3.4 Az Ábrahámnak tett ígéret

Az amit az evangélium Jézus vagy az apostolok által tanít, alapjában véve nem különbözik attól, amit már Ábrahám is tudott. Az Írások által "Isten... előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak" (Gal.3:8). Olyannyira döntőek ezek az ígéretek, hogy Péter az ő nyílvánosság előtt tartott nyilatkozatát az evangéliumról az ezekre az ígéretekre való utalásokkal kezdte és fejezte be (ApCsel.3:13,25). Ha megértjük, hogy mit tartalmaznak az Ábrahámnak adott tanítások, akkor igazi képünk lesz a krisztusi evangélium alapjáról. Más bizonyságai is vannak annak, hogy az "evangélium" nem egy olyan valami, amely csupán Jézus idejében vette kezdetét:

- "Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet (evangéliumot), amelyet az atyáknak (a zsidó ősatyáknak) tett az Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek" (ApCsel.13:32,33).

- "Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit az Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, amelyet prófétái által (pl. Ábrahám által 1Móz.20:7) a szent iratokban előre megígért" (Róm.1:1,2).

- "Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek Isten szerint lélekben" (1Pt 4:6) - azaz azoknak a hívőknek, akik az első század előtt éltek és haltak meg.

- "Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták" (Zsid.4:2) - a pusztában vándorló izráelről van szó.

Az Ábrahámnak tett ígéreteknek két alapvető témájuk van:

1, Ábrahám utódairól szóló ígéretek (köztük egy speciális utóddal) és

2, ígéretek az Ábrahámnak ígért földdel kapcsolatban

Ezek az ígéretek magyarázatra találnak az Újszövetségben, és amennyiben megtartjuk azt az elvünket, hogy engedjük a Bibliának, hogy önmagát értelmezze, akkor egységessé fognak válni a két Szövetség tanításai, és egy teljes képét fogjuk kapni az Ábrahámmal kötött szövetségnek.

Ábrahám először Úrban lakott, egy virágzó városban, a mai Irakban. A modern archeológia kimutatásai alapján Ábrahám idejében magas színvonalú civilizációt ért el ez a város. Létezett bank rendszer, közigazgatás, valamint közlétesítmény-hálózat. Ábrahám ebben a városban élt, amennyire mi tudjuk egy világból való ember volt. Azonban Isten nem mindennapos elhívása elérkezett hozzá, azaz, hogy hagyjon fel ezzel a magas színvonalú életvitellel, és kezdje meg az utat az Ígéret földje felé. Egy kb. 2400km-es útról volt szó. A föld Kánaán földje volt, a mai Izráel.

Ábrahám életében több alkalommal Isten megjelent neki, és megismételte ill. kiszélesítette a neki szóló ígéreteit. Ezek az ígéretek az alapjai Krisztus evangéliumának, tehát hozzánk, mint igazi Krisztus követőkhöz ugyanaz az elhívás szól, mint amely Ábrahámhoz szólt, azaz hagyjuk el ennek az életnek a múlandó dolgait, és hitben menjünk előre, tartsuk szemünk előtt Isten ígéreteit, és éljünk Igéje által. Elképzelhetjük amint Ábrahám tűnödhetett az ígéreteken az ő útján. "Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy" (Zsid.11:8).

Amikor először fontolóra vesszük Isten ígéreteit, mi is úgy érezhetjük, hogy nem tudjuk pontosan, hogy milyen lesz az Ígéret földje Isten Országában. Azonban a hitünknek Isten Igéjében olyannak kell lennie, hogy általa mi is buzgón engedelmeskedjünk.

Ábrahám nem volt egy vándorló életmódot folytató nomád ember, akinek nem akadt semmi jobb dolga annál, mint vállalja ezeknek az ígéreteknek a kockázatát. Egy olyan háttérből származott, mely alapjában véve sokban hasonlított a mienkéhez. A lelki gátlást, gyötrelmet okozó választás, amellyel szembenézett, hasonlíthat azokra, melyekkel nekünk is szembe kell néznünk, amikor fontolgatjuk magunkban, hogy vajon elfogadjuk, és cselekedjünk-e Isten ígéretei szerint, kollégáink furcsa pillantásai, egy gúnyos tekintet szomszédunk szemében ("ez vallásos! ") ezek a dolgok ismerősek lehettek Ábrahám számára is. Az indokolás, amelyet Ábrahámnak el kellett végeznie, bizonyosan óriási feladatnak kellett lennie. Isten ígérete volt az egyetlen biztosíték számára hosszú útja folyamán. Emlékezetébe kellett, hogy vésse azokat a szavakat, és naponta meditálni felettük, hogy valójában mit is jelentenek azok számára.

Ha hasonló hitet mutatunk és a szerint való cselekedetek, az Ábraháméhoz hasonló kiváltságban részesülhetünk, Isten barátjának neveztethetünk (Ézs.41:8), megismerhetjük Isten szándékait (1Móz.18:17,18), és biztos reménységünk lehet az Isten Országában való örök életünk felől. Ismét hangsúlyozzuk, hogy Krisztus evangéliuma az Ábrahámnak tett ígéretekre van alapozva. Hogy igazán hihessünk Krisztus üzenetében, ahhoz nekünk is szükséges ismernünk az Ábrahámnak tett ígéreteket. Ezek nélkül a mi hitünk nem hit. Szükséges, hogy tudásra szomjasan olvassuk újra és újra a dialógust Isten és Ábrahám között.

A FÖLD

1) "Az Úr ezt mondta Ábrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!" (1Móz.12:1).

2) Ábrahám "a Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig (Közép-Izráelig), addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között... Az Úr ezt mondta Ábrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre… járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom" (1Móz.13:3, 14-17).

3) "Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, és azt mondta: a te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig" (1Móz.15:18).

4) "Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek" (1Móz.17:8).

5) "Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot" (Róm.4:13).

Itt az Ábrahámnak adott folyamatosan bővülő kinyilatkoztatásokat láthatjuk:

1) ‘Van egy föld, ahova azt szeretném, ha te bemennél oda’.

2) ‘Most megérkeztél erre a területre. Te és gyermekeid itt fogtok élni örökké’. Figyelemreméltó, hogy ez az örök életről szóló ígéret mindennemű hangsúlyozás ill. kiemelés nélkül van feljegyezve, egy emberi szerző kétség kívül kitarkította volna.

3) Az Ígéret Földjének területe sokkal speciálisabban meg lett határozva.

4) Ábrahám nem várta, hogy megkapja ezt az ígéretet akkori életében, "jövevény" volt azon a földön, ámbár később elkezdhet ott élni örökké. Ebből következik, hogy ő előbb meg fog halni, majd fel lesz támasztva, és így lesz képessé részesülni ebben az ígéretben.

5) Pál az ihletettség állapotában úgy tekintett az Ábrahámnak tett ígéretekre, mint amelyek Ábrahám egész föld feletti örökségét jelentik.

Az Írások többször emlékeztetnek minket arra tényre, hogy Ábrahám nem részesült az ígéretek beteljesedésében halandó élete folyamán:

"Hit által költözött (ez magában foglalja, hogy halandó életében tette ezt) át az Ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott... " (Zsid.11:9).

Mint idegen élt azon a földön, talán a bizonytalanságnak ugyanazzal a nyomasztó érzésével, melyet egy menekült érezhet. Aligha élhetett együtt utódaival saját földjén. Utódaival együtt, Izsákkal és Jákóbbal (akik számára az ígéretek meg lettek ismételve) meghalt: "Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön" (Zsid.11:13). Figyeljük meg a négy fokozatot:

- Megismerni az ígéreteket - amint ezt mi is tesszük ezáltal a tanulmány által.

- "Látták" az eredeti szöveg szerint pontosabban fordítva "meggyőződtek róla" - ha Ábrahám esetében egy folyamat volt, hogy meggyőződjön felőlük, akkor ez mennyivel inkább igaz ránk?

- "Üdvözölték azokat" - azáltal tehetjük, ha víz alámerülünk Krisztusba (Gal.3:27-29).

- Hitvallást tehetünk a világnak életünk által arról, hogy ez a világ nem a mi igazi hazánk, azonban a földre következő eljövendő kor reménységében élünk.

Ábrahám számunkra a leghatalmasabb hőssé és példává fog válni, ha megértjük mindezeket a dolgokat. A végső felismerése annak, hogy az ígéretek a jövőben fognak beteljesedni nyilvánvalóvá lett a megfáradt, idős ember számára, amikor elvesztette feleségét, vásárolnia kellett egy részt a megigért földből, ahol feleségét eltemethette (ApCsel 7:16). Isten valóban "Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke" (ApCsel 7:5). Ábrahám most élő utódai ugyanezt az összeegyeztethetetlenséget érezhetik, amint vásárolnak ill. bérbe vesznek birtokokat - egy olyan földön, amely meg lett ígérve számukra, mint személyes örök időkre szóló örökség!

Azonban Isten megtartja ígéreteit. El kell, hogy jöjjön a napja annak, amikor Ábrahám és mindazok, akik számára szóltak ezek az ígéretek, meg lesznek jutalmazva. Zsid.11:13,39,40 ezt a pontot teszi nyílvánvalóvá:

"Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek… mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre".

Minden igaz hívő tehát egyszerre, ugyanabban az időpontban fogja elvenni jutalmát, az ítélőszéknél az utolsó napon (2Tim.4:1,8; Mt.25:31-34; 1Pt.5:4). Ebből következik, hogy azért, hogy életben lehessenek az ítéletkor Ábrahám és azok, akik ismerték ezeket az ígéreteket, szükséges, hogy megtörténjen a feltámasztásuk az ítéletet közvetlenül megelőzően. Amennyiben ők még nem részesültek az ígéretekben, és ezt csak akkor fogják megtenni, miután feltámadtak, és megítéltettek Krisztus visszatérésekor, akkor nem létezik más alternatíva, mint elfogadni, hogy Ábrahám utódai jelenleg öntudatlanságban vannak, Krisztus eljövetelét várják, mégis Európaszerte a templomokban festett üvegű mozaikok váltak nevezetesekké, melyek úgy ábrázolják Ábrahámot, mint aki jelenleg a Mennyben van, és mint aki esetében megtörtént a megígért jutalom elnyerése az ő hitben történt élete jutalmául. Emberek ezrei évszázadok óta sorakoznak ezek előtt a képek előtt, vallásosan elfogadva az ilyen elképzeléseket. Vajon most már meglesz-e a bátorságunk a Biblia alapján, hogy kilépjünk ezek sorából?

Az UTÓD

Amint azt már a 3.2-es Tanulmányban kifejtettük, az utódra vonatkozó ígéret elsősorban Jézusra, másodsorban pedig azokra vonatkozik, akik "Krisztusban" vannak, és ezáltal őket is Ábrahám utódai közé lehet sorolni:

1) „Nagy néppé teszlek, és megáldalak...Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége" (1Móz.12:2,3).

2) "Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is" (1Móz.13:15,16).

3) "Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni!... Ennyi utódod lesz!... A te udódaidnak adom ezt a földet... " (1Móz.15:5,18).

4) "Neked adom és utódaidnak...Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek" (1Móz.17:8).

5) "…és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe... " (1Móz.22:17,18).

Ismételten, az Ábrahámnak tett kijelentések által az "utód" felől megértése folyamatosan növekedett:

1) Legelőször arról kapott kijelentést, hogy neki rendkívül sok utóda lesz, és, hogy az ő "utódán" keresztül az egész föld áldást nyerhet.

2) Később megtudta, hogy neki lesz egy utóda, aki azért jön, hogy sok-sok embert magában foglaljon. Ezek az emberek örökké élhetnek vele együtt azon a földön, ahová elérkezett, azaz Kánaán földjén.

3) Majd azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy annyi utódja lesz, mint az égen a csillag. Ez azt vethette fel benne, hogy neki számtalan lelki utóda lesz (mint az égen a csillag), csakúgy mint számtalan természetes utóda (mint a homokszemek).

4) Az előző ígéreteket aláhúzza egy újabb ígérettel arról, hogy a sok embernek, akik az utódok közé fognak tartozni, személyes kapcsolatuk lehet Istennel.

5) Az utód győzedelmes lesz ellenségével szemben.

Az utód olyan "áldást" hoz, amelyben a föld minden népe részesülhet. A Bibliában az áldás fogalma gyakran mutat kapcsolatot a bűnbocsánat elnyerésével. Elvégre ez a leghatalmasabb áldása a mi szerető Istenünknek, amire valaha is vágyakozhatunk. Ezért olvashatjuk többek között, hogy "Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett" (Zsolt.32:1), "Az áldás pohara " (1Kor.10:16), amely egy pohár bornak a szimbóluma, Krisztus vérét jelképezi, amely által bűneink bocsánata lehetségessé válik.

Ábrahám egyetlen utóda, aki által a bűnbocsánat elnyerése lehetségessé válik a világ számára, természetesen Jézus Krisztus, az Újszövetség kijelentései az Ábrahámnak tett ígéreteket illetőleg, ezt szilárdan alátámasztják:

"…Nem így mondja az Írás: ‘és az ő utódainak ’, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: ‘és a te utódodnak ‘, aki a Krisztus" (Gal.3:16).

"Ti vagytok a fiai... annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzettsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el szolgáját (Jézust az utódot), aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából" (ApCsel 3:25,26).

Figyelmet érdemel ahogyan itt Péter az 1Móz.22:18-at idézi, és értelmezi:

Az utód = Jézus

Az áldás = bűnbocsánat

Az ígéret miszerint Jézus, az utód le fogja győzni ellenségeit, akkor válhat igazán világossá számunkra, ha ezt az ő bűn feletti győzelmére vonatkozólag értjük, minthogy a bűn a legnagyobb ellensége Isten embereinek csakúgy, mint Jézusnak is.

Csatlakozni az utódok közé

Most már világossá válhatott számunkra, hogy Krisztus evangéliumának alapvető pontjai ismertek voltak már Ábrahám által is. Azonban ezek az alapvető ígéretek Ábrahámhoz és utódához, Jézushoz szóltak. Akkor ezek hogyan szólhatnak bárki máshoz is? Még az Ábrahámtól való fizikaileszármazottság sem tesz valakit autómatikusan ennek a speciális utódnak a részévé (Jn.8:39; Róm.9:7). Nekünk valahogyan bensőséges úton szükséges Jézus utódaivá válnunk, és ezáltal osztozhatunk mi is az utódoknak szóló ígéretekben. Ez csak a Jézusba történő megkeresztelkedés (teljes víz alámerités) által lehetséges (Róm.6:3-5), gyakran olvashatunk az ő nevébe való víz alámerüléről (ApCsel 2:38; 8:16; 10:48; 19:5). Gal.3:27-29-es szakasz erről a pontról nem tehetne világosabb kijelentést:

"Akik (csak "akik") Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög (azaz nem zsidó), nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok (azáltal, hogy víz alámerültünk Krisztusba), akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök".

- A földön megvalósuló örök élet ígéretében akkor részesülhetünk, ha a bűnbocsánat "áldásában" részesülünk Krisztus által. A Krisztusba, mint utódba való víz alámerülésünk következtében részesülhetünk a neki tett ígéretekben, Róm.8:17 ezért nevez minket úgy, mint "örököstársai Krisztusnak ".

Emlékezzünk arra, hogy az áldás a föld minden pontján élő emberekre kiterjedhet, az utódon keresztül, ez az utód pedig az embereknek egy olyan világméretű csoportjává fog válni, mint a homokszemek a tengerparton vagy az égen a csillagok. Mindez azért lehetséges, mert először megkapták az áldást, és ezáltal utódokká válhattak. Az egyes számban szereplő utódból utódok lesznek: "Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedékek" (vagyis sok-sok ember Zsolt.22:31).

Az Ábrahámnak tett ígéretek két lényeges pontját így összegezhetjük:

(1) A Föld

Ábrahám és utóda, Jézus, valamint mindazok, akik "Krisztusban" vannak, öröklik Kánaán földjét, csakúgy mint az egész földet, és ott fognak élni örökké. Ebben az életben ezt nem fogják még megkapni, hanem ez az utolsó napon fog bekövetkezni, amikor Jézus visszatér.

(2) Az Utód

Ezalatt elsősorban Jézust érthetjük. Általa az emberiség bűnei (ellenségei) le lesznek győzve, olyannyira, hogy a bűnbocsánat áldása az egész világra kiterjedhet.

A Krisztusba történő megkeresztelés (teljes víz alámerülés) által az utódok közé fogunk tartozni.

Ugyanezt a két pontot tartalmazzák az újszövetségi prédikációk is, és nem meglepő, hogy gyakran olvashatunk olyan esetekről, hogy amikor az emberek hallottak ezekről a tanításokról, akkor megkeresztelkedtek. Ez volt az az út, és ma is az, amely által ezek az ígéretek nekünk is szólhatnak. Most érthetővé válik, hogy Pál, mint a halállal szembenéző idős ember, miért határozta meg úgy reménységét, mint "Izráel reménységét" (ApCsel 28:20): az igazi Krisztus által kihirdetett reménység megegyezik az eredeti zsidó reménységgel. Krisztus kijelentése, hogy "az üdvösség a zsidók közül támad" (Jn.4:22) vonatkozik annak a szükségességére is, hogy váljunk a szellemi értelemben vett zsidóság részévé, azon célból, hogy hasznunkra lehessenek a Krisztusban elnyerhető üdvösség ígéretei, melyek először a zsidó ősatyáknak adattak.

Az első hívők hirdették:

1) „a dolgokat Isten Országáról"

és

2) „a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot" (ApCsel.8:12).

Ugyanez a két dolog volt az, amelyről Ábrahám is kijelentéseket kapott egy árnyalatnyival különbözőbb formában:

1) Ígéretek a földről

2) Ígéretek az utódról

Meg kell jegyeznünk, hogy az "Isten Országáról" és "a Jézus Krisztus nevéről szóló evangélium" hirdetése egyenértékű azzal a meghatározással, hogy "Fülöp hirdette nekik a Krisztust " (ApCsel.8:5 vö. 12.v.). Ezt túl gyakran értelmezik úgy, hogy "Jézus szeret téged! Csak valld meg, hogy hiszed, hogy meghalt érted és üdvözülsz!". Azonban a szó, hogy "Krisztus" egyértelműen a tanoknak egy egész sorozatát foglalja magában magáról Jézusról és az ő eljövendő Országáról. Az erről az Országról szóló örömhír, amely már meg volt hirdetve Ábrahámnak is, jelentős szerepet játszott az evangélium hirdetés kezdetén.

Korinthusban Pál "…három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól" (ApCsel.19:8), Efézusban járt "Isten Országát hirdetve" (ApCsel.20:25), valamint az ő prédikációjának tartalma Rómában is ugyanez volt, "…Pál bizonyságot tett előttük az Isten Országáról... igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján" (ApCsel 28:23,31). Az, hogy annyi minden tanítani való dolog létezett, bizonyítja, hogy az evangélium alapvető üzenete a Országról és Jézusról, nem körülbelül annyi volt, hogy "Higgyetek Krisztusban". Isten Ábrahámhoz intézett kinyilatkoztatása ennél sokkal részletesebb volt, és a neki tett ígéretek az alapjai az igazi Krisztusi evangéliumnak.

Láthattuk, hogy a Jézusba történő víz alámerülés tesz minket az utódok részévé, és ezáltal képessé arra, hogy örököljük az áldásokat (Gal.3:27-29), azonban a víz alámerülés önmagában nem elegendő, hogy elnyerjük a megígért üdvösséget. Szükséges, hogy megmaradjunk az utódok között, Krisztusban, hogy megkaphassuk az utódnak/utódoknak tett ígéreteket. A víz alámerülés csupán a kezdet, megkezdjük a versenyfutást, amelyet szükséges végigfutnunk. Ne felejtsük el, hogy csak formailag lenni Ábrahám utódának nem jelenti azt, hogy elfogadhatóak vagyunk Isten számára. Az izráeliták Ábrahám utódai voltak bizonyos tekintetekben, azonban ez mégsem jelentette azt, hogy ők elnyerhették az üdvösséget víz alámerülés nélkül, és anélkül, hogy az életüket hasonlóvá tették volna Krisztus életéhez, vagy Ábrahám példájához (Róm.9:7,8; 4:13,14). Jézus azt mondta a zsidóknak: "Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg megakartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek …Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek" (Jn.8:37,39), amely által hitben élnének Istenben és Krisztusban, a megígért utódban (Jn.6:29).

Egy utódnak szükséges az elődének a személyiség jellemzőivel bírnia. Ha Ábrahám igazi utódai vagyunk, akkor nem csupán arra van szükség, hogy víz alámerüljünk, hanem arra is, hogy valóságos hitünk legyen Isten ígéreteiben, éppúgy, mint Ábrahámnak is volt. "Hogy atyja legyen minden... hívőnek... akik... nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám... hitének" (Róm.4:11,12). "Értsétek meg tehát (valóban vegyétek a szivetekre!), hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai" (Gal.3:7). Az igazi hitnek szükséges megmutatkoznia bizonyos cselekedetek által, különben Isten szemében a hit nem hit (Jak.2:17). Bizonyságát adjuk az ezekben az ígéretekben való hitünknek, amikor víz alámerültünk, és így ezek az ígéretek személyesen ránk is fognak vonatkozni (Gal.3:27-29). Tehát valóban hiszünk Isten ígéreteiben? Ez egy olyan kérdés, melyet folyamatosan fel kell tegyünk önmagunknak egész életünk folyamán.

Az Ó –és az ÚJszövetség

Most már elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor nyilvánvalónak kell lennie számunkra, hogy az Ábrahámnak tett ígéretek összegzik Krisztus evangéliumát. Isten ígéreteinek másik jelentős sorozata található Mózes Törvényeinek szövegösszefüggésében, amely a zsidó nép számára adatott. Ezek az ígéretek kifejtik, hogy amennyiben a zsidók engedelmeskednek e törvényeknek, akkor fizikai/anyagi áldásban lesz részük ebben az életükben (5Móz.28). Nincs közvetlen ígéret az örök életről az ígéreteknek ill. "szövetségnek" ebben a sorozatában. Tehát láthatjuk, hogy két "szövetség" létezett:

1) Ábrahámmal és utódával, bűnbocsánatot és örök életet ígérvén Isten Országában Krisztus visszatérésekor. Ugyanez az ígéret hangzott el az Édenkertben, és ez volt adva Dávidnak is.

2) A zsidókkal Mózes idejében, békességet és boldogságot ígérvén nekik ebben az életben, amennyiben engedelmeskednek a törvénynek, melyet Isten nyilatkoztatott ki Mózesen keresztül.

Isten Ábrahámnak bűnbocsánatot és örök életet ígért Isten Országában, azonban ez csak Krisztus áldozata által lehetséges. Ebből kifolyólag olvashatjuk, hogy Krisztus kereszthalála megerősítette az Ábrahámnak tett ígéretet (Gal.3:17; Róm.15:8; Dán.9:27; 2Kor.1:20), ezért Krisztus vére "a (új) szövetség vére" (Mt.26:28). Jézus azt parancsolta követőinek, hogy rendszeresen emlékezzenek meg áldozatáról a bor és a kenyér megosztásával, amely az ő testét és vérét szimbólizálja (Ld. 1Kor.11:25): "…E pohár az új szövetség az én vérem által" (Lk.22:20). Csak akkor van értelme "megtörni a kenyeret" Krisztusra és az ő munkájára való megemlékezésképpen, ha tisztában vagyunk az igazsággal felőlük.

Jézus áldozata a bűnbocsánatot és az Isten Országában való örök élet elnyerését tette lehetségessé, bizonyossá tette az Ábrahámnak tett ígéretet, " Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé" (Zsid.7:22). A Zsid.10:8,9-es versek azt mondják Jézusról, hogy ő "Megszünteti az elsőt (az áldozatokat), hogy helyébe állítsa a másodikat". Ez mutatja, hogy amikor Jézus megerősítette az Ábrahámnak tett ígéreteket, akkor eltávolította azokat egy másik szövetség által, az által a szövetség által, amely Mózesen keresztül volt adatva. A versek, amelyek már idézve voltak Jézusról, aki megerősíti az Újszövetséget halála által, magukban foglalják, hogy létezett egy régebbi szövetség, amelyet eltávolított az újabb által (Zsid.8:13).

Ez azt jelenti, hogy noha a Krisztusra vonatkozó szövetség volt elsőként adatva, azonban az az ő haláláig nem kezdett el teljességében működni, ezért hívjuk ezt "Újszövetségnek". Az Ószövetség célja, amely Mózesen keresztül volt adva, az volt, hogy előre mutasson Jézus munkájára, és hogy rávilágítson a Krisztusra vonatkozó ígéretekben való hit fontosságára (Gal.3:19,21). Megfordítva is igaz, a Krisztusban való hit megerősíti a Mózesnek kinyilatkoztatott törvény igazságát (Róm.3:31). Pál ezt érdekesen összefoglalja: "Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg" (Gal.3:24). Ebből a célból történt, hogy a törvény Mózesen keresztül fennmaradt, és még ma is hasznos számunkra a tanulmányozásuk.

Ezeket a dolgokat nem könnyű első olvasásra felfogni; a következőképpen összegezhetjük:

Krisztusra vonatkozó ígéretek, melyek Ábrahámnak voltak téve - Újszövetség.

Izráelnek tett ígéretek, melyek a Mózesnek adott törvényekkel vannak kapcsolatban - Ószövetség.

Krisztus halálával az Ószövetség elavult (Kol.2:14-17), felváltotta az Újszövetség.

Ebből kifolyólag az olyan dolgok, mint dézsmafizetés, szombattartás stb., melyek az Ószövetség részét képezték, ma már nem szükségszerűek - Ld. 9.5-ös Tanulmány. Az Újszövetség akkor lesz megkötve a zsidó néppel, amikor megtérnek, és elfogadják Krisztust (Jer.31:31,32; Róm.9:26,27; Ezék.16:62; 37:26), ámbár egyénileg a lehetőség mindenkor adott a zsidók számára is, ha elfogadják Krisztust és nevében megkeresztelkednek (Gal 3:27-29).

Ha igazán méltányoljuk ezeket a dolgokat, akkor azok felismertetik velünk Isten ígéreteinek bizonyosságát. A kételkedők igazságtalanul megvádolták az első evangélium hirdetőket azzal, hogy üzenetük nem volt pozitív. Pál erre választ adott azáltal, hogy azt mondta, hogy mivel Isten megerősítette ígéreteit Krisztus halála által, így az a reménység, amelyet ők hirdetnek nem jár kockázattal, hanem teljesen biztos ajánlat: " Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt ‘igen’ és ‘nem’. Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi,… hirdettünk, nem lett ‘igen’-né is meg ‘nem’-mé is, hanem az ‘igen’ valósult meg őbenne. Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk" (2Kor.1:18-20).

Ez bizonyosan megtorpedózza az efajta hozzáállást: ‘Nos, feltételezem, hogy lehet valami igazság mindebben... ‘?