28. Hozzáfűzés: A feszület

A keresztény világ széles köreiben hiszik, hogy Jézust kereszten ölték meg. Azonban a görög ‘stauros’ szó, amelyet általában keresztnek fordítanak a különböző Biblia fordításokban a szó szoros értelmében rúdat, póznát, karót vagy cölöpöt jelent. A feszület szimbólumának valószínűleg pogány gyökerei vannak. A pózna formája alkalmas Krisztus halála módjához, amikor is a feje felé emelt kezeivel és karjaival halt meg, s nem a feszület formája szerint voltak a végtagjai elrendeződve, hiszen a felemelt kezek jelképezik Isten ígéreteinek bekövetkezését (Ezék.20:5,6,15; 36:7; 47:14), csakúgy mint az erőteljes könyörgést (JSir 2:19; 1Tim.2:8; 2Krón.6:12,13; Zsolt.28:2), amelyben Jézus is foglalatos volt a kereszten (Zsid.5:7). Jézus azt mondta, hogy amint a bronzkígyó fel lett emelve egy póznára Izráel pusztai vándorlásának idején, ő is ugyanúgy lesz felemeltetve nyilvánosan halálakor, tehát a ‘keresztet’ a póznával összefüggésbe hozta (Jn.3:14).

A Római Katolikus Egyház óriási misztikus jelentőséget kapcsol a kereszthez, s ennek eredményeként a feszület egy talizmánná vált, fizikai jelzésévé annak, hogy Isten velünk van. Ezt a Biblia egyáltalán nem támasztja alá. Az emberekben olyan érzések alakultak ki, hogy a feszület viselése, vagy rendszeres keresztvetések által Isten velük lesz. Ezek puszta bálványok, a kereszt valóságos ereje azáltal nyilvánul meg, ha Krisztus halálával közösséget vállalunk hit és keresztelés (víz alámerülés) által, s nem a kereszt fizikai formájának felidézésén keresztül. Természetesen ez utóbbit könnyebb megtenni.