Isten örömmel megbocsájtja őket, (például Dávid vétkét Betsabéval), azonban, ha olyan életet él valaki, amelyben rendszeresen vétkezik ebből a szempontból, annak csak a kárhozat lehet az eredménye. Pál erről gyakran tett kijelentést: "... házasságtörés, paráznaság ... Ezek-ről előre (még az ítélet előtt) megmondom nektek, amint már korábban is mondtam: akik ilyeneket cselekszenek (folyamatosan), nem öröklik Isten országát" (Gal.5:19,21), és "Kerüljétek a paráznaságot ! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik" (1Kor.6:18; vö. 2Tim.2:22).

Szinte az egész világon elfogadottá vált a fiatal párok együtt élhetése házasságkötésük előtt, teljes szexuális kapcsolat folytatásával. A szokásjogi u.n. ‘Élettársi viszony’ kifejezés alkalmazása ennek jelölésére, teljességében helytelen. A házasság egy hívő számára csak akkor lehet házasság, ha az összhangban van Isten ezzel kapcsolatos meghatározásával, nem engedhetjük meg, hogy a minket körülvevő testnek kedvező világ által alkotott meghatározása a házasságnak Isten házasságra vonatkozó állításai felett fennhatóságot szerezzenek - elvégre a házasság Isten által lett szerezve, s nem az ember által. Biblikusan a házasság magában foglal legalább három tényezőt:

1. Bizonyos házassági szertartást, bármennyire egyszerű ez (Az ország törvényeinek megfelelően). A Boázról szóló feljegyzés, aki feleségül vette Ruthot (Ruth 3:9-4:13) mutatja, hogy a házasság nem csupán egy olyan kapcsolat, amelybe az ember egyszerűen csak belesodródik kell, hogy legyen egy speciális pillanat, amikor valaki teljességgel házassá válik. Krisztus a vőlegényhez, a hívők pedig a mennyasszonyhoz vannak hasonlítva, akikkel Jézus ‘házasságot fog kötni’ második eljövetelekor. Ekkor el fog érkezni a "Bárány mennyegzője", hogy megünnepeljük ezt a házasságkötést (Jel.19:7-9). A férj és feleség közötti kapcsolat jelképe a Krisztus és hívei közötti kapcsolatnak (Ef.5:25-30), ahogyan létezni fog a köztünk levő házasságkötésnek egy meghatározott pontja, ugyanúgy kell léteznie egy mennyegzőnek is a hívők között, mely által megkezdődik házasságuk, előképeként a Krisztus és közöttünk levő egységnek az ítélet napján.

2. Isten Izráellel történt házasságkötése azzal járt együtt, hogy az egymás iránti hűség kölcsönös lelki szövetségére léptek egymással (Ezék.16:8), és ez kell, hogy jellemezze a hívők közötti házasságkötéseket is.

3. Szexuális érintkezés szükséges ahhoz, hogy teljessé legyen házasságkötésünk (5Móz.21:13; 1Móz.24:67; 29:21; 1Kir.11:2). Ennélfogva jelentik ki az 1Kor.6:15,16-os versek, hogy miért helytelen a házasságon kívüli szexualitás. A nemi közösülés kifejezi fizikai módon, hogy Isten a házastársakat egyesítette egymással (1Móz.2:24). "Egy testté" egyesülni egy átmeneti kapcsolat alkalmával tehát gyalázása testünknek, melyet Istentől kaptunk. Isten testünket úgy tervezte meg, hogy az képes legyen fizikai módon megvalósítani, amit Ő a házasságban egyesített.

Mindebből következik, hogy a párok egymással élése a házasságkötés előtt, ténylegesen bűnben élést jelent. Abban az esetben, ha nem formalizálják kapcsolatukat úgy, hogy az egy érvényes házassággá legyen - vagy nem szakítanak egymással - akkor víz alá merülésük elveszti jelentőségét bennük.

Bonyolultabbá válhat a helyzet a fejlődő világ bizonyos kultúráiban, ahol nem ismerik a házassági szertartás vagy a házasságkötés fogalmát az átlag emberek életében. Egy pár több éven át is együttélhet ezek nélkül, úgy tekintve önmagukra, mint akik házasok. Az ilyen esetekben tanácsolható azoknak, akik végzik a víz alámerítést, hogy beszéljenek a víz alámerülésre jelentkezőkkel ezzel a témával kapcsolatban, és győzzék meg a bemerítkezőt partnerével együtt, hogy aláírjanak valamilyen formájú házassági szerződést. Majd e kapcsolatot amilyen gyorsan csak lehetséges, be kell jegyeztetniük a megfelelő polgári hatósággal.

Ha egy házastárs víz alámerül, de élettársa nem kívánja ezt az új hítet vele megosztani, semmi esetre sem haggyják el partnerüket (1Kor.7:12-14). Krisztus követőjinek, ilyen helyzetben türelmesnek kell lenni és meg kell tenniük mindent annak érdekében, hogy szeressék társukat, és mutassanak mindig jó példát gyakorlati életük által, hogy nekik valóságos hitük van az igaz Istenben, s nem csupán vallást változtattak. Az 1Pt.3:1-6-os szakasz arra buzdítja az ebben a helyzetben levőket, hogy ez a viselkedés önmagában is, eszköz lehet a hitetlen házastárs megtéréséhez.

A házasság irányelvei összegezve vannak Isten erre vonatkozó kijelentésében: "Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté" (1Móz.2:24). Ez az egységre való igyekezet a férfi és nő között mindenben, amiben csak lehetséges, hasonlít a mi folyamatos törekvésünkre a Krisztussal való egység érdekében, alapvetően bűnös és önző természetünk legyőzésén keresztül. Ez a küzdelem önmagunk ellen irányul, s nem Krisztus illetve házastársunk ellen. Így lehet boldogabbá és beteljesedettebbé kapcsolatunk.

Azonban mi a bűnök és kudarcok valóságos világában élünk, és képtelenek vagyunk, hogy teljességgel felemelkedhessünk azoknak a szentségeknek a legmagasabb fokára, amelyek a Bibliában vannak elénk tárva, valamint Isten és Jézus szeretetének példájában. Az ideális állapot az 1Móz.2:24-es versben van lefektetve: egy férfi és egy nő életreszólóan élnek együtt tökéletes egységben.

A hívőknek készeknek kell lenniük annak elfogadására, hogy olykor ez az ideális állapot nincs megvalósulva illetve nem fog megvalósulni mind a maguk, mind pedig más hívők életében. A férjek és feleségek egyet nem értésükkel elveszthetik azt az egységet, amelyet nem kellene, előállhat fizikai képtelenség a házasság beteljesítésére, egy férfinak lehetett már több felesége is, akikkel még víz alámerülése előtt házasodott össze, ha olyan társadalomban élt, ahol a többnejűség megengedett. Ebben az esetben feleségeivel kell maradnia, azonban több házasságot ne kössön. Pál apostol emberi együttérzését mesterien összeillesztette az isteni elvekhez való rendíthetetlen hűségével, így azt tanácsolta, hogy a válás lehetséges az összeférhetetlenség szélsőséges eseteiben: "...az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül ..." (1Kor.7:10-11).

A Szentírás egy ideális állapotot határoz meg, azonban szinte jellegzetes vonásaként készséges elfogadni némi engedékenységet, mindaddig a szintig, amíg az összhangot mutat Isten alapelveivel (pl. a házasságtörést egyértelműen elveti). Pálnak az 1Kor.7:10-11-es versekben adott tanácsa hasonlít az 1Kor.7:27,28-as versekben szereplőhöz: "...Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget ( maradj nőtlen). De ha megnősülsz, nem vétkezel ...". Azonban szándékos elválás intézményesített semmibe vevése Isten azon elvének, hogy a férfiaknak és nőknek fel kell ismerniük, hogy Isten őket egy testté egyesítette, még akkor is, ha ennek gyakorlati következményeit nehéznek találják megvalósítani. Krisztus szavai kellemetlenül egyértelműek lehetnek ebben az esetben:

"…mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy (Jézus ezt kihangsúlyozta). Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza (elválás által). ...‘Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el ellene; és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el" (Mk.10:6-12).

A szexuális kapcsolatok egész területén az emberi test kitűnően ért ahhoz, hogy elfogadtható kifogásokkal igazolja a természetes vágyak kielégítését. Azok, akik különösen kísértve érzik magukat ezen a területen, csak akkor fogják megtalálni azt az erőt, amelyre szükségük van ennek leküzdésére, ha az e fejezetben idézett versek felett kitartóan fognak elmélkedni. Vannak, akik annak a bizonyítását kutatják, hogy a homoszexualitás illetve leszbikusság jogos, természetes kívánság. Azonban nem fér hozzá kétség, hogy ezek a gyakorlatok teljességgel iszonyatosak Isten szemében.

Az 1Móz.2:24-es vers alapelve rávilágot a homoszexualitás bűnére, Istennek az a szándéka, hogy a férfiak és nők egymással házasodjanak össze, és egymáshoz ragaszkodjanak. Isten az asszonyt azért teremtette meg, hogy Ádám segítségére legyen, s nem egy másik férfit teremtett mellé. A férfiak közötti szexuális kapcsolatot a Biblia nyomatékosan elítéli. Ez egyike volt azoknak a bűnöknek, amely miatt Isten elpusztította Sodomát (1Móz.18-19. fejezetek). Pál apostol világossá teszi, hogy az ilyen gyakorlatok mellett való kitartás Isten haragját fogja maga után vonni, és az Isten Országából való kirekesztést (Róm.1:18-32; 1Kor.6:9,10).

Avégből, hogy már belebonyolódtunk esetleg ilyen dolgokba, nem kell úgy éreznünk, hogy már túl vagyunk azon a ponton, amikor Isten segíthetne rajtunk. Istennél létezik bűnbocsánat, szeretetteljes hódolattal tartoznak neki azok, akik ezt tapasztalják (Zsolt.130:4). A Korinthusbeli gyülekezetnek meglehetős része volt a bűnbánó, korábban ilyen élvezeteknek élő megtértekben: "...ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok (azáltal, hogy víz alámerültek) az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által" (1Kor.6:11).

Az a probléma, hogy valaki nem vonzódik természetszerűen az ellenkező nemhez, ténylegesen egy vádlás, hogy Isten igazságtalan abban, hogy megtíltja a homoszexualitást, azonban mégis ezzel az erős vággyal teremtett meg minket. Isten nem engedi meg, hogy azonfelül legyünk kísértve, mint amennyit el bírunk viselni anélkül, hogy ne készítené el a szabadulás útját is (1Kor.10:13). A testnek való kedvezés bármely szertelen engedékenysége révén az ember eljuthat egy olyan pontra, amikor a szenvedélyek már az ember természetes életformájává válnak. Az alkohol vagy kábítószer élvezetének rabjai nem képesek bizonyos szerek rendszeres bevétele nélkül élni, azonban meg van kívánva tőlük, hogy változtassák meg életmódjukat, és gyógykezelés segítségével visszatérjenek a kiegyensúlyozott, normális életmódhoz.

A homoszexuálisoknak ugyanilyen folyamaton kell végigmenniük. Isten válaszolni fog az ember ezirányban történő erőfeszítéseire, ha teljesen átadják magukat természetes vágyaiknak, Isten úgy fog bánni velük, ahogyan egykor az izráelitákkal:

"Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban (testükben)" (Róm.1:26,27).

Csak aki szándékosan hunyja be a szemét, nem veszi észre az AIDS-ről szóló világos próféciát e kérdést illetően, és a számos más új-keletkezésű, szexuális úton átörökíthető betegségét, amely ma romlott világunkban pusztít.