8.1 Jézus természete: Bevezetés

Bizonyára az egyik legnagyobb tragédia a keresztény közgondolkozásban, hogy az Úr Jézus Krisztus nem kapja meg azt a tiszteletet és felmagasztalást, amelyet valójában érdemelne bűn feletti győzelmének köszönhetőleg, mely tökéletessé fejlődött jelleme által volt lehetséges. A széles körben elterjedt tanítás a ‘szentháromságról’ Jézust istenné emeli. Mivel Isten nem kísérthető (Jak.1:13), és nincs lehetősége bűnt elkövetni, ez azt jelentené, hogy Jézusnak valójában nem kellett küzdenie a bűn ellen. Ebben az esetben földi élete egy ámítás, megélte az emberi tapasztalatokat, de valóságosan nem érezte át az emberi küzdelmek lelki és fizikai dilemmáit, hiszen személyesen nem volt érintve általuk.

Másik szélsőséget jelent a Mormon vallás, vagy Jehova Tanui, akik nem méltányolják megfelelően Krisztus csodálatos személyét, mint Isten egyszülött Fiáét. Jézus nem lehetett egy angyal, vagy József természetes fia. Vannak, akik azt feltételezik, hogy Jézus természete földi életében olyan volt, mint Ádámé mielőtt elbukott. Eltekintve a bibliai bizonyságok hiányától ebben a kérdésben, hibát követünk el, ha nem vesszük figyelembe, hogy Ádám Isten által porból volt formálva, míg Jézus Istentől fogant Mária méhében. Ámbár Jézusnak nem volt emberi apja, de mégis minden más szempontból hozzánk hasonlóan fogant és született meg. Sok ember képtelen elfogadni, hogy egy embernek, aki a mi bűnös természetünkből való volt, tökéletes jelleme lehetett. Ez az akadálya annak, hogy igazi hitünk legyen Krisztusban.

Elhinni, hogy Jézus a mi természetünkből való volt, de bűntelen volt jellemében, mindig legyőzte a kísértéseket, nem könnyű dolog. Sok-sok elmélkedésre van szükség Krisztus tökéletes életéről az evangéliumi feljegyzések alapján, párosítva a számos bibliai verssel, melyek tagadják Jézus istenségét, hogy biztos megértésre és hitre juthassunk Krisztus valósága felől. Sokkal könnyebb feltételezni, hogy Jézus maga is isten, és így automatikusan tökéletes is volt. Ez a nézet lealacsonyítja Krisztus győzelmének hatalmasságát, amelyet a bűn és az emberi természet felett aratott.

Jézusnak emberi természete volt, mindannyiunk bűnös hajlamaiban osztozott (Zsid.4:15), azonban legyőzte ezeket azáltal, hogy Isten útjait választotta, és Isten segítségét kérte, hogy legyőzhesse a bűnt. Ez az Isten készségesen ad mert: " Isten ... Krisztusban megbékítette a világot önmagával ..." saját Fia által (2Kor.5:19).