9.4 Jézus, mint a mi képviselőnk

Láttuk, hogy az állati áldozatok nem képviselték tökéletesen a bűnös embereket. Jézus a mi képviselőnk volt, akinek "...mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez..." (Zsid.2:17). Ő "...mindenkiért megízlelte a halált" (Zsid.2:9). Amikor bűnt követünk el, például haragosak vagyunk, Isten megbocsáthat nekünk "Krisztusban" (Ef.4:32). Ez azért lehetséges, mert Isten összehasonlíthat minket Krisztussal, egy hozzánk hasonló emberrel, aki megkísértetett mindenben, például a haragvással is, azonban legyőzött minden kísértést. Isten tehát annálfogva, hogy Krisztusban vagyunk, fedezve Jézus igazságossága által, megbocsáthatja bűneinket, például a harag bűnét is. Tehát azáltal, hogy Krisztus a képviselőnk, Isten megmutathatja nekünk kegyelmét, úgy, hogy közben fenntarthatja saját igazságos alapelveit is.

Ha Jézus Isten volt, s nem csupán emberi természetű, akkor nem lehetett volna a mi képviselőnkké. Ez egy újabb példa arra, amikor az egyik téves elképzelés elvezet a következőig. Ennek következtében a teológusok kifejlesztettek számos bonyolult módot, mellyel Krisztus halálát kimagyarázhatják. A hitehagyott kereszténység elterjedt nézete szerint az emberek bűnei Jézusra akkora adósságot helyeztek Isten felé, amelyet Jézus nem tudott kifizetni. Krisztus ekkor beváltotta minden hívő adósságát kereszten kifolyó vére által. Számos evangélium hirdető fejezte már ezt az elképzelést ki ilyen szavakkal: "Ez olyan volt, mintha mi mindannyian fel lettünk volna sorakozva egy fal mellett, felkészülten arra, hogy az ördög le fog lőni minket. Ekkor Jézus berohant, az ördög pedig lelőtte Jézust helyettünk, így ma mi szabadok vagyunk."

Ezek a körülményes módon kidolgozott feltételezések szűkölködnek a Biblia bármilyen szintű alátámasztásában is. Nyilvánvaló ellentmondás van abban, hogy amennyiben, ha Krisztus meghalt helyettünk, akkor nekünk már nem is kellene meghalnunk. De minthogy nekünk még mindig emberi természetünk van, így még mindig meg kell halnunk, a bűntől és haláltól való megszabadulás végül is csak az ítéletkor lesz kihirdetve számunkra (amikor megkapjuk a halhatatlanságot). Ezt nem kaptuk meg Krisztus halálakor. Krisztus halálával megsemmisítette az ördögöt (Zsid.2:14), mintsem az ördög semmisítette volna meg őt.

A Biblia tanítása szerint az üdvösség Krisztus halála ÉS feltámadása által lehetséges, és nem csupán a halála által. Krisztus "meghalt értünk" egyszer s mindenkorra. A helyettesítés elve azt jelentené, hogy neki meg kellett volna halnia személyesen mindannyiunk helyett.

Amennyiben Krisztus egy adósságot fizetett ki vérével, akkor az üdvösségünk olyanná válik számunkra, mint amelyre jogot tarthatunk. A tény, hogy az üdvösség ajándék, melyet Isten kegyelme és megbocsátása idéz el ő számunkra, szem elől tévesztetté válik, amennyiben Krisztus áldozatát egy adósság kifizetésének értelmezzük. Továbbá ez azt is állítja, hogy egy haragvó Istenünk van, akit kielégített Jézus vérének fizikai látványa. Isten Fiára, Jézusra, mint a mi képviselőnkre tekint, akihez hasonulni igyekszünk, amikor megbánjuk bűneinket, inkább mintsem arra, hogy úgy vállalunk közösséget Jézus vérével, mint egy talizmánnal. Számos ‘keresztény’ dícsőitő ének magában foglal hihetetlenül sok téves eszmét ebben a kérdésben. A legtöbb téves tan az embereknek szinte a fejébe van verve a zene által, mintsem ésszerű, bibliai tanítások által. Mindenkor óvakodnunk kell az ilyenfajta ideológiai átnevelésekkel szemben.

A megrázóan egyszerű szavak: "...Krisztus...meghalt értünk..." (Róm.5:8) óriási méretekben félreértelmezettek, mint amelyek azt jelentenék, hogy Krisztus meghalt helyettünk. Számos összefüggés van a Rómaiakhoz írt levél 5. és a Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezetei között (pl. Róm.5:12 = 1Kor.15:21; Róm.5:17 = 1Kor.15:22). "...Krisztus ... meghalt értünk..." (Róm.5:8) megfelel annak, hogy "....Krisztus meghalt a mi bűneinkért ..." (1Kor.15:3). Halála abból a célból történt, hogy utat készítsen számunkra, mely által elnyerhetjük bűneink bocsánatát, ebben az értelemben halt meg értünk Krisztus. "Értünk" nem jelenti azt szükségszerűen, hogy "helyettünk". Krisztus meghalt a "bűneinkért", nem pedig azok ‘helyett’. Krisztus "esedezhet értünk" (Zsid.7:25), mintsem helyettünk. A Gal.1:4-es és Zsid.10:12-es versekben sem azt olvashatjuk, hogy ‘bűneink helyett’, hanem azt, hogy "bűneinkért".