25. Hozzáfűzés: " Mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok" (Jn.8:58)

Ezeket a szavakat gyakran alkalmazzák helytelenül annak tanítására, hogy Jézus már Ábrahám előtt is létezett. Azonban a vers közelebbi megvizsgálása ennek ellenkezőjét fedi fel igazságként:

1. Jézus nem azt mondja, hogy ‘mielőtt Ábrahám volt, én voltam’. Ő Ábrahám megígért leszármazotta volt, Isten Ábrahámnak tett ígéreteit képtelenségekké tesszük azáltal, ha azt állítjuk, hogy Jézus fizikailag létezett Ábrahám ideje előtt.

2. A Jn.8:58-as vers szövegkörnyezete Krisztus zsidókkal folytatott beszélgetését tartalmazza Ábrahámra vonatkozóan. Ami őket illette, Ábrahám volt a leghatalmasabb ember, aki valaha élt. Jézus azt mondja, hogy ‘Én most, amint itt állok, sokkal fontosabb vagyok Ábrahámnál’. Amint ott álltak, Jézus volt az, akinek meg kellett volna adni tiszteletüket, s nem Ábrahám. Jézus ezt mondja ‘Én itt most sokkal fontosabb vagyok, mint Ábrahám valaha is volt’. Lehetséges a Jn.8:58-as versben szereplő "előtt-et" bizonyos idői vonatkozásokkal értelmezni, abban az értelemben, hogy mielőtt Ábrahám létezett, Krisztus Isten tervében volt már, egészen a világ kezdete óta. Ez az amiért Jézus Ábrahám "előtt" volt, abban az értelemben, hogy Jézus személyiségének fontosságánál fogva volt előbb, mint Ábrahám.

3. Ennek bizonyítéka található a Jn.8:56-os versben: "Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is." Az egyetlen alkalom, melyet Ábrahám nevetéséről és öröméről feljegyeztek az volt, amikor megkapta az ígéretet arról, hogy lesz egy utóda, megértette, hogy ez az ígéret végsősoron Jézusra vonatkozik (1Móz.17:17). Ábrahám előretekintett Jézusra a róla kapott ígéretein keresztül. Rejtélyes módon megjegyezte Jézus jövőben bekövetkező áldozatával kapcsolatban: "... Az Úr hegyén a gondviselés" (1Móz.22:14). Ebben az értelemben mondta Jézus, hogy Ábrahám mint látta őt. Az ígéretekről szóló beszédeknek ebben a szövegkörnyezetében jelenthette ki Jézus, hogy " ... mielőtt Ábrahám lett: én vagyok". Jézus pontosan tudta, amint azt már a 3.1-es Tanulmányban is kifejtettük, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretei a vele kapcsolatos terveit nyilatkoztatták ki, melyeket Isten a világ kezdete óta ismert. Az a terv, amely létezett már Ábrahám előtt is, ki lett Ábrahám számára nyilatkoztatva ígéretek által, és most beteljesedett az első században élt zsidók szeme láttára, amint körbeállták Jézust, az igét (ígéretet), amely "testté lett".

4. Gyakran elhangzik az állítás, miszerint Jézus az isteni névre utal, amikor kimondja, hogy "én vagyok". A 3. Hozzáfűzésben kifejtettük, hogy Jézus és ténylegesen még a mindennapi emberek is, hordozhatják Isten nevét, anélkül, hogy az azt jelentené, hogy ők Istenek személyükben. Azonban az is meglehet, hogy Jézus itt egyszerűen a ‘lenni’ ige jelen idejét használja. A görög szövegben ugyanaz a szerkezet fordul elő a Jn.9:9-es versben is, néhány verssel később. A meggyógyult vak ember szomszédai azt kérdezgették egymástól, hogy ő vajon csakugyan az az ember- e, aki valaha ült és koldult: "Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: ‘Én vagyok az’". Az "az" nem található az eredeti szövegben, a fordítók által adattak a különböző fordításokhoz. A vak ember azt mondja "én vagyok", éppúgy ahogyan ezt Jézus is mondta a Jn.8:58-as versben. Ha azt állítjuk, hogy az a tény, hogy Jézus kijelentette, hogy "én vagyok" bizonyítja, hogy ő valóságos Isten , akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a vak ember szintén valóságos Isten. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a ‘Jahve’ név, az isteni név valójában azt jelenti, ‘Vagyok, aki vagyok.’ (2Móz.3:14), s nem azt, hogy ‘én vagyok’.