9.5 Jézus és a mózesi törvények

Jézus a bűnökért való tökéletes áldozat és főpap lévén, képes volt számunkra valóságos bűnbocsánatot szerezni, az állati áldozatok és főpapok régi rendszere megszünt halála után (Zsid.10:5-14). "Amikor megváltozik a papság (a lévita papoktól Krisztusig tartó papság), szükségképpen megváltozik a törvény is" (Zsid.7:12). Krisztus "...aki nem testi parancsolat törvénye szerint (azaz valaki csupán annálfogva pap lehetett, mert Lévi leszármazotta volt) lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint", amely tökéletes áldozata révén adatott neki (Zsid.7:16). "Ugyanis egy korábbi parancsolat (a mózesi törvény) eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt (Krisztus által), amely által közeledünk Istenhez" (Zsid.7:18,19).

Mindebből bizonyos, hogy Mózes törvényei érvényüket vesztették Krisztus áldozata által. Az emberi papságban való bízalom, vagy az állati áldozatok további bemutatásai az Újszövetség idején azt jelentik, hogy nem fogadjuk el Krisztus győzelmének tökéletességét. Az ezekben való hit azt jelenti, hogy nem fogadjuk el Krisztus áldozatát tökéletesen sikeresként, továbbá, hogy úgy érezzük, hogy a cselekedetek szükségesek megigazulásunk előidézéséhez, s nem csupán a Krisztusban való hit egyedül. "Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert ‘az igaz ember hitből fog élni’" (Gal.3:11 vö. Hab.2:4). Acél akarattal való erőlködéseink arra, hogy engedelmeskedjünk Isten törvényei írott betűinek nem fognak számunkra megigazulást hozni, bizonyos, hogy ezeknek a szavaknak minden olvasója volt már engedetlen e törvényekhez.

Ha mégis úgy gondoljuk, hogy meg szeretnénk tartani Mózes törvényeit, akkor meg kell kísérelnünk azok mindegyikének betartását. Engedetlennek lenni e törvények csupán egyetlen részéhez is, elkárhozást jelent azok számára, akik a mózesi törvények alatt vannak: "Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: ‘Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni’" (Gal.3:10).

Emberi természetünk gyengesége következtében lehetetlennek fogjuk találni Mózes törvényeinek teljességgel való megtartását, azonban Krisztus nekik való tökéletes engedelmességének köszönhetőleg szabadok vagyunk bármely kötelezettségtől is ezek megtartásában. Üdvösségünk Isten ajándékának köszönhető Krisztus által s nem személyes engedelmes cselekedeteinknek. "Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben" (Róm.8:3). Tehát "Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk ..." (Gal.3:13).

Így tőlünk nincs többé megkívánva Mózes törvényei bármelyik részének való megtartása sem. Láttuk a 3.4-es Tanulmányban, hogy a Krisztusban megvalósuló Újszövetség felváltotta a régi, Mózes törvényei alapján álló Ószövetséget (Zsid.8:13). Krisztus halála által "eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt (képtelenségünk miatt arra, hogy teljességgel betartsuk a törvényt), eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára... Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért (ilyen fajta felajánlásokért), ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság" (Kol.2:14-17). Ez teljesen világos - Krisztus kereszthalála által, a törvény "el lett törölve" olyannyira, hogy ellene kell állnunk minden ránk nehezedő nyomásnak a törvény bármely részének való megtartása céljából, például, ami az ünnepeket vagy a szombatot illeti. Mint a törvény többi részének is, ezeknek a dolgoknak is az volt a céljuk, hogy előremutassanak Krisztusra. Krisztus halála után ezek szimbólikus jelentőségei beteljesedtek, és így nem volt további igény megtartásukra.

Krisztus első századbeli követői állandó nyomás alatt voltak az ortodox zsidók által azért, hogy megtartsák a törvény egyes pontjait. Az Újszövetség minden részében találhatóak ismételt figyelmeztetések arra, hogy elleneálljunk az ilyanfajta javaslatoknak. Mégis ma kétségbeejtően sok felekezet létezik, ahol szorgalmazzák a törvényhez való részleges engedelmességet. Korábban kifejtettük, hogy bármely próbálkozás arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a törvényhez való engedelmességből, megkövetelné a törvény egészének betartását, különben automatikusan elkárhozunk, ha a törvény bármely pontjával szemben is engedetlenséget mutatunk (Gal.3:10).

Létezik egy sajátossága az emberi természetnek, amely hajlik a cselekedetek általi megigazulás eszméjével való szimpatizálásra, szeretjük azt érezni, hogy teszünk valamit üdvösségünk érdekében. Ennél az oknál fogva a kötelező tizedfizetés, a feszületek viselése, a rózsafüzérek elmondása, a bizonyos testhelyzetekben történő imádkozások, stb., mindegyike népszerű elemeit képezi a legtöbb vallásnak, a keresztény és más vallásoknak egyaránt. Az egyedül a Krisztusban hit által elnyerhető üdvösség elve szinte egyedülállóan csak az igazi Bibliára alapozott hittel bírók tantétele.

Figyelmeztetéseket a Mózesi Törvények bármely pontjának megtartása ellen, mint amelyek üdvösségünket idéznék elő, az Újszövetség egészében olvashatunk. Voltak, akik azt tanították, hogy Krisztus követőinek körül kell metélkedniük a mózesi törvénynek megfelelően, és megtartaniuk a törvényt. Jakab ezt határozottan elutasítja az igazi hívők nevében: "...mi nem adtunk nekik megbízást," (ApCsel.15:24). Péter azokkal kapcsolatban, akik a törvénynek való engedelmesség szükségességét tanították, azt írja, hogy olyan igát tesznek "...a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni ...", majd így folytatja: "...ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által (ellentétben a törvénynek való engedelmeskedes cselekedetekkel) üdvözülünk" (ApCsel.15:10,11). Az ihletettség állapotában Pál ugyanilyen nyíltan helyezte erre a hangsúlyt újra és újra: ".. az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által ... megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem" (Gal.2:16). "... A törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt ..." (Gal.3:11). "És mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala (Krisztus által) mindenki megigazul, aki hisz" (ApCsel.13:39).

A népszerű keresztény egyház hitehagyásának biztos jele, hogy számos gyakorlatuk van Mózes törvényeinek egyes pontjaira alapozva - az olyan világos és részletes tanítások ellenére is, mint amelyeket az imént ismertettünk azzal kapcsolatban, hogy Krisztus követőinek nem kell megtartaniuk ezeket a törvényeket, hiszen eltöröltettek Krisztusban. Most mérlegelni fogjuk a mai ‘keresztény’ gyakorlatok nyilvánvalóbb pontjait, melyeknek még ma is Mózes törvényei szolgálnak alapul:

A papság

A Katolikus és az Anglikán egyház kirívóan használja a papság hierarchikus rendszerét. A római katolikusok a pápáikra úgy tekintenek, mint akik megfelelnek a zsidó főpapoknak, de ezen túlmenően tévedhetetlennek tartják. Teljesen kétségtelen, hogy csak Isten tökéletes. (Zsolt 18:30; Mt 5:48) Azonban "...egy a közben- járó... Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1Tim.2:5). Lehetetlen tehát, hogy a Pápák, illetve a papok olyan közbenjáróink legyenek, mint a papok voltak az Ószövetség idején. Ma Krisztus a Főpapunk a Mennyben, aki felajánlja imádságainkat Istennek.

A Bibliában egyáltalán nem található semmilyen bizonyítéka sem annak, hogy az a hatalom, amellyel rendelkeztek az elsőszázadbeli Szent Lélek ajándékaival bíró presbiterek - pl. Péter apostol - tovább lett volna adva a következő nemzedékeknek, illetve különösen a pápáknak. Még ha ennek a lehetőségét nem is zárjuk ki, akkor sem igazolható semmi esetre sem, hogy a pápák és papok személyesen azok az emberek, akikre ráhullott az első századbeli presbiterek szellemi palástja.

Minthogy a Szent Lélek ajándékai vissza lettek vonva, ezért ma minden hívő egyenlőképpen járulhat Isten Bibliában kinyilatkoztatott ihletett igéihez (Ld. 2:2, 2:4-es Tanulmányok). Tehát mindannyian testvérek vagyunk, senki sincs többé szellemileg a másik fölé emelt helyzetben. Minden igaz hívő tagja egy új papságnak, Krisztusba történt megkeresztelésünk (víz alámerülésünk) következtében, abban az értelemben, hogy továbbra is ragyogtatják Isten világosságát a sötétségben levő világnak (1Pt 2:9). Ezért lehetünk majd királyok illetve papok Isten eljövendő Országában is, amikor az meg lesz alapítva a földön Krisztus visszatérésekor (Jel 5:10).

A katolikus gyakorlat, azaz papjaik ‘Atyáknak’ való nevezése (a ‘pápa’ szintén ‘Atyát’ jelent’) éles ellentétben áll Krisztus világos szavaival, "Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van" (Mt.23:9). Jézus ténylegesen az ellen figyelmeztetett, hogy megadjuk bármely embertársunknak is azt a fajta szellemi tiszteletet, amelyre a modern papság ma igényt tart: "De ti ne hívassátok magatokat mesternek (tanítónak), mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" (Mt.23:8).

A papok, püspökök és más lelkészek által viselt díszes öltözékek alapjait a Mózes korabeli papság és főpapság által viselt speciális öltözékek képezik. Ezek az öltözékek Krisztus tökéletes jellemére mutattak előre, és ezeknek a célja, csakúgy mint a törvény egészéé is, mára már beteljesedett. Valóban szívetszorító, hogy az öltözékeket, amelyek arra voltak tervezve, hogy Krisztus dicsőségét magasztalják, ma arra használják, hogy megelőlegezzék vele azoknak az embereknek a dicsőségét, akik ezeket viselik, akik közül vannak, akik megvallották, hogy nem fogadják el Krisztus feltámadását, vagy még Isten létezését sem.

A katolikus feltételezés, miszerint Mária egy közbenjárónk, teljes-ségében téves. Kéréseink "Krisztus nevében" hangozhatnak el, s nem Máriáéban (Ld. Jn.14:13,14; 15:16; 16:23-26). Krisztus az egyetlen Főpapunk, s nem Mária. Jézus helyreigazította Máriát, amikor próbálta rávenni őt arra, hogy tegyen meg egy bizonyos dolgot mások érdekében (Jn.2:2-4). Az Atya, és nem Mária az, aki az embereket Jézushoz vonzhatja (Jn.6:44).

Tizedfizetés

A tizedfizetés szintén a mózesi törvények közé tartozott (4Móz.18:21), melynek értelmében a zsidóknak jövedelmük tizedrészét Lévi papi törzsének kellett adományozniuk. Mivel ma már nem létezik istenileg meghatalmazott emberi papság, így nem bírhat kötelező érvénnyel a tizedfizetés egyetlen egyház / felekezet presbitáriánusa felé sem. Ismételten igaz, hogy az egyik tévedés (a papságról ) elvezetett a következőig (tizedfizetés). Magának, Istennek nincs szüksége a mi adományainkra, hiszen minden az Ővé (Zsolt.50:8-13). Csak azokat adhatjuk vissza Istennek, amiket Ő adott nekünk (1Krón.29:14). Lehetetlen számunkra elnyerni az üdvösséget anyagi áldozataink eredményeként, azaz pénzügyi feltételek következtében. Hálaképpen Isten számunkra felajánlott hatalmas ajándékáért, nem csupán pénzünk tizedrészét kell Istennek felajánlanunk, hanem az egész életünket. Pál ebben példát állított elénk, valóban cselekedvén azt, amiről prédikált: " Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek" (Róm.12:1).

Ételek

A zsidó törvények egyes ételeket, mint tisztátalanokat osztályoztak, ez egy olyan gyakorlat, amely ma is elfogadott bizonyos felekezetek által, különösen a disznóhúsra gondolhatunk ekkor. Mivel Krisztus eltávolította a törvényt kereszthalála által, ezért "Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért ..." (Kol.2:14-16). Tehát az ezekkel kapcsolatos mózesi törvények érvényüket vesztették, hiszen Krisztus első eljövetele már megtörtént. Ő volt az, akire a ‘tiszta’ táplálékok előremutattak.

Jézus világosan kijelentette, hogy az embert semmi azok közül, amit megeszik, nem teheti tisztátalanná, hanem csak az, ami a szívéből jön ki (Mk.7:15-23). "... Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt" (Mk.7:19). Péter ugyanúgy tanítást kapott e dolgok felől (ApCsel.10:14,15), mint Pál is: "Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában ..." (Róm.14:14). Néhány verssel korábban Pál arról írt, hogy bizonyos ételek elutasítása a hitbeli erőtlenség jele (Róm.14:2). Bizonyos ennivalóktól való tartózkodásunk "... nem változtat Istenhez való viszonyunkon ..."(1Kor.8:8). A kereszténység hitehagyásának egy nyilvánvaló ismertetőjele, amikor bizonyos felekezetek "... tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljünk velük a hívők és az igazság ismerői" (1Tim.4:3).