9.6 A szombat

Az egyik legszélesebb körben jellemző folytonossága a mózesi törvényeknek és a jelenlegi ‘keresztény’ gyakorlatoknak mutatkozik abban a feltevésben, miszerint számunkra még mindig kötelező érvénnyel bír a szombat megtartása. Léteznek felekezetek, akik nézete szerint meg kell tartani a szombatot még ma is pontosan úgy, ahogyan az meg van írva a mózesi törvényben, mások úgy gondolják, hogy a keresztényeknek szükséges kijelölniük a hétnek egy meghatározott napját, amelyen tartják az istentiszteletet, erre gyakran a vasárnapot határozzák meg. Az első dolog, amelyet tisztáznunk kell, hogy a szombati nap volt a hét utolsó napja, amelyen Isten megpihent hat napon át tartó teremtő munkája után (2Móz.20:10,11). A vasárnap a hét első napja lévén, helytelenné válik, ha ezt a napot, mint szombatot tartjuk meg. Isten a szombatot egy speciális jelnek szánta "... annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz (Istennek és Izráelnek), és megtudják, hogy én vagyok az Úr, aki megszentelem őket" (Ezék.20:12). Mint ilyen, sohasem volt arra szánva, hogy kötelező legyen a megtartása a "pogányság" számára (a nem zsidó népeket értjük ez alatt).

Láttuk, hogy Krisztus kereszthalála által a mózesi törvény érvényét vesztette olyannyira, hogy ma már nem szükséges a szombat, illetve bármely ünnepség megtartása, mint például Krisztus halála napjáé sem (Kol.2:14-17). Krisztus első követőiről, akik visszatértek Mózes törvényei egyes pontjainak a megtartására, például a szombatéra, Pál ezt írja: "Most azonban miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra (pl. a szombatra), hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre (zsidó ünnepekre). Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek" (Gal.4:9-11). Ebből kiolvasható a súlyossága annak, amikor megkíséreljük megtartani a szombatot, mint minket az üdvösség elnyeréséhez hozzásegítő eszközt. Nyilvánvaló, hogy a szombat megtartása lényegtelen az üdvösség szempontjából: "Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál (szellemi jelentőség szempontjából), az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek" (Róm.14:5,6).

Ezek fényében világossá válik, hogy miért nem olvasunk olyat az első századbeli Krisztus követőkről, hogy megtartották volna a szombatot. Ellenben találkozunk olyan feljegyzéssel, miszerint összegyűlekeztek "a hét első napján... ", azaz vasárnap: "A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret ..." (ApCsel.20:7). Azt, hogy ez volt az elterjedt gyakorlat, mutatja Pál korinthusbeliekhez intézett javaslata is: "A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek" (1Kor.16:2), azaz az azon a napon történő rendszeres gyülekezésükkor. Az Újszövetség minden hívőjét papnak nevezi a Biblia (1Pt.2:9), akik mentesítve voltak a szombat betartása alól (Mt.12:5).

Amennyiben megtartjuk a szombatot, akkor azt teljességgel kell megtennünk, korábban kifejtettük, hogy a mózesi törvények részleges megtartása végzetes ránk nézve, mivel elkárhozásunkat fogja eredményezni (Gal.3:10; Jak.2:10). Az üdvösség elnyerése Krisztus, és nem Mózes törvényeinek a megtartása által lehetséges. Izráel számára semmilyen munka végzése nem volt megengedett szombaton: "... Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon!" (2Móz.35:2). Továbbá: "Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton!", így tilos volt ezen a napon ennivalót készíteniük (2Móz.35:3; 16:23). Az olyan embernek, aki fát szedett szombaton, feltételezhetően abból a célból, hogy tüzet gyújtson, halállal kellett bűnhödnie tettéért (4Móz.15:32-36).

Az olyan felekezetek számára, akik azt tanítják, hogy a szombat megtartása kötelező még ma is, érvényes a parancsolat, hogy tagjaikat halállal büntessék a szombat megsértése esetében. Tilossá válik az ennivaló tüzön való elkészítése, vagy a tűz bármilyen formában való alkalmazása, pl. vezetéskor a motor begyújtása, melegítő eszközök használata. Ma az ortodox zsidók példát mutatnak az olyan magatartások tekintetében, melyek elvártak a szombattal kapcsolatban: az egész szombatot zárt ajtók mögött töltik, kivéve, amikor vallási célból mennek ki az utcára, saját kezűleg nem sütnek, főznek maguknak, nem használják a közlekedési eszközöket, stb.. Az olyan "keresztények" többsége, akik a szombat megtartása mellett foglalnak állást, eléggé távol áll az ilyen mértékek megtartásától.

Gyakran érvelnek azzal, hogy a szombat megtartása a Mózesnak adott Tízparancsolat egyike volt, és, hogy amíg Mózes törvényeinek többi része el lett törölve, addig a Tízparancsolat megtartásának kötelező érvénye megmaradt. A Hetednapi Adventisták Felekezete különbséget tesz a Tízparancsolat erkölcsi, és a szertartásokra vonatkozó pontjai között, utóbbiról azt vallják, hogy Jézus által eltöröltetett. Ez a megkülönböztetés nem bibliai tanítás. Korábban kifejtettük, hogy az Ószövetség Mózes Törvényeire vonatkozik, amelyeket Krisztus halála által felváltott az Újszövetség. Azonban bizonyítható, hogy a Tízparancsolat, beleértve a szombatra vonatkozó parancsolatot is, az Ószövetség része volt, amely Krisztus által eltöröltetett:

- Isten "Kijelentette nektek (Izráelnek) szövetségét, amikor megparancsolta (nektek, Izráelnek), hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára" (5Móz.4:13). Ismételten figyelmet érdemel, hogy az Ószövetséget, amely a Tízparancsolatra volt alapozva, Isten Izráellel kötötte meg, s nem a jelenlegi nem zsidó népekkel.

- Mózes felment a Hóreb hegyére azért, hogy elvegye a kőtáblákat, melyekre Isten felírta a Tízparancsolatot. Mózes később ezzel kapcsolatban ezt mondta: "Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben" (5Móz.5:2), vagyis a Tízparancsolat által.

- Ugyanezekben az időkben Isten "... felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét" (2Móz.34:28). Ugyanezt a szövetséget tartalmazzák részleteiben az un. ‘szertartásokra vonatkozó törvények’ (2Móz.34:11-26). Ha az mellett foglalunk állást, hogy a Tízparancsolatban lefektetett szövetség megtartása szükséges, akkor egyben szükségessé válik a teljes törvény minden pontjának megtartása is, hiszen azok mindegyike ugyanannak a szövetségnek a részét képezi. Azonban ezt bizonyosan lehetetlen megtennünk.

- A Zsid.9:4-es vers a "szövetség tábláiról" beszél. A Tízparancsolat lett kőtáblákra felírva, melyek magukban foglalták az (Ősi)szövetséget.

- Pál úgy utal erre a szövetségre, mint amely "... betűkkel kőbe vésett... ", vagyis kőtáblákra vésett volt. Ilyen elnevezésekkel illeti: "... a halálnak szolgálata... kárhoztatás szolgálata... a múlandó dicsőséges..."(2Kor.3:7-11). A Tízparancsolattal kapcsolatban álló szövetség bizonyosan nem nyújthat számunkra semmilyen fajta reménységet az üdvösségre.

- Krisztus "eltörölte a követelésével minket terhelő adós-levelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára" (Kol.2:14). Ez Isten kőtáblákra, sajátkezűleg felírt Tízparancsolatára utal. Pál hasonlóan beszél: "...miután meghaltunk annak a számára...megsza- badultunk a törvénytől... az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben" (Róm 7:6), valószínűleg a Tízparancsolat betűire utal, melyek kőtáblákra lettek felírva.

- A Róm 7:8-as versben a Tízparancsolat csupán egyetlen pontja úgy van megnevezve, mint "a törvény": "... ha a törvény nem mondaná: ‘Ne kívánd!’". Az ezt megelőző Róm.7:1-7-es szakasz azt hangsúlyozza, hogy "a törvény" el lett törölve Krisztus halála által, "a törvény" kifejezés tehát magában foglalja a Tízparancsolatot.

Mindezek világossá teszik, hogy az Ószövetség és "a törvény" magukban foglalják a Tízparancsolatot. Minthogy ezek el lettek törölve az Újszövetség által, így a Tízparancsolat is eltöröltetett. Azonban a Tízparancsolat közül kilenc újra meg lett erősítve, legalább is lelki értelemben az Újszövetségben. Timóteus első levelének első fejezetében találhatóak a 3., 5., 6., 7., 8., és 9. parancsolatok megerősítései. A Korinthusiakhoz írt első levél ötödik fejezetében pedig az 1., 2., és 10. törvényeké. Azonban a negyedik, szombatra vonatkozó parancsolat egyetlen alkalommal sincs megerősítve az Újszövetségben, mint amely kötelező érvényű volna ránk nézve.

A versek következő listája felsorolja e kilenc parancsolat újszövetségi megerősítésének igehelyeit:

1. - Ef.4:6; 1Jn.5:21; Mt.4.10

2. - 1Kor.10:14; Róm.1:25

3. - Jak.5:12; Mt.5:34,35

5. - Ef.6:1,2; Kol.3:20

6. - 1Jn.3:15; Mt.5:21

7. - Zsid.13:4; Mt.5:27,28

8. - Róm.2:21; Ef.4:28

9. - Kol.3:9; Ef.4:25; 2Tim.3:3

10. - Ef.5.3; Kol.3:5.