Alapvető Biblia Tanulmány 7.1 - A Jézusra vonatkozó ószövetségi próféciák

BIBLIA Alapvető
Tanulmány 7: Jézus eredete
A Jézusra vonatkozó ószövetségi próféciák | A szűztől születés | Krisztus helye Isten tervében | "Kezdetben volt az Ige" | Hozzáfűzés (A történelmi Jézus, "...A Mennyből szálltam le...", Jézus teremtette a földet?, " Mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok" (Jn.8:58), Melkisédek) | Kérdései

7.1 A Jézusra vonatkozó ószövetségi próféciák

A 3. Tanulmányban kifejtettük, hogy Isten emberiséggel kapcsolatos megváltási terve Jézus Krisztus körül összpontosul. Az ígéretek, amelyeket Isten Évának, Ábrahámnak és Dávidnak tett, mind úgy beszélnek Krisztusról, mint nekik szó szerinti leszármazottukról. Ténylegesen az egész Ószövetség Krisztusra mutat előre, és róla tartalmaz jövendöléseket. Mózes Törvényei, melyeknek Izráelnek engedelmeskednie kellett Krisztus ideje előtt, állandó jelleggel Jézusra mutattak előre: "... a törvény nevelőnk volt Krisztusig" (Gal.3:24). A Páska ünnepén egy hibátlan bárányt kellett leölni (2Móz.12:3-6), ez Krisztus áldozatának volt előképe, minthogy Jézus "az Isten báránya, aki hordozza a világ bűnét" (Jn.1:29; 1Kor.5:7). A szeplőtelen, tiszta állapot, amelyre szükség volt minden állati áldozat esetében, Krisztus tökéletes jellemére mutatott előre (2Móz.12:5 vö. 1Pt.1:19).

A Zsoltárokban és az Ószövetségben végig számtalan prófécia található arról, hogy milyen lesz a Messiás. Különösen azt helyezték a középpontba, hogy miként fog meghalni. Az, hogy a Júdaizmus megtagadja az elfogadását annak a gondolatnak, hogy a Messiás meghal, csakis ezekhez a próféciákhoz való figyelmetlenségüknek köszönhető. A következőkben ezek közül fogunk néhányat felsorolni:

Ószövetségi prófécia	Beteljesedés Krisztusban
"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?" (Zsolt.22:2).	Ezek voltak Jézus tényleges szavai a kereszten (Mt.27:46).
"...gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ..biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg hiszen kedvelte!" (Zsolt.22:7-9).	Izráel elutasította Jézust, és gúnyt űzött belőle (Lk.23:35; 8:53), fejüket csóválták (Mt.27:39), és ezeket mondták, amikor a kereszten fügött (Mt.27:43).
"Torkom kiszáradt... nyelvem az ínyemhez tapadt... átlyu-kasztották kezemet, lábamat" (Zsolt.22:16-17).		Ez Krisztus kereszten való szomjúságában teljesedett be (Jn.19:28). A láb és kezek átszúrása a keresztrefeszítéskor alkalmazott módszerre utalnak.
"Megosztoznak ruháimon, kön-tösömre sorsot vetnek" (Zsolt.22:19).	Ennek szó szerinti betelje-sedéséről olvashatunk a Mt 27:35-ös versben.

A Zsoltárok 22:23-as verset idézi a Zsid.2:12-es vers, amint az egyértelműen Jézusra vonatkozik.

"Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. Mert a házad iránti féltő szeretet emészt" (Zsolt.69:8,9).

Jól jellemzi Krisztus elidege- nültségi érzését zsidó testvérei- től, valamint saját családjától (Jn.7:3-5; Mt. 12:47-49). Ezt a Jn.2:17-es vers idézi.

"…Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak" (Zsolt.69:21).

Ez történt, amikor Krisztus a kereszten volt (Mt.27:34).

Ézsaiás Könyvének 53. fejezete teljességében egy figyelmet érdemlő prófécia Krisztus haláláról és feltámadásáról, melynek valamennyi verse tökéletesen beteljesedett. Ebből most csupán két példát ismertetünk:

"Mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját" (Ézs.53:7).

Krisztus, Isten báránya csend- ben maradt végig megpróbál- tatásai alatt (Mt.27:12,14).

"A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után" (Ézs.53:9).

…bűnözőkkel együtt volt meg- feszítve, azonban egy gazdag ember sírjába lett eltemetve (Mt 27:57-60)

Nem meglepő, anikor az Újszövetség emlékeztet minket arra, hogy a "törvény és a próféták", melyeket az Ószövetség tartalmaz, az alapjait képezik megértésünknek Krisztus személyét illetően (ApCsel.26:22; 28:23; Róm.1:2,3; 16:25,26). Jézus, maga is figyelmeztetett minket arra, hogy amennyiben, ha nem értjük helyesen "Mózest és a prófétákat", akkor nem érthetjük meg őt sem (Lk.16:31; Jn.5:46,47).

Az, hogy Mózes törvényei Krisztusra mutattak előre, és a próféták róla prófétáltak, elegendő bizonyítékul szolgálnak ahhoz, hogy Jézus nem létezett fizikailag születése előtt. A Krisztus kezdetektől való fizikai létezésének hamis tantétele képtelenné teszi az olyan ismételt ígéreteket, miszerint ő Éva, Ábrahám és Dávid utóda lesz. Ha Jézus már létezett fent a mennyben, amikor ezek az ígéretek elhangzottak, abban az esetben Isten nem lett volna korrekt akkor, amikor ígéreteket tett ezeknek az embereknek egy leszármazottról, aki a Messiás lesz. Jézus nemezetségi táblázata, amelyet Máté evangéliumának 1. és Lukács evangéliumának 3. fejezetei tartalmaznak, bemutatják Jézus családfáját, amely visszanyúlik azokig az emberekig, akiknek Isten ezeket az ígéreteket tette.

A Dávidnak Krisztusról tett ígéret elutasítja Krisztus fizikai létezésének lehetőségét, abban az időpontban, amikor ez az ígéret elhangzott: "Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő Királyságát. Atyja leszek, és ő fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal és embereknek kijáró csapásokkal" (2Sám.7:12,14). Figyelmet érdemel, az itt használt jövő idő. Mivel Isten Krisztus Atyja lesz, így lehetetlenné válik, hogy Isten Fia már létezett volna abban az időpontban is, amikor ez az ígéret adva volt. Az, hogy ez a leszármazott majd "a te véredből származik", rámutat, hogy Jézus Dávidnak a szó szoros értelmében vett fizikai utóda volt. "Megesküdött az Úr Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra" (Zsolt.132:11).

Ez az ígéret Salamonban teljesedett be elsőként, de minthogy ő már fizikailag létezett ennek az ígéretnek az elhangzásakor (2Sám.5:14), így a fő beteljesülése annak, hogy Dávidnak lesz egy fizikai utóda, aki Isten Fia lesz, Krisztusra kell, hogy vonatkozzon (Lk.1:31-33). "Igaz sarjat támasztok Dávidnak" (Jer.23:5) - azaz a Messiást.

Ehhez hasonlóan jövő időben hangzanak el más Krisztusra vonatkozó próféciák is. "Prófétát támasztok nekik (Izráelnek) Atyjuk fiai közül, olyant, mint te (Mózes)" (5Móz.18:18), ezt idézi az ApCsel.3:22,23-as szakasz, ahol ez a "próféta", meg van határozva, mint Jézus Krisztus. "Ezért maga az Úr fog neki jelt adni: Íme egy fiatal nő (Mária) teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el" (Ézs.7:14). Ennek tökéletes beteljesedése történt Krisztus születésével (Mt.1:23).