3.1 Bevezetés

Tanulmányainknak ennél a pontjánál már átfogó képünk van arról, hogy ki Isten és miként munkálkodik. Miközben ezeket a kérdéseket vizsgáltuk számos általános félreértés került tisztázásra ezek felől a dolgok felől. Most pozitívabb oldalukról szeretnénk azokat a dolgokat szemügyre venni, amelyeket Isten "…megígért az őt szeretőknek" (Jak.1:12; 2:5), amennyiben megtartjuk parancsolatait (Jn.14:15).

Az Újszövetség első könyve az evangélium üzenete ahogyan Máté hírdette. A könyv így kezdődik: " Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve,…" majd ezt a származási táblázatával bizonyitja. (vö Lk 3:23-38 ) Ez sajátságos az első látásra. A lényeg az, hogy ezek az első hívők felismerték azt, hogy Isten ígéreteinek Ábrahámnak és Dávidnak Jézus az alapja. Pál hasonlóképpen írt (Gal 3:16)

Isten ószövetségi ígéreteit az igazi krisztusi reménység magában foglalja. Pál apostol élete megpróbáltatásos szakaszában arról a jövőbeni megjutalmazásról beszélt, melyért kész volt mindent feladni: "Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király" (ApCsel.26:6,7). Életében sok időt töltött azzal, hogy hirdette "…azt az ígéretet (evangéliumot), amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is. Fiam vagy te, ma nemzettelek " (ApCsel.13:32,33). Pál kifejtette, hogy a hit ezekben az ígéretekben, reménységet nyújt a halálból való feltámadásra (ApCsel.26:6-8 vö.23:8), tudást Jézus második eljöveteléről és ítéletéről, valamint Isten eljövendő Országáról (ApCsel.24:25; 28:20,31).

Fontos megértenünk, hogy az igazi kereszténység reménye "Izráel reményé"-vel van összekötve. Isten elküldte Fiát elsősorban és mindenekfölött a zsidókat megváltani (Gal 4:4,5), úgyanakkor Isten nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon és kegyelme által a pogányok megoszthatják a megváltás ígéretét (Róm 11 és 12)

Mindez megsemmisíti azt a feltevést, hogy az Ószövetség pusztán Izráel értelmetlen vándorlásának történetét tartalmazza, amelyben nincs szó semmiféle örök életről. Az Ószövetségben kifejtett megváltás ígéretének felfogása, magában foglalja Krisztus evangéliumának megértését. Isten nem hirtelen döntött úgy 2000 évvel ezelőtt, hogy majd felajánl számunkra örök életet Jézus által. Ez a terve megvolt kezdettől fogva:

"…az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével: erre kaptam megbízást a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből" (Tit.1:2,3).

"Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk " (1Jn.1:2).

Látjuk, hogy Isten azon terve, hogy örök életet adjon népének, létezett kezdettől fogva, ez már önmagában is valószínűtlenné teszi, hogy hallgatott volna erről 4000 éven keresztül, melynek folyamán kapcsolatban volt az emberiséggel, és amelyet az Ószövetség jegyez fel. Valójában az Ószövetségben számos prófécia és ígéret található, melynek mindegyike egyre több részletet ismertet arról a reménységről, amelyet Isten készített az Ő népe számára. Ennélfogva Isten zsidó atyáknak tett ígéreteinek a megértése alapvetőek a mi üdvösségünk szempontjából: "Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban" (Ef.2:12) - noha kétségtelenül kaptak arról tanítást, hogy az ő előző pogány hitük valóban nyújtott számukra némi reményt és Istenismeretet. Azonban itt annak a súlyosságára van rámutatva, hogy nem ismerték Isten ószövetségi ígéreteit - a valóságban "reménység nélkül és Isten nélkül... (éltek) a világban". Emlékezzünk Pál meghatározására a krisztusi reménységre vonatkozólag: "... amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten" (ApCsel 26:6).

Szomorú tény, hogy néhány egyház leveszi a hangsúlyt az Ószövetség ezen részeiről, amelyet nem kellene megtenniük. A "kereszténység" egy Újszövetség alapú vallássá degenerálódott - ámbár így is arra hajlik, hogy csupán néhány verset használjon belőle. Jézus világosan ráhelyezte a hangsúlyt a teljes Szentírás nélkülözhetetlenségére:

"Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre (a Biblia első öt könyvére, melyet Mózes írt) és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül" (Lk.16:31).

Természetünkből fakadó értelmünk érvelhet úgy, hogy hinni Jézus feltámadásában elegendő (vö. Lk.16:30), azonban Jézus kijelentése alapján, az Ószövetség alapos megértése nélkül, ez nem válik teljesen lehetségessé.

A ‘tanítványok’ hitének az összeomlását Krisztus kereszthalála után, Jézus visszavezette arra, hogy nem ismerték alaposan az ószövetségi iratokat:

"Akkor ő így szólt hozzájuk: ‘Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek (helyesen), amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt ‘" (Lk.24:25-27).

Figyeljük meg mennyire hangsúlyt helyez arra, hogy a teljes Ószövetség róla beszél. Nem az volt a helyzet, hogy a tanítványok soha nem olvasták, vagy soha nem hallották volna az ószövetségi írásokat, hanem nem értették meg helyesen őket, és ennélfogva nem tudtak igazán hinni bennük. Tehát Isten beszédének a korrekt megértése, inkább mint csupán az olvasása, szükséges az igazi hit kifejlődéséhez. A zsidók fanatikusan olvasták az Ószövetség írásait (ApCsel 15:21), de mivel nem értették a Jézusra és az evangéliumra vonatkozó utalásokat, nem voltak képesek igazán hinni bennük, ezért Jézus ezt mondta nekik:

"Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek? " (Jn 5:46,47).

Minden Biblia olvasásuk ellenére, nem értették a Jézusról szóló igazi üzenetet, ámbár szerették volna azt gondolni magukról, hogy biztosítva van az üdvösségük. Jézusnak meg kellett mondania nekik:

"Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok (biztosak vagytok benne), hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot " (Jn.5:39).

Sok olyan emberrel lehet ugyanez a helyzet, akiknek néhány ószövetségi eseményről és tanításról körvonalakban vannak ismereteik: ez olyan ismeretet jelent, melyet csupán esetlegesen szereztek. A Krisztusról szóló csodálatos üzenet, és Isten Országának evangéliuma csendben elkerüli őket. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy kimozdítson minket ebből az állapotból, miután bemutatja az Ószövetségben szereplő legfőbb ígéretek valóságos értelmét:

- Az Édenkertben adott ígéretét

- A Noénak tett ígéretét

- Az Ábrahámnak tett ígéretét

- A Dávidnak tett ígéretét

A Biblia első öt könyve tartalmaz ezekről információkat (Móz.1-5. Könyvei), melyek Mózes által lettek feljegyezve, valamint az Ószövetség prófétikus irataiban is olvashatunk róluk. Krisztus evangéliumának minden pontja megtalálható ezekben az írásokban. Pál kijelentette, hogy az ő prédikálása erről az evangéliumról nem mond "semmit sem... azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak" (ApCsel 26:22,23)

A Krisztus követők egy kiemelkedő alakjának, Pálnak a reménysége kell, hogy legyen az a reménység, amely minket is motivál, amint az a dicsőséges fényt jelentette számára élete alagútjának végénél, ugyanúgy ennek ezt kell jelentenie minden komoly hívő számára is. Ettől a motivációtól hevülten, megkezdhetjük az "Írások kutatását".