8.2 Különbségek Isten és Jézus között

Egyenlő arányban találkozhatunk kijelentésekkel, melyek azt hangsúlyozzák, hogy Krisztus milyen mértékig volt Istenben, és olyanokkal is, amelyek emberi mivoltát helyezik éles megvilágításba. A kijelentések utóbbi csoportja lehetetlenné teszi a bibliai alátámasztását Jézus istenségének. "Valóságos Isten a Valóságos Istenből", ahogyan ezt a Szentháromság tan tévesen állítja. (Ez a mondat "valóságos Isten a valóságos Istenből" 325-ben a niceai zsinaton nyert elfogadást, ahol a Szentháromság tanát első ízben hirdették ki, ez a fogalom ismeretlen volt az ősegyház számára.) A ‘Szentháromság’ szó egyszer sem fordul elő a Bibliában. A 9. Tanulmány fogja mélyebben kifejteni Jézus tökéletes bűn feletti győzelmét, és Isten részét ebben. Amint elkezdjük ezeket a tanulmányokat emlékezzünk arra, hogy az üdvösség a valóságos Jézus Krisztus személyéről való helyes megértésünkön alapszik (Jn.3:36; 6:53; 17:3). Miután Jézus bűn és halál feletti győzelme felől helyes megértésre jutottunk, megtörténhet a víz alámerülésünk Krisztusba azért, hogy elnyerhessük üdvösségünket.

Az 1Tim.2:5-ös vers az egyik legnyilvánvalóbb kijelentés a kapcsolatról Isten és Jézus között: "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus". A vastagon szedett szavak feletti elmélkedés a következő következtetésekhez vezet:

- Mivel csak egy Isten létezik, ennélfogva lehetetlen, hogy Jézus Isten legyen, ha az Atya Isten, és Jézus is Isten, akkor két Isten van. "Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya ..." (1Kor.8:6). Az Atyaisten tehát az egyetlen Isten. Lehetetlen léteznie egy különálló lénynek, aki a "Fiúisten", amint ezt a Szentháromság tan tévesen állítja. Az Ószövetség hasonlómódon úgy ábrázolja Jahvét, az egyetlen Istent, mint az Atyát (pl. Ézs 63:16; 64:7).

- Továbbá nemcsak egyetlen Isten létezik, hanem létezik egy közbenjáró is, az ember Jézus Krisztus, "... egy a közbenjáró is Isten és emberek között...". Az "és" szó rámutat a különbségre Krisztus és Isten között.

- Krisztus "közbenjárósága" azt jelenti, hogy ő egy közvetítő. Egy közbenjáró a bűnös ember és bűntelen Isten között nem lehet egy büntelen Isten, bűntelen embernek kellett lennie, bűnös emberi természettel. "Az ember Krisztus Jézus" nem hagyott minket kétségek közt ennek a kérdésnek a korrekt értelmezését illetően. Pál Jézus mennybemenetele után született leveleiben sem beszél úgy Jézusról, mint Istenről ill. Fiúistenről.

Számos alkalommal vagyunk emlékeztetve arra, hogy "...Nem ember az Isten ..." (4Móz.23:19; Hós.11:9), Jézus azonban félreérthetetlenül "Emberfia", ahogyan gyakran meg van nevezve az Újszövetségben, "az ember Krisztus Jézus". Ő volt a "Magasságos Fia" (Lk.1:32). Isten, mint "Magasságos", csak Ő rendelkezhet végtelen hatalommal, Jézus megnevezése, hogy ő a "Magasságos Fia" pedig rámutat, hogy ő nem lehetett Isten az ő személyében. Maguk a szavak is, hogy Apa/Atya és Fiú, melyek használatosak Istent és Jézust illetőleg, nyilvánvalóvá teszik, hogy ők nem azonosak. Egy fiú rendelkezhet bizonyos apjához való hasonlóságokkal, de nem lehet egy és ugyanaz a személy vele, sem nem olyan idős, mint az apja.

Mindezzel egyvonalban számos nyilvánvaló különbség létezik Isten és Jézus között, amelyek tisztán mutatják, hogy Jézus nem volt Isten:

Amikor kísértésben vagyunk, választásba kényszeredünk a bűn és az Isten iránti engedelmesség között. Gyakran az Isten iránti engedetlenséget választjuk, Krisztus ugyanilyen választási helyzetekben volt, de mindig az Isten iránti engedelmességet választotta. Tehát lehetősége lett volna a bűn elkövetésére, ámbár sohasem döntött a bűn mellett. Elképzelhetetlen, hogy Istennek bármilyen lehetősége is lenne a bűn elkövetésére. Láttuk, hogy a 2Sám.7:12-16-os szakaszban Dávidnak megígért utód csak Krisztus lehetet. A 14. vers a lehetőségről ír, hogy Krisztus bűnt követhet el "...Ha bűnt követ el, megfenyítem ..".