|
BIBLIA Alapvető Tanulmány 3: Isten ígéretei Bevezetés | Az Édenkertben kapott ígéret | A Noénak tett ígéret | Az Ábrahámnak tett ígéret | A Dávidnak tett ígéret | Hozzáfűzés (A Menny és a Föld pusztulása, Az "angol zsidóság" állításai) | Kérdései |
3.2 Az Édenkertben kapott ígéretAz ember elesésének történetét a Teremtés Könyvének harmadik fejezete beszéli el. A kígyót ekkor megátkozta Isten, mert Isten beszédét félrevezetően idézte, és engedetlenségre csábította Évát. Ádám és Éva büntetést kaptak engedetlenségükért. Azonban a reménységnek egy fénysugara lépett be ebbe a sötét képbe, amikor Isten ezt mondta a kígyónak:
Ez a vers a lényeget foglalja össze, szükséges, hogy pontosan meghatározzuk a különböző kifejezéseket, amelyeket magában foglal. Az "utód" leszármazottat, vagy gyermeket jelent, továbbá vonatkozhat az emberek egy rendkívüli "utódjára" is. Később látni fogjuk, hogy Jézus Ábrahám utóda volt (Gal.3:16), ha pedig mi Jézusban vagyunk a víz alámerülés által, akkor mi is Ábrahám utódai vagyunk (Gal.3:27-29). A szó, hogy "utód" kifejezi azt is, hogy valaki valakinek biológiailag az utódja (1Pét.1:23), egy igazi utód pedig az ő apjának a személyiségével fog bírni. A kígyó utódának tehát egy olyan valakire/valamire kell, hogy vonatkozzon, akinek/aminek a vonásai a kígyóéhoz hasonlítanak:
A 6. Tanulmányban látni fogjuk, hogy nem egy fizikai személy teszi mindezeket, hanem a bennünk lakozó:
A bűnnek ez a bennünk lakozó "embere " a bibliai "ördög", azaz a kígyó utóda. Az asszony utódjának egy speciális egyénnek kell lennie -"te (a kígyó utóda) meg a sarkát mardosod " (1Móz 3:15). Ez a speciális személy összezúzza a kígyó utódát, vagyis a bűnt - a fejét tapossa. A kígyót megütni a fején egyenlő egy halálos csapással - hiszen az agya a fejében van. Az egyetlen személy, aki számításba jöhet, mint az asszonynak ez a speciális utóda, kizárólag az Úr Jézus lehet.
Jézus a szó szoros értelmében "asszonytól született" (Gal.4:4), mint Mária fia, ámbár Isten volt az Atyja. Tehát ebből a szempontból is Jézus az asszony utóda volt, Emberfia, noha Jézus Isten által oly csodálatos úton születhetett meg, ahogyan senki más ember sem. Az asszony utódát a mi bűneink miatt ideglenesen megsebesítették - "te meg (a kígyó) a sarkát mardosod" (1Móz.3:15). Egy kígyó marás a sarkon rendszerint egy ideiglenes seb, a kígyó fejen ütéséből származó állandó sebhez képest. Több ma is használt kifejezés vezethető vissza bibliai gyökerekhez: "knock it on the head" azaz agyonüt ill. véget vet valaminek, ez a népszerű angol mondás valószínűleg erre a Jézusról szóló próféciára van alapozva, aki a kígyó fejére tapos. A bűn kárhoztatása, azaz a kígyó utódának a kárhoztatása elsődlegesen Krisztus kereszthalála által történt meg - figyeljünk fel arra, hogy a már idézett versek Krisztus bűn feletti győzelméről múlt időben beszélnek. Az átmeneti seb Jézus sarkán tehát egy utalás Krisztus három napos halálára. Feltámadása bizonyítja, hogy ez csak egy ideiglenes seb volt, összehasonlításképpen azzal a megsemmisítéssel, amelyet ő a halálnak (bűnnek) szerzett. A világi történelemben is találkozhatunk feljegyzésekkel arról, hogy a keresztre feszített embereket a sarkuknál szögezték rá a facölöpökre. Jézus sebet kapott a sarkán halálakor. Ézs.53:4-6 leírja, hogy Krisztus sebeket kapott Istentől az ő kereszthalála által. Ez egyértelműen visszautal az 1Móz.3:15 próféciájára, azaz, hogy Krisztust megsebesíti a kígyó utóda. Azonban Isten az, aki végsősoron munkálkodott azon a seben keresztül, melyet Krisztus kapott, azt olvashatjuk Istenről az Ézs.53:10-ben, hogy az Ő akarata volt, hogy Krisztus összetörjön, ezáltal fékezi meg a gonoszság erejét, melyek összetörték az Ő Fiát is. Isten pedig ílymódon működik az olyan problémákon keresztül, melyeket bármely gyermeke tapasztalhat. A ma létező ellentmondás Azonban a kérdés felmerülhet bennünk: "Ha Krisztus megsemmisítette a bűnt és a halált (a kígyó utódát), akkor ezek a dolgok hogyan létezhetnek ma mégis? " A válasz erre a kérdésre az, hogy Krisztus a kereszten a bűn hatalmát semmisítette meg önmagában: a 1Móz.3:15-ben olvasható prófécia elsősorban Jézus és a bűn közti konfliktusról beszél. Mindez azt jelenti, hogy mivel Krisztus minket arra hív, hogy osztozzunk az ő győzelmében, úgy végül mi is képesek lehetünk legyőzni a bűnt és a halált. Azok, akik nincsenek elhívva arra, hogy osztozzanak az ő győzelmében, vagy akik elutasítják ezt az ajánlatot, természetesen meg fogják tapasztalni a bűnt és a halált. Ámbár a bűnt és halált az igazi hívők is tapasztalják azonban az asszony utódával való közösségük által és azáltal, hogy megtörtént a Krisztusba való megkeresztelésünk (víz alámerülés által; Gal 3:27-29), elnyerhetik bűneik bocsánatát, és így végül meg lehetnek mentve a haláltól, amely a bűn következménye. Tehát Krisztus reménység szerint megtörte a halál erejét a kereszten (2Tim.1:10), noha a halál nem fog megszünni, amíg Isten földdel kapcsolatos terve be nem teljesedik a Millennium végén, amikor a halál ténylegesen megszünik az emberek között - amikor a halál soha többé nem fog előfordulni a földön: "Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál" (1Kor.15:25,26). Ha már víz alámerültünk Krisztusba, akkor a Krisztusról szóló ígéretek, mint például az 1Móz.3:15 ígérete is, személyesekké válnak számunkra, nem maradnak többé csupán érdekes részei a Bibliának, ezek jövendölések és ígéretek azokról a dolgokról, melyek közvetlenül értünk vannak. Mintahogyan az asszony utóda, úgy mi is meg fogjuk tapasztalni a bűn feletti győzelmet egy rövid időn belül. Hacsak az Úr vissza nem tér még a mi életünkben, akkor mi szintén sebet kapunk a sarkunkon Jézushoz hasonlóan, és mi szintén meghalunk. Azonban, ha valóban az "asszony" utódai vagyunk, akkor ez a seb csak időszakos lesz. Azok, akik megfelelően víz alámerültek Krisztusba, közösséget vállaltak az Ő halálával és feltámadásával - amelyet a vízből való felemelkedés szimbólizál (Ld. Róm.6:3-5). Ha "az asszony" igazi utódai vagyunk, akkor a mi életünk vissza fogja tükrözni az 1Móz.3:15 szavait - a konfliktusnak (ellenségeskedésnek) egy állandó érzete lesz bennünk a jó és rossz között. A kimagasló apostol, Pál egy szinte skizofrénikus konfliktusról ír a bűn között és az ő valódi énje között, amely hevesen kikelt benne (Róm.7:14-25). A Krisztusba történő víz alámerülés után ennek a bűnnel való konfliktusnak, amely természetszerűleg van bennünk, fokozódnia kell - és folytatódnia minden napon. Egy bizonyos értelemben ennek nem könnyű így lennie, mivel a bűn hatalma erős. Azonban egy másik értelemben nem nehéz, hiszen Krisztusban vagyunk, aki már megküzdött ezzel a konflitussal, és győzött. A kígyó legelső utódja Kain volt. A kígyótól eltérően, akinek nem volt erkölcsi felfogása, Kain megértette a különbséget az igazság és a hazugság között és azt, hogy mit várt tőle Isten, s mégis a kígyó gondolatmenetét követte, ami hazugsághoz és gyilkossághoz vezetett. Tudjuk, hogy a zsidók voltak azok, akik ténylegesen halálra adták Jézust - azaz megmarták az asszony utódának a sarkát - így várható, hogy ők a kígyó utódának elsőrendű példái voltak. Ezt Jézus is és keresztelő János is megerősítette:
A világ ugyanezekkel a kígyóra jellemző jellemvonásokkal bír. Csak a Krisztusba víz alámerülteknek van közösségük az asszony utódával, mindenki más, különböző szinteken, a kígyó utódaihoz tartozik. Ahogyan Krisztus viszonyult azokhoz az emberekhez, akik a kígyó utódai voltak, szükséges, hogy egy példa legyen számunkra:
Mindezek ellenére ezek az emberek gyűlölték Jézust. Krisztus saját erőfeszítései, hogy Istennek engedelmeskedjék, féltékennyé tették őket. Még saját családja is (Jn.7:5; Mk.3:21) és közeli barátai is (Jn.6:66) akadályozták őt, sőt néhányan el is hagyták. Pál ugyanezt élte át, amikor azokhoz szólt, akik egykor mellette álltak valamilyen formában:
Az igazság sohasem volt népszerű, ismerni és meg is élni úgy, ahogyan kellene, mindenkor problémát fog okozni számunkra valamilyen formában, sőt még üldöztetéseket is eredményezhet:
Ha valóban egységben vagyunk Krisztussal, szükségszerűen tapasztalni fogjuk az ő szenvedéseinek bizonyos aspektusait azon célból, hogy az ő dícsőséges jutalmában is osztozhassunk. Pál ebben is egy páratlan példát állít elénk:
Szembenézve az olyan versekkel, mint a fentiek, kísértő ezt mondani magunkban: "Ha ilyen az, ha valakinek Krisztussal van közössége, az asszony utódával, ha erről van szó, én inkább nem kérek belőle". Azonban természetesen tőlünk sohasem fogják elvárni, hogy olyan dolgon menjünk keresztül, amellyel nem fogunk tudni elfogadhatóan megbírkózni. Míg az önfeláldozásunk feltétlenül szükséges, azért hogy Krisztussal teljességgel egységben lehessünk, azonban a vele való kapcsolatunk egy olyannyira dicsőséges jutalmat fog eredményezni, amely nem hasonlítható a jelenlegi élet szenvedéseihez. Az Ő áldozata pedig mindenkor képessé teszi imádságainkat, hogy segítségül legyenek számunkra, hogy az élet traumás időszakaiban különösen erősek lehessünk Istennel.
|
| |
|
|