27. Hozzáfűzés: "Isten formájában lévén"

"...mert ő (Jézus) Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel ..." (Fil.2:6-8). Ezek a versek úgy vannak értelmezve, hogy Jézus Isten volt, azonban születésekor emberré lett. Ha ez igaz, akkor mindazokra a pontokra, melyeket kifejtettünk a 7. és 8. Tanulmányokban, magyarázatot kellene találjunk. Figyelembe kell vennünk, hogy a Biblia csupán egyetlen versének nem engedhető meg, hogy ellene mondjon a bibliai tanítások általános tartalmának. Lényeges, hogy ez szinte az egyetlen vers, amelyre hivatkozni lehet, mint kijelentésre a szentháromság tan ‘hiányzó láncszemének’ magyarázatánál - miszerint Jézus átváltozott mennybéli Isten voltából egy csecsemővé Mária méhébe. A következő analízis kifejti ezeknek a kijelentéseknek az igazi értelmét.

1. Számos szinte mellékesnek tűnő kijelentés van ezen a szakaszon belül, melyek határozottan ellentmondanak a Szentháromság tanának:

(a) "...fel is magasztalta őt (Jézust) Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki ..."(v.9.) Tehát Jézus nem önmagát magasztalta fel - Isten tette ezt meg. Ebből következik, hogy nem volt ebben a helyzetben, amíg Isten ezt nem tette meg vele a feltámadásakor.

(b) Az egész folyamata annak, hogy Krisztus megalázta magát, és Isten ezt követőleg felmagasztalta őt az "... Atya Isten dícsőségére" történt (v11). Isten, az Atya tehát nem egyenrangú a Fiúval.

2. Ennek a szakasznak a szövegösszefüggését szükséges figyelmesen megfontolnunk. Pál nem csupán a ‘fellegekből’ kezd el Jézusról beszélni. Jézus szeretetére utal a Fil.1:8-as versben. A Fil.1:27-es versben a lelkiállapotunknak a fontosságáról kezd el beszélni. Ezek vannak tovább fejtegetve a 2. fejezet első verseiben: "... ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek... és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másikét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Fil.2:2-5). Pál tehát annak a fontosságáról beszél, hogy olyan lelkiállapottal bírjunk, mint amilyennel Jézus is, amely mások alázatos szolgálatára van elszánva. Az ezt követő versek ennélfogva azt a lelki alázatot fejtegetik tovább, melyet Jézus mutatott, és nem beszélnek Jézus természetének semmilyen fajta megváltozásáról sem.

3. Jézus "Isten formájában" volt. Kifejtettük a 8:3-as szakaszban, hogy Jézus emberi természettel bírt, ennélfogva ez a kijelentés nem vonatkozhat arra, hogy Jézusnak isteni természete lett volna, mielőtt ebben Isten részesítette feltámadásakor. Ennél a pontnál megjegyezzük, hogy a Biblia több modern fordítása ‘könnyű olvasásra’ van tervezve, ezért előfordulhat egyes esetekben a görög szöveg pontos jelentésének elkendőzése, valamint bizonyos kijelentések körülírása szó szerinti fordítás helyett. A Fil.2:3-8-as szakasz egy klasszikus példa erre. Persze ezzel nem a módszer leértékelését kívánjuk kifejezni.

Az itt használt szó "ugyanarra, (hasonló)" (görög ‘morfe’) kifejezés nem vonatkozhat valakinek az alapvető természetére, melyet a Fil.2:7-es vers is bizonyít, ahol azt olvashatjuk, hogy Krisztus "szolgai formát" vett fel magára. Isten formájával bírt, s mégis szolgai formát vett fel. Egy szolga alapvető természete nem különbözik bármely másik emberétől. A szövegösszefüggéssel összhangban ezt a kijelentést biztosan értelmezhetjük úgy, hogy noha Jézus tökéletes volt, teljességgel az Istenéhez hasonló szeretet volt benne, s mégis hajlandó volt szolgai alázatot magára ölteni. Néhány verssel később Pál arra serkent, hogy legyünk "...hasonlóvá" az ő (Jézus) halálához (Fil.3:10). Összhangban kell lennünk abban a ‘morféban’, Krisztus azon formájában, amelyet halálában mutatott. Ez nem jelentheti azt, hogy nekünk abban a természetben kell osztoznunk, amellyel ő akkor bírt, hiszen nekünk már most is emberi természetünk van. Nincs szükségünk változásra, hogy emberi természetünk lehessen, hanem gondolkodásmódunk megváltozására van szükség, azért hogy olyan Krisztusi ‘formával’ bírhassunk, amilyennel Krisztus is rendelkezett halálában, illetve arra van szükség, hogy Krisztus szellemi képmásaivá váljunk.

A görög ‘morfe’ szó jelentései: képmás, hasonmás, tükörkép, ismertetőjel, hasonlatosság, hasonlóság. A 2Tim.3:5-ös versben azt olvashatjuk, hogy egyesek megőrzik a "kegyesség látszatát", ebben a kijelentésben ugyancsak a "morphe" görög szó van "látszatnak" fordítva. A Gal.4:19-es vers azt mondja, hogy "kiformálódik... (bennünk) Krisztus", a görög szövegben itt szintén a morfe szó szerepel. Mivel Jézusnak tökéletes jelleme volt, teljesen Isten szerinti volt a gondolkodásmódja, ezért volt ő "Isten formájában". Ennélfogva nem volt "zsákmány" a gondolata vagy tudata annak, hogy ebben a tekintetben egy volt Istennel (Fil 2:6).

4. Krisztus "... megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel ...", ez egy visszahivatkozás a kereszthaláláról szóló próféciára az Ézs.53:12-es versben: ".. önként ment a halálba ...". Jézus "... szolgai formát (viselkedést) vett fel ..." szolgához hasonló magatartása által, melyet követői felé tanusított (Jn.13:14), és amely a legteljesebben kereszthalálában nyilvánult meg (Mt.20:28). Az Ézs.52:14-es vers Krisztus szenvedéseivel kapcsolatban megjövendöli, hogy a kereszten "... annyira torz, nem emberi volt külseje, emberhez nem méltó volt alakja". Egyre nagyobb alázata egészen "... halálig, mégpedig a kereszthalálig" egy olyan folyamat volt, amely egész életén keresztül és halálakor is tartott, nem születésekor lett teljessé. Ennek a résznek a szövegösszefüggése alapján láthattuk, hogy mindezek a kijelentések Krisztus belső emberére vonatkoznak, az alázatra, melyet követendő példaként állított elénk. Tehát bizonyosan Jézus földi életéről beszélnek, amikor emberi természetünkben volt, és arról hogy mennyire megalázta önmagát, annak ellenére, hogy szeretete tökéletes összhangban volt Isten szeretetével, fontolta meg súlyos helyzetünket.

5. Ha Jézus Isten természetével bírt, majd ezt letéve emberi természetet vett fel, ahogyan a szentháromság hívei próbálják értelmezni ezt a verset, akkor Jézus nem lehetett "valóságos Isten", amíg a földön élt, a szentháromság hívei mégis hiszik, hogy ő az volt. Mindez nyilvánvalóvá teszi az olyan ellentmondásokat, melyek keletkezhetnek azáltal, ha hitelt tulajdonítunk az olyan ember alkotta meghatározásoknak, mint amilyen például a szentháromság tana is.

6. Végezetül az "Isten formájában lévén" kijelentés egy lényeges pontjáról kell beszélnünk. A görög szó, amelyet itt "lévénnek" fordítottak nem jelenti azt, hogy valami ‘eredendően, az örökkévalóságtól’ kezdve létezik/van. ApCsel.7:55 azt írja Istvánnal kapcsolatban, hogy ő "Szentlélekkel telve" volt. Az eredeti szövegben mindkét kijelentésben (Fil.2:6; ApCsel.7:55) ugyanaz az ige szerepel. István teljes volt Szentlélekkel abban az időpontban, amelyre ez a kijelentés vonatkozik, és valamennyi idővel azt megelőzőleg, azonban nem minden időkben volt teljes vele. Más példák találhatók erre a Lk.16:23; ApCsel.2:30; Gal 2:14-es versekben. Az, hogy Krisztus "Isten formájában" volt (szellemi értelemben), nem foglalja magában, hogy ez érvényes minden időkre vonatkozólag.