1.2 Isten személye

A Biblia fenséges, dícsőséges témája, hogy Isten mint valóságos, személy van kinyilatkoztatva. A kereszténységnek szintén egy alapvető tantétele, hogy Jézus Isten Fia. Amennyiben Isten nem egy fizikai (testi) lény, akkor lehetetlen tőle, hogy legyen egy Fia aki az "ő lényének képmása" (Zsid.1:3). Továbbá nehézségekbe ütközne a személyes, élő kapcsolat kibontakoztatása Istennel, ha Isten csupán egy fogalom a mi értelmünkben lelkecske valahol a végtelen űrben. Tragikus, hogy a vallások többségének a koncepciója szerint Isten megfoghatatlan, irreális.

Isten oly végtelenül hatalmasabb nálunk, érthető, hogy sok ember hite megakad az olyan világos ígéreteknél miszerint mi Istent végül látni fogjuk. Izráelnek hiányzott a hite arra, hogy Isten "arcát" láthatja (Jn.5:37), ez önmagában mutatja, hogy neki igenis valóságos alakja van. Erre a hitet Isten ismerete által nyerjük el és azáltal, hogy hiszünk az ő igéjében:

"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt.5:8)

"…szolgái (Istenéi) imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve (Jel.3:12) lesz a homlokukon" (Jel.22:3,4).

Milyen csodálatos reménység, ha ezt igazán hisszük annak mélyreható gyakorlati hatása lesz az életünkön:

"Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (Zsid.12:14)

Ne esküdözzünk hiszen "Aki pedig az égre esküszik, az az Isten királyi székére esküszik, és arra is, aki azon ül" (Mt.23:22).

"…és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában (kinyilatkoztatva Krisztusban). Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta" (1Jn.3:2-3).

Ebben az életben a mi megértőképességünk a Mennyei Atya felől korlátolt, de várakozással tekinthetünk előre, hogy végül találkozni fogunk Vele. Az ő fizikai látása kétségkívül meg fog felelni a mi leghatalmasabb szellemi megértésünknek őt illetőleg. Az emberi szenvedések abszolut mélységében Jób örvendezett az Istennel való tökéletes személyes kapcsolaton amelyet ő tapasztalhat az utolsó napon:

"s ha ez a bőröm lefoszlik is (halálakor), testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek" (Jób 19:26,27).

Pál apostol egy más jellegű fáradalmas életből kiáltott fel:

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre" (1Kor.13:12).

Ószövetségi bizonyságok

Az Újszövetségnek ezek az ígéretei tekintélyes Ószövetségi hátterére épülnek a személyes, testi Isten bizonyítása érdekében. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire alapvető, hogy tisztában legyünk Isten természetével, hogy igazán meg tudjuk érteni a Bibliára épülő hit alapjait. Az Ószövetség Istenről következetesen mint személyről beszél; a személyes kapcsolat Istennel amelyről mind az Ó- mind az Újszövetség beszél az egyedüli alternatíva a kereszténység igazi reménységhez. A következők erős érvek egy személyes Isten valóságát illetőleg:

-"Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá" (1Móz.1:26). Tehát az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, amint az tanusítva van az angyalok által. Jak.3:9 úgy beszél az emberről mint aki "…Isten hasonlatosságára" van teremtve. Abból, hogy mi Isten hasonlatosságára vagyunk teremtve bizonyosan arra lehet következtetni, hogy a valóságos Istennek csak képmása vagyunk. Ennélfogva Isten nem lehet egy homályos valami amit mi nem foghatunk fel. Ezekiél látomásában Isten „egy zafírfényű" trónuson ült, mint egy "emberhez hasonló alak" (Ez 1:26). Mindez gyakorlati jelentőséggel bír, mert az ő képmása vagyunk, s mivel testünknek minden része nevével ellátott, testünket (életünket) fel kell ajánlanunk neki, úgymint az embereknek a császár képét viselő dénárt a császárnak kellett adniuk (Lk 20:25).

"Hiszen tudja (Az Úr) hogyan formált" (Zsolt.103:14); ő azt kívánja tőlünk, hogy megértsük róla, hogy ő egy személyes lény, egy Atya akivel kapcsolatunk lehet.

-A leírások Isten lakóhelyéről félreérthetetlenül mutatják, hogy "Isten" individuális helyen létezik: "…Isten a mennyben van" (Préd.5:1); "…letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre" (Zsolt.102:20); "..Te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből" (1Kir.8:39). Még ennél is speciálisabb amikor azt olvassuk, hogy Istennek "trónja" van (2Krón.9:8, Zsolt.11:4, Ézs.6:1, 66:1). Nehéz elhinni, hogy ilyen leírások egy meghatározhatatlan lényegre vonatkoznak, aki valahol a mennyei birodalomban létezik. Istenről azt mondjuk "lejön" amikor kinyilatkoztatja Magát. Ez Istennek egy mennyei lakhelyét feltételezi. Lehetetlen megérteni ‘Isten kinyilatkoztatását’ anélkül, hogy helyesen ítélkeznénk Isten személyes természete felől.

-Ézsaiás 45 tele van Istentől származó utalásokkal az ő személyes kihatásaira az emberek életében: "…én vagyok az Úr, nincs más...én az Úr cselekszem mindezt...Én az Úr teremtettem mindezt...Jaj annak aki perbe száll Alkotójával...Az én kezem feszítette ki az eget...Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok". Ez az utolsó mondat élesen rámutat Isten személyes létezésére - Azt kívánja az emberektől, hogy rá figyeljenek, hogy felfogják hitük által az ő testben való létezését.

-Isten mint megbocsátó Isten van kinyilatkoztatva Aki ellátja igéivel az embereket. Azonban megbocsátás és beszéd kizárólag csak egy érző személytől származhat: ezek lelki cselekedetek. Dávid egy Isten szive szerint való ember volt (1Sám.13:14), tehát Istennek van lelke (szive) amelyhez képes hasonlit egy bizonyos fokig az ember szive, noha az ember természeténél fogva nem Isten szive szerint való. Az olyan versek mint, "megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szivében" (1Móz.6:6), Istent kinyilatkoztatják mint érző, tudatos Lényt. Ebből megérthetjük, hogy mi valóban mennyire lehetünk mind örömére mind bánatára az Úrnak, mint egy gyermek a természetes apjának.

HA ISTEN NEM SZEMÉLYES...

Ha Isten nem egy valóságos, személyes lény, akkor nehezen ragadható meg a lelkiség koncepciója. Amennyiben Isten tökéletesen igazságos, de nem egy materiális lény, akkor nem tudjuk igazán felfogni az ő igazságosságát amint az az emberi lényekben nyilvánulhat meg. Mind az apostatált kereszténység és zsidóság bír azzal az eszmével, hogy Isten igazságossága bejön a mi életünkbe egy homályos ‘szentlélek’ által amely valamiképpen Isten szellemi képmására formál minket és elfogadhatónak Isten számára. Fordítva, először tisztában kell lennünk azzal, hogy létezik egy személyes lény akit Istennek hívnak, majd befolyással lehetünk a jellemünkre az ő segítségével és igéje által, hogy visszatükrözhessük Isten jellemét életünkben.

Isten célja, hogy kinyilatkoztassa Magát mint végtelen dicsőségű lényt. Az ő emlékezetes neve, Jahve Elóhím, mutatja ezt (‘Ő, Aki a hatalmas’, Mindenható, ez egy megközelítő fordítás). Ha Isten nem fizikai lény akkor a hűség jutalma sem lehet materiális csakúgy mint Isten sem az. Azonban a hűségünk megjutalmazásának a leírása Isten eljövendő földi Országában azt mutatja, hogy az emberek érzékelhető, testi létezésűek lesznek, noha már nem lesznek alávetve az emberi természet gyengeségeinek. Jób vágyakozott az utolsó nap után amikor megtörténhet az ő testének a feltámasztása (Jób 19:25-27); Ábrahám bizonyosan egyike azoknak akikről ez a prófécia szól: "Azok közül akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre" (Dán.12:2)" így megkaphatta Kánaán földje örök időkre szóló örökségének az ígéretét, egy fizikai lakhelyet a földön (1Móz.17:8). "Vígadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön...Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket" (Zsolt.132:15; 149:5,7). Sem a zsidó, sem a pogány nép nincs tisztában ezekkel a kijelentésekkel valamint az Ábrahámnak tett ígéret szó szerinti jelentéséből kiindulva a halhatatlan lélek téves elképzeléséhez jutottak, mint az emberi létezés valóságos formájához. Ezt az elképzelést a Biblia egyáltalán nem támasztja alá. Isten egy halhatatlan, dicsőséges lény Aki dolgozik a célján azért, hogy a férfiak és nők behívhatóak legyenek az ő eljövendő földi Országában való életre, hogy osztozzanak az ő magatartásában és mindez testi létezésben fog megvalósulni.

A hűségeseknek szól az igéret miszerint az isteni természet részeseivé leszünk (2Pt.1:4). Ha Isten nem személyes akkor ez azt jelentheti, hogy mi örökké mint halhatatlan lelkek fogunk élni. Azonban ez nem bibliai tanítás. Krisztuséhoz hasonló testben fogunk létezni (Fil.3:21), Jézus az eljövendő Országban szó szerinti testben fog létezni (Zak.13:6; Ézs.11:3). Az Isten személyéről szóló tan így van egységben az eljövendő Országról szóló kijelentésekkel.

Bizonyosan nem lehet fogalmunk a helyes Istentiszteletről, vallásról vagy az Istennel való személyes kapcsolatról amíg nem vagyunk azzal tisztában, hogy Isten egy személyiség, hogy fizikailag az ő képmásai vagyunk, noha nagyon tökéletlen képmások, és szükséges, hogy az ő lelki képmására fejődjünk és így lehetünk majd Isten eljövendő Országában teljességgel az ő képmásai. Oly sok vigasztalást nyerhetünk az olyan versekből melyek Istenről mint szerető Atyáról beszélnek, aki úgy fegyelmez minket ahogyan azt egy apa teszi a fiával (5Móz.8:5). A Krisztus szenvedéseiről szóló kijelentésekben olvashatjuk például, hogy "Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze" (Ézs.53:10), ugyanakkor azt is olvassuk, hogy : "Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott" (Zsolt.18:7). Az Ábrahámnak tett ígéret a magról aki Isten Fia lesz egy emberi lény természetfeletti megszületését kívánta meg; amennyiben Isten nem individuális egyáltalán nem lehetett volna ilymódon Fia sem.

Isten személyével tisztában lenni kulcs ahhoz, hogy a Bibliai tanítások más területeit is helyesen megérthessük. Amint egyik hazugság a másikhoz vezet, úgy egy téves koncepció Istenről is elhomályosíthatja az igazság rendszerét amely a Bibliában foglaltatik. Ha az eddigiek meggyőzőek voltak akár egészben vagy akárcsak részben a kérdést fel kell tenni: "Valóban ismerem Istent?" A továbbiakban is a róla szóló bibliai tanítást fogjuk vizsgálni.