7.4 "Kezdetben volt az Ige"

János 1:1-3

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett ..." (Jn.1:1-3).

Ezek a versek, amikor helyesen vannak értelmezve, megerősítik és kiszélesítik azokat a következtetéseket, melyekre az utolsó szakaszban érkeztünk el. Azonban ez a szakasz az egyetlen a legszélesebb körben félremagyarázott kijelentés, amely alapján azt tanítják, hogy Jézus születése előtt a mennyben létezett. Ezeknek a verseknek a helyes magyarázata annak a megértésén fordul meg, hogy az "Ige" mit jelent ebben a szövegkörnyezetben. Nem vonatkozhat közvetlenül egy személyre, mivel egy személy nem lehet "Istennél", és ugyanakkor pedig Isten is. A görög ‘logosz’ szó, amely itt "Igének" van fordítva, önmagában nem azt jelenti, hogy ‘Jézus’. Általában "Igének" van fordítva, de ugyanakkor más jelentésekben is szerepel:

Beszámoló
Ok
Kapcsolat
Dogma
Cél
Prédikálás
Alap
Kijelentés
Hír

Mivel a görög ‘logosz’ szó hímnemű, így a különböző Biblia fordításokban a szó " Ďge", mint például az angolban is, egyszerűen a ‘he’ hímnemű névmással helyettesítik. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ez Jézusra, a férfira vonatkozik. A német fordítás (Luther) a "das Wort" semleges nemű, a francia változat (Segond) a ‘la parole’ nőnemű szónak fordítja, amely mutatja, hogy az "Ige" nem szükségszerűen egy hímnemű személyre vonatkozik.

A ‘logosz’ szó utalhat belső gondolatra, amely kifejezésre jut szavak vagy más kommunikációs eszközök által. Kezdetben Isten bírt ezzel a ‘logosszal’. Ez az egyedülálló terv Krisztusban összpontosult. Láthattuk, hogy Isten Lelke hozza működésbe Isten belső gondolatait, ennélfogva létezik a kapcsolat Isten Lelke és Igéje között (Ld.2.2 Tanulmány). Amint Isten Lelke kidolgozta az Ő emberiséggel kapcsolatos tervét, és megihlette az Ő írott szavát (Igéjét) a kezdettől fogva, ezáltal hírt adott Krisztusról munkálkodásában és kinyilatkoztatásában. Mivel Krisztus volt Isten ‘logosza’ (belső gondolata, terve), ezért Isten Lelke minden működésében kifejezte Isten Krisztusban megvalósuló tervét. Ez a magyarázata annak, hogy miért létezik oly sok ószövetségi esemény, amelyek Krisztusra mutatnak előre. Azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Krisztus az ő személyében nem volt az "Ige", Isten Krisztus által megvalósuló üdvösség terve volt az "Ige". A ‘logosz’ ("az Ige") gyakran van használva a Krisztusról szóló evangéliumra vonatkozólag - pl. "Krisztus beszéde" (Kol.3:16; vö. Mt.13:19; Jn.5:24; ApCsel.19:10; 1Thessz.1:8; stb.). Figyelmet érdemel, hogy a ‘logosz’ Krisztusról szól, mintsem őt személy szerint jelentené. Krisztus születésével ez az "Ige" testté és vérré vált - "Az Ige testté lett" (Jn.1:14). Jézus volt az "Ige", amely testté lett, s nem az "Ige". Jézus volt az személyesen, aki "Igévé" vált, Máriától való megszületése révén, s nem pedig valamikor azt megelőzően.

A Krisztusról szóló terv vagy üzenet Istennél volt kezdettől fogva, de nyíltan kinyilatkoztatva Krisztus személyében, és a róla szóló evangélium hirdetésében lett az első század folyamán. Így Isten Krisztus által nyilatkoztatta ki számunkra szavát (Zsid.1:1,2). Újra és újra kifejezésre van juttatva, hogy Krisztus Isten szavát hírdette és csodákat vitt véghez Isten parancsszava által azért, hogy kinyilatkoztassa Istent számunkra (Jn.2:22; 3:34; 7:16; 10:32,38; 14:10,24).

Pál engedelmeskedett Krisztus parancsának, hogy hirdesse a róla szóló evangéliumot minden nemzetnek: "a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek" (Róm.16:25,26 vö. 1Kor.2:7). Az örök élet az ember számára egyedül Krisztus munkája által vált lehetségessé (Jn.3:16; 6:53), azonban Istennek kezdettől fogva megvolt az a terve, hogy felajánlja az embernek az örök életet, tudván, hogy majd meghozza az áldozatot Jézus által. A teljes kinyilatkoztatás erről az ajánlatról csak Jézus születése és halála után történt meg: "... az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét (az élet igéjét) pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével" (Tit.1:2,3). Korábban láthattuk, hogy Isten prófétáiról úgy van beszélve, mint akik mindenkor léteztek (Lk.1:70), abban az értelemben, hogy az "Igék", amelyeket továbbadtak, léteztek Istennél kezdettől fogva.

Jézus példabeszédei ezekből a dolgokból sok mindent kinyilatkoztattak, példabeszédei által pedig betöltötte a rá vonatkozó próféciát: "...‘Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki’" (Mt.13:35). Ebben az értelemben volt az Ige Istennél kezdettől fogva, amely testté lett Krisztus születésekor.

"Isten volt az Ige"

Most már elérkeztünk addig a pontig, amikor mérlegelhetjük, hogy milyen értelemben volt "az Ige Isten". Terveink és gondolataink alapjukban véve minket ábrázolnak. ‘Londonba fogok menni’ ez egy ‘beszéd’ vagy közlés, amely kifejezi a célomat, mivel az az én célom. Isten Krisztusban megvalósuló tervét hasonlómódon érthetjük. "mert olyan ő (az ember), mint aki számolgat magában" (Péld.23:7), és ahogyan Isten is gondolkodik Magában, olyan Ő Maga is. Tehát Isten gondolatai vagy szavai egyenlőek Istennel: az "Ige Isten volt". Így egy nagyon közeli kapcsolat létezik Isten és az Ő szava között: az olyan párhuzamok, mint amilyenről például a Zsolt.29:8-as versben is olvashatunk, általánosak: "Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját". Az olyan kijelentések, mint "De ti nem hallgattatok rám - így szól az Úr" (Jer.25:7), általánosságban fordulnak elő a prófétikus könyvekben. Ténylegesen Isten ezt érti ez alatt: ‘Nem hallgattatok a beszédemre, amelyeket szóltam a próféták által’. Dávid úgy fogadta Isten szavát, mint mécsest és világosságot (Zsolt.119:105), mégis így elmélkedett magában: "Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben" (2Sám.22:29), rámutatván az Isten és Isten beszéde közötti párhuzamra. Isten beszéde tehát egyértelműen úgy van megszemélyesítve, mintha az Maga Isten volna, azaz úgy van róla beszélve, mintha egy személy volna, ámbár nem az (Ld. 5. Hozzáfűzés ‘A megszemélyesítés elve’).

Isten maga az igazság (Jn.3:33; 8:26; 1Jn.5:10), és így Isten beszéde szintén igazság (Jn.17:17). Hasonlómódon Jézus oly szorosan azonosította önmagát szavaival, hogy megszemélyesítette őket ezáltal: "Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélőbírája: az az ige, amelyet szóltam, az itéli el őt az utolsó napon" (Jn.12:48). Jézus olyan kijelentést tesz beszédeiről, mintha az egy valóságos személy volna, azaz ő sajátmaga. Beszédei meg lettek személyesítve, mert azoknak oly szoros a kapcsolatuk Jézussal.

Isten szava hasonlómódon, mint személy van megszemélyesítve, mint Maga Isten a Jn.1:1-3-as szakaszban. Ezért azt olvashatjuk az Igéről, hogy "Minden általa lett" (Jn.1:3). Azonban Isten teremtett mindent az Ő parancsszavával (1Móz.1:1). Ennélfogva Isten Igéjéről úgy van beszélve, mintha az Maga az Isten volna. A legbiztatóbb pont számunkra, ami mindebből következik, hogy Isten szavának szivünkben lakozása által, Isten íly közel kerülhet hozzánk is.

Bizonyos Mózes 1. könyve 1. fejezete alapján, hogy Isten volt a Teremtő, Igéje által teremtett, mintsem személyesen Krisztus tette volna ezt. Az Igéről olvashatjuk azt, hogy létrehozott mindent, nem pedig személy szerint Krisztusról (Jn.1:1-3). "Az Úr Igéje alkotta az eget, egész seregét (a csillagokat) szájának lehelete... mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott" (Zsolt.33:6,9). Még ma is Isten szava által működik a természeti világ: "Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú ... De ha kibocsátja szavát ... már víz csörgedezik" (Zsolt.147:15-18).

Mivel Isten Igéje az Ő teremtő ereje, hatalma, s így alkalmazta ezt az erőt Jézus Mária méhében való megfoganásakor is. Az Ige, Isten terve működésbe lépett a Szentlélek által (Lk.1:35), előidézte Krisztus megfoganását. Mária felismerte ezt Krisztus hamaros megfoganásával kapcsolatos hírre adott válaszában: "... történjék velem a te beszéded szerint !" (Lk.1:38).

Láthattuk, hogy Isten Igéje / Lelke visszatükrözi Isten célját, amelyet az Ószövetség valamennyi irata tartalmaz. Az, hogy ez milyen mértékben igaz, az ApCsel.13:27-es versből derül ki, ahol Jézusról úgy van beszélve, mint aki párhuzamos az ószövetségi próféták szavaival: "De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait ...". Krisztus születésével Isten Igéjének / Lelkének teljessége jutott kifejezésre Jézus személyében. Az ihletettség állapotában János apostol azon örvendezett, hogy Isten örök élettel kapcsolatos terve mennyire kifejezésre jutott Krisztus személyében, akit a tanítványok fizikailag érinthettek, és láthattak is. Felismerte, hogy Isten Igéjét érintették, Isten Krisztusban megvalósuló teljes üdvösség tervét (1Jn.1:1-3). Mi ugyan fizikailag nem láthatjuk Krisztust, de mi is örvendezhetünk, hogy a Krisztusról szóló evangélium helyes megértése által oly bensőségesen megismerhetjük Isten velünk kapcsolatos tervét, és ezáltal bizodalmunk lehet az örök életben (1Pt.1:8,9). Fel kell tennünk önmagunknak a kérdést: ‘Valóban ismerem Krisztust?’ Csupán elfogadni, hogy létezett egyszer egy Jézus nevű jó ember, nem elég. Folyamatos, imádságos Bibliatanulmányozás által lehetőségünk van minél gyorsabban megismerni Krisztust, mint személyes Megváltónkat, és a megkeresztelés (teljes víz alámerülés) által kapcsolatba kerülni vele.

Utójegyzet: A kijelentés, hogy "Kezdetben volt az Ige" valószínűleg magyarázatul szolgál ahhoz a zsidó feltevésre, miszerint a Tóra (Mózes öt Könyve) létezett már a teremtés előtt is. A Jn.1:1-3-as szakasz kijelenti, hogy a fontos dolog, amivel tisztában kell lennünk, hogy Isten Tórában szereplő beszédei Krisztusról tartalmaznak kijelentéseket, Isten Krisztussal kapcsolatos terve létezett a Teremtés előtt (vö. Lk.1:70).