1.3 Isten neve és jelleme

Amennyiben létezik Isten ésszerű a gondolat, hogy ő kigondolt eszközöket amelyekkel beszélhet nekünk őnmagáról. Hisszük, hogy a Biblia Isten kinyilatkoztatása és így olvashatunk benne Isten kinyilatkoztatott jelleméről is. Ez az amiért Isten igéje mint "mag" van megnevezve (1Pt.1:23) mivel ha az hatással van a mi lelkünkre Isten jelleme szerinti új teremtménnyé lehetünk. (Jak.1:18; 2Kor.5:17). Így a legtöbb amire bízhatjuk magunkat Isten igéje, a legtöbb amikké lehetünk "hasonlókká" (Róm.8:29) Jézus képéhez aki jellemében Isten tökéletes képe volt (Kol.1:15). A Biblia történelmi részei tanulmányozásának az egyik jelentősége, hogy telítve van tanulságokkal afelől, hogy Isten amiként az egyes emberekkel ill. nemzetekkel eljárt mindig ugyanazt a jellemet mutatta.

A héber nyelvben egy személynév gyakran tükrözi a jellemét a viselőjének ill. információt róla. Néhány világos példa erre:

‘Jésus’ = ‘Megváltó’ - mivel "ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt.1:21).

‘Ábrahám’ = ‘Sok nép atyja’ - "mert sok nép atyjává teszlek" (1Móz.17:5).

‘Éva’ = ‘Élő’ - "mert ő lett az anyja minden élőnek" (1Móz.3:20).

‘Simeon’ = ‘meghallgatás’ - "Bizony, meghallotta az Úr, hogy milyen megvetett vagyok, azért adta nekem ezt is" (1Móz.29:33).

Jer.48:17-ben a moabitáknak mint népnek az ismerete párhuzambam van a moabiták nevének az ismeretével. A Zsoltárokban gyakran párhuzamos Isten neve magával Istennel, az ő Igéjével, az ő cselekedeteivel (Zsolt.103:1; 105:1; 106:1,2,12,13).

Ennélfogva várható, hogy Isten nevei és címei információkkal szolgálnak magáról Istenről. Mivel Isten jellemének és céljának oly sok aspektusa létezik így Neki nem csupán egy neve van. Isten nevének a részletes tanulmányozása ajánlatos a keresztelés (teljes víz alámerülés által) után; Isten jellemének folyamatos megismerése amint az az ő nevében kifejezésre jut olyannyira lényeges, hogy egész további életünkön át foglalkoznunk kell vele.

Amikor Mózes mélyebb ismeretet szeretet volna az Úrról, hogy erősödjön a hite életének egy nyomasztó periódusában, egy angyal "kimondta az Úr nevét...így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül" (2Móz.34:5-7).

Ez világosan bizonyítja, hogy Isten nevei visszatükrözik az ő jellemét. Ezeknek a neveknek a birtokában Isten kétségkívül egy személyes lény - képtelenség, hogy egy puszta lélek ilyen jellemvonásokkal bírjon amelyek bennünk emberekben is képesek kifejődni.

Isten választott egy speciális nevet amely által ő ismeretessé és emlékezetessé akart válni az ő népe előtt; ez egy összegzése, egy kivonata az ő céljának az emberiséggel.

Az Izráeliták rabszolgák voltak Egyiptomban és szükséges volt, hogy emlékeztessék őket Istennek a velük való céljára. Mózesnek szólva volt, hogy ismertesse meg velük Isten nevét, ez motiválhatta volna őket arra, hogy elhagyják Egyiptomot és, hogy megkezdjék az utat az Ígéret földje felé (vö. 1Kor.10:1). Nekünk szintén szükséges, hogy megértsük az alapvető szempontokat Isten nevével kapcsolatban mielőtt víz alámerülünk, s elkezdünk az Isten Országa felé vezető úton járni.

Isten kijelentette Izráelnek, hogy az ő neve Jahve melynek jelentése "Vagyok Aki Vagyok" vagy még pontosabb fordításban, ‘Az leszek aki leszek’ (2Móz.3:13-15). Ezt a nevet terjedelmesebb formában is olvashatjuk: "Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!" (2Móz.3:15).

Isten teljes neve így: "Az Úristen"

Az Ószövetség főleg héber nyelven íródott. A különbözőfordítások elkerülhetetlenül kihagynak részletezéseket amikor például arra kerül a sor, hogy a héber ‘Isten’ szót lefordítsuk. Az egyik gyakori héber szó amit ‘Istennek’ fordítunk: ‘Elóhím melynek jelentése ‘egy az Isten a Mindenható’. Istennek ez az a neve mellyel szeretné ha emlékezetünkben tartanánk őt:

Jahve Elóhím

Aminek a jelentése:

Ő aki kinyilatkoztatja magát a hatatalmasok csoportjában.

Jahve vagy gyakran Jehova, Isten neve az Ószövetségben. Elsősorban mint tulajdon név volt használva:

"a zsidók Istene " s így megtudták különböztetni a körülöttűk élő népek isteneitől. A magyar Bibliában ez a kifejezés nem található, s ezért nehéz röviden megtárgyalni, de ha további információ érdekli kérjük írjon a megadott címre. Ez a téma a következő idézetben van a legjobban kifejezve: 1Mózes 33:20 Isten, Izráel Istene.

Elóhím ez egy határozott kifejezés arra, hogy egy az Isten a Mindenható, vagyis elutasítja bármilyen más istenség elismerését. Néhány példa: 5Mózes 6:4; Józsué 24:17; Ézsaiás 45:6; János 17:3; 1Timótheus 2:5.

Isten célja, hogy kinyilatkoztassa az ő jellemét és alapvető lényét az emberek egy nagyobb csoportjának. Az Isten igéjének való engedelmességünk által lehetőségünkben áll Isten néhány jellemvonását kifejleszteni magunkban így egy nagyon behatárolt értelemben Isten kinyilatkoztatja Magát az igazi keresztények által ebben az életben. Azonban Isten neve egy prófécia arról az eljövendő időről amikor a föld lakossága olyan emberekből fog állni akik az isteni természet részesei lesznek mind jellemükben mind természetükben (vö. 2Pt.1:4). Ha arra vágyunk, hogy kapcsolatba kerüljünk Isten céljával és Hozzá hasonlókká váljunk, hogy örök életünk lehessen, éljünk örökké egy teljes erkölcsi tökéletességben, akkor nekünk szükséges, hogy csatlakozzunk az ő nevéhez. Ezt az ő nevébe való megkeresztelésünk által tehetjük meg (Mt.28:19). Ezáltal válhatunk Ábrahám utódaivá (Gal.3:27-29), aki abban az igéretben részesült, hogy örökölni fogja a földet (1Móz.17:8; Róm.4:13)-s így mi is azoknak a ‘hatalmasoknak’ a csoportjába tartozhatunk akikben Isten nevének a próféciája beteljesedik. Ezt részletesebben a 3.4-es tanulmányban fejtjük ki.