11.3.5 A kenyér megosztása (Úrvacsora)

Az imádsággal és Bibliaolvasással együttesen lényeges Krisztus azon parancsolatának való engedelmesség is, hogy megosszuk a kenyeret és a bort áldozatára való megemlékezésképpen. "...Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" parancsolta Jézus (Lk.22:19). Az volt a kívánsága, hogy követői rendszeresen teljesítsék ezt egészen második eljövetelének idejéig, amikor Jézus ismét meg fogja osztani a kenyeret és bort tanítványaival (1Kor.11:26; Lk.22:16-18).

A kenyér Krisztus testét jelképezi, amelyet felajánlott a kereszten, a bor pedig vérét (1Kor.11:23-27). Az első századbeli hívőkről úgy tünik, hogy ezt a szertartást gyakran megtartották (ApCsel.2:42,46), valószínűleg hetente egyszer (ApCsel.20:7). Ha valóban szeretjük Krisztust, megtartjuk parancsolatait (Jn.15:11-14). Ha valódi, személyes kapcsolatunk van vele, akkor vágyakozni fogunk megemlékezni áldozatáról, úgy amint kérte, és a hatalmas szabadításról történő megemlékezésünk által, amelyet kivívott, hitben való fejlődésünket mozdíthatjuk elő. Egy csendes elmélkedés a kereszten átélt szenvedései felett saját megpróbáltatásaink súlyosságát jelentéktelenné fogja halványítani, amikor ösze-szehasonlítjuk azokat az Úréval.

A kenyér megtörése alapvetően egy megemlékezési szertartás, semmi varázslatos nem történik megtétele eredményeképpen. A Mózes idejebeli Páska ünnepségének felel meg (Lk.22:15; 1Kor.5:7,8). A Páska által emlékeztek meg Egyiptomból való megszabadításukról, melyet Isten által, Mózesen keresztül a Vörös-tengernél. A kenyér megtörésének szertartása visszavisz minket Krisztus által történt bűntől való megszabadulásunkig, amely Krisztus kereszthalála által vált lehetségessé számunkra, és amellyel víz alámerülés útján kerültünk kapcsolatba. E parancs megtartásának tehát olyannak kell lennie számunkra, mint amelyet természetszerűleg vágyakozunk teljesíteni.

A fizikai kenyér és bor magunkhoz vétele Krisztus irántunk érzett szeretét és ténylegesen mindent, ami szabadulásunkkal áll kapcsolatban, ismét valóságossá tesz számunkra. A kenyér meg-osztása hetente körülbelül egy alkalommal tehát egészséges szellemi állapotunk jele. Ha valaki ezt nem teheti meg más hittestvéreivel az Igazságban, akkor egyedül kell megtennie. Semmilyen mentséget nem engedhetünk meg, amely megállíthat minket e parancsolatnak való engedelmességünkben. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy legyen kenyerünk és borunk a megemlékezés megtartására, ámbár még ezeknek hiánya sem akadályozhat minket abban, hogy megemlékezzünk Krisztusról az előírt modon, abban, hogy a legtöbbet tegyük meg, amire csak képesek vagyunk. Jézus a "szőlőtő terméséből" ivott (Lk.22:18), így nekünk is vörös bort kell fogyasztanunk. (A vörös bor a vérét jelképezi)

Krisztus szenvedéseinek és áldozatának jelképeit magunkhoz venni a legnagyobb kiváltság, amelyet egy ember megtehet. Részesülni ezekben kellő figyelem nélkül arra, amit jelképeznek, közel áll az istenkáromláshoz: "Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen" (1Kor.11:26,27). A megemlékezést olyan helyen és időben kell tartanunk, ahol nem fogja semmi megzavarni figyelemünket vagy félbeszakítani gondo-latainkat. Együtt járhat azzal, hogy korán reggel vagy késő este végezzük hálószobánkban vagy más alkalmas helyen. Továbbá ezt az utasítást kaptuk: "Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy (az önvizsgálat alázatos lelki állapotában) egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból" (1Kor.11:28). Krisztus áldozatára kell összpontosítanunk gondolatainkat. Végigpillanthatjuk az evangéliumok Krisztus haláláról szóló feljegyzéseit, mielőtt magunkhoz vesszük a jelképeket. Azáltal, ha ezt helyesen végezzük, elkerülhetetlenül fogjuk megvizsgálni lelkiismeretünket is Krisztus felé.

A megemlékezés alkalmas rendje a következőképpen történhet:

1. Imádság - Isten áldását kérjük összejövetelünkre, hogy nyissa meg értelmünket Igéje megértésére, emlékezzen meg más hívők szükségeiről, magasztaljuk Őt szeretetéért, különösen azért, ahogyan az Jézusban megmutatkozott, majd imádkozhatunk más speciális témákban.

2. Elolvassuk a napi olvasmányt a Bibliából az Olvasó program szerint.

3. Elmélkedünk az azokból megismerhető tanítások felett, felolvashatunk egy intést - ez egy bibliai tanulmány azokról a fejezetekről, amelyek megemlékezésünk célja felé irányítanak minket - Krisztusról való megemlékezést.

4. Elovassuk az 1Kor.11:23-29-es szakaszt.

5. Csendes önvizsgálatot tartunk.

6. Hálát adunk a kenyérért.

7. Megtörjük a kenyeret, és eszünk belőle egy falatot.

8. Hálát adunk a borért.

9. Iszunk egy korty bort.

10. Befejezzük imádsággal.

Az egész megemlékezés körülbelül csupán egyetlen órahosszát vesz igénybe.