11.2.1 erőszak alkalmazása

Egy olyan világban élünk, melyet a bűn ural. A 6.1-es Tanulmányban bemutattuk, hogy az emberi kormányzatok nevezhetőek ‘ördögöknek’, mivel azok a bűnös emberi kívánságok köré szerveződtek, azaz a bibliai ördög érdekében.

A Biblia ismételt üzenete, hogy egy rövid időre a bűn és a kígyó utóda győzedelmesnek fog tünni, azonban egy bizonyos ideig tartó szenvedések után az asszony utóda végül igazolttá lesz. Ennélfogva a hívőknek állandó jelleggel meg van parancsolva, hogy ne szálljanak "szembe a gonosszal" (Mt.5:39; Róm.12:17; 1Thessz.5:15; 1Pt.3:9).

Láthattuk, hogy a problémák végső soron Isten által vannak megengedve, és előidézve (Ézs.45:7; Ám.3:6; vö. 6.1-es Tanulmány). Tehát a gonosszal szembeni tevékeny ellenállás Istennel szembeni küzdelmet jelent. Jézus ezért megparancsolta nekünk, hogy fizikailag ne álljunk ellene a gonosz erőszaknak: "Én pedig azt mondom néktek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is." (Mt.5:39,40). Krisztus a példánk ebben: "Hagytam, hogy verjék a hátamat... " (Ézs.50:6).

Krisztus szavai összefüggésbe hozzák a polgári pereskedést a világ cselekedeteivel, amely szembenáll a hívőkkel. Az ebben való részvétel első számú példája annak, hogy ellene állunk a gonosznak. Senki sem fogja magát ilyennek alávetni, akinek szilárd hite van Isten ígéreteiben: "... ‘enyém a bosszúállás, én megfizetek’ - így szól az Úr" (Róm.12:19). "Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged" (Péld.20:22 vö. 5Móz.32:35). Pál alaposan megdorgálta a korinthusbelieket, akik mások előtt pereskedtek (1Kor.6:1-7).

A nagyszerű reménységünk tekintetében nem lehetünk érdekeltek jelenlegi életünk igazságtalanságaiban: "Hogyan merészel közületek valaki ... a hitetlenek ... előtt törvénykezni? Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? ..." (1Kor.6:1,2). Másokat törvény elé vinni, legyen az egy ingatlanról, vagy házassági elválásról szóló peres ügy, elgondolhatatlannak kell tehát lennie egy hívő számára.

A gonosz erőszak elfojtása, valamint (bizonyos esetekben) gonosz emberek hatalmon tartása érdekében a katonai és rendőri erőket alkalmazzák az emberi kormányzatok. Ezek intézményesített alakulatok a gonoszság megfékezése érdekében, így egy igazi hívő nem vesz részt tevékenységükben. "... Akik kardot fognak, kard által vesznek el" (Mt.26:52). Ez megismétlése egy korábban adott isteni alapelvnek: "Aki ember vérét ontja (szándékosan), annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert" (1Móz.9:6). Bármilyen szándékos erőszak embertársunkkal szemben tehát Istennel szembeni erőszaknak minősül, az isteni megtorlás esetei kivételével.

A krisztusi rendelkezések között olvashatjuk: "... Szeressétek ellen-ségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket ... tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket" (Mt.5:44; Lk.6:27). A hadi és rendőrségi alakulatok pontosan ezekkel az alapelvekkel ellentétesen működnek, így az igazi hívők minden lehetséges kapcsolatot elkerülnek velük. Ha nem is közvetlenül vonják maguk után az erőszakhoz való folyamodást, mégis az ezeken a szervezeteken belül való munkavégzés, vagy olyan alkalmazásban állás, amelyeknek ezekkel van kapcsolatuk, bizonyosan nem tanácsos, ténylegesen bármely olyan tevékenység, amely állampolgári eskü tételével jár együtt egy ilyen jellegű hatóság felé, megfoszt minket attól a szabadságtól, hogy lelkiismeretünk szerint engedelmeskedjünk Isten parancsolatainak. Az igazi hívők tehát mindenkor megtagadnak lelkiismereti oknál fogva bármely jellegű katonai illetve rendőrségi szolgálatot is, ugyanakkor mindenkor készségesen elvállalnak különböző szolgálatokat a nemzeti válságos időszakokban, amelyek fizikai hasznára vannak embertársaiknak.