23. Hozzáfűzés 23: "...A Mennyből szálltam le..."

"Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. …A mennyből szálltam le" (Jn.6:33,42).

Ezek és ehhez hasonló szavak téves magyarázatával támasztják alá a téves elképzelést, miszerint Jézus fizikailag létezett a mennyben születése előtt is. A következő pontokat azonban szem előtt kell tartanunk:

1. A szentháromság hívei ezeket a szavakat betű szerint értik azért, hogy bizonyítsák állításukat. Azonban, ha mi ezeket szó szerint vesszük, akkor ez azt jelenti, hogy Jézusnak valahogyan a szó szoros értelmében a levegőben kellett leszállnia a földre az egeken keresztül. Nem csupán a Biblia hallgat erről teljességgel, de magát a leírást is, hogy Jézus megfogant, mint magzat Mária méhében, értelmetlenné teszi. A Jn.6:60-as vers a mannáról szóló tanítást "Kemény beszédnek" nevezi, melyet nehéz elfogadni, tehát szükséges megértenünk, hogy itt jelképes beszéd van alkalmazva.

2. A János evangélium 6. fejezetében Jézus arról beszél, hogy a manna az ő előképe volt. A manna Istentől volt küldve abban az értelemben, hogy Isten volt az, aki megteremtette a mannát a földön, fizikailag nem Isten mennyei trónjáról szállt le. Azt, hogy Krisztus a mennyből jött, hasonlómódon kell értenünk, a földön lett megalkotva a Szent Lélek Mária méhén történt működése által (Lk.1:35).

3. Jézus azt mondta, hogy "az a kenyér, amelyet én adok ... az az én testem" (Jn.6:51). A szentháromság hívei azt állítják, hogy Jézus ‘Isteni’ része volt az, amely leszállt a mennyből. Azonban Jézus azt mondja, hogy az ő "teste" volt az a kenyér, amely leszállt a mennyből. Hasonlómódon Jézus a mennyei kenyeret önmagával, mint az "Emberfiával" azonosította (Jn.6:62), s nem, mint a ‘Fiúistennel’.

4. Ugyanebben a szakaszban, a János evangélium 6. fejezetében, bőséges bizonyíték van arra, hogy Jézus nem volt Istennel egyenlő. "Az élő Atya küldött el" (Jn.6:57), mutatja, hogy Jézus és Isten nem osztoznak egyenlőségben, és a tény, hogy Jézus "az Atya által" él (Jn.6:57), nehezen támasztja alá az örökkévalóságukban való egyenlőségüket, amelyről a szentháromság tan beszél.

5. Fel kell tennünk a kérdést, Mikor és hogyan jött le Jézus a mennyből? A szentháromság tana a János evangélium 6. fejezetének ezeket a szavait használja bizonyítékként, hogy Jézus a mennyből jött le születésekor. Azonban Jézus úgy beszél önmagáról, mint aki leszáll a Mennyből: "Mert az Isten kenyere a mennyből száll le" (v.33,50), mintha ez egy jelen idejű folyamat volna. Isten ajándékáról, Jézusról beszélve, Jézus azt mondta, hogy "az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret" (32.v.). Amikor Jézus ezeket a szavakat mondta, akkor ő már ‘leszállt’ egy bizonyos értelemben, abban, hogy őt Isten már elküldte. Ezért múlt időben is elmondhatta: "Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le" (51.v.). Azonban arról is beszél, hogy ő, mint kenyér ‘leszáll’ a mennyből kereszthalálának formájában: "... az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem" (51.v.). Tehát Jézus itt úgy beszél, mint aki már lejött a mennyből, mint aki benne van annak a folyamatában, hogy lejön, és még le fog szállni kereszthalálában. Ez a tény önmagában bizonyíthatja, hogy a ‘leszállás’ arra utal, hogy Isten kinyilatkoztatja Önmagát, inkább mintsem csupán Krisztus születésére vonatkozna. Ez döntően bizonyítva van az Ószövetség valamennyi Istenre vonatkozó utalásai által, melyek Isten ‘leszállásairól’ beszélnek pontosan ugyanilyen értelemben. Isten látta népének nyomorúságát Egyiptomban, és ‘leszállt’, hogy megmentse őket Mózes közreműködésével. Látta szolgáságunkat a bűnre, és ‘leszállt’, kinyilatkoztatta Önmagát azáltal, hogy elküldte Jézust, mint ahogyan Mózest is, hogy kivezessen minket ebből a szolgaságból.