4. Függelék: Isten igazságossága

A Bibliatanulmányvezetők tapasztalata, hogy rendszerint számos ezzel kapcsolatos kérdés merül fel a tanulmánysorozatok befejeztével. Ezek a kérdések Isten igazsága körül összpontosulnak. Néhány példa:

'Nem igazságos, hogy Isten nem mindenkit hív el az evangélium megismerésére'.
'Miért engedte meg Isten Ádámnak és Évának, hogy bűnbeessenek, és ezáltal szenvedéseket és nehézségeket hozzanak több billió utóduk életébe?'
'Isten miért csak Izráelt választotta ki népének az Ószövetségben, ahelyett, hogy mindenkinek megadta volna a lehetőséget?'

Ilyenfajta kérdések mindannyiunkban felvetődhetnek bármilyen szintű is az Istennel való kapcsolatunk. Az ezekkel a kérdésekkel való kiegyezés nehéznek találása önmagában nem ok arra, hogy halogassuk a válaszadásunkat Isten hívására. Krisztus második eljövetele előtt sohasem fogunk olyan helyzetbe kerülni, hogy végső ismeretekre juthassunk ezeket illetően. Kétezer évvel ezelőtt egy férfi, "...felkiáltott...és így szólt: Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk.9:24). Mindannyiunkban megvan ez a kettősség, az egyik énünk hisz, a másik viszont 'hitetlenséggel' van megbélyegezve, elkeserítően szükséget tartva Isten segítségére, hogy elhallgasson bennünk. A víz alámerülés előtti napokban illetve hetekben ez egy nagyon általános érzés lehet, és valamilyen szinten mindig vissza fog térni a későbbiek folyamán.

'Hitetlen' énünk gyakran fog alkotni az imént felsoroltakhoz hasonló kérdéseket Istent illetően. Az alapvető dolog, amellyel tisztában kell lennünk, hogy elgondolhatatlan ránk nézve az, hogy Istent igazságtalansággal vádoljuk. Ha ezt tesszük, akkor a mindenható Isten felett ítélkezünk érzékeléseink alapján. Ezzel azt állítanánk, hogy amennyiben, ha mi volnánk az Isten, akkor bizonyosan másképpen járnánk el, mint ahogyan Ő. Emberi mivoltunk egyik leghatalmasabb hibája, hogy nem érzékeli pontosan saját kétségbeejtő bűnös voltát, és Isten végtelen igazságosságát. Ha Isten nem a tökéletes igazság, akkor nem létezik erkölcsi próbakő létező világunk egészére nézve. Nem létezne valóságos fogalma a jónak illetve a rossznak. A vallásnak ez az eszméje tehát Istennel való összetartozásunknak értelmét venné. Csak amennyire a gyerekek is a felnőttekkel csupán korlátozott észlelőképességeik határain belül, saját nyelvükön képesek érvelni, csak ugyanannyira lehetnek képesek Isten gyermekei is Atyjukkal szemben. Jeremiás kérdéseket tett fel Istennek, de abból a szándékból, hogy minél mélyebb megértésre juthasson Isten felől, akit már tökéletesen igazként fogadott el. "Igaz vagy Uram, ha perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról! ..." (Jer.12:1; vö. Zsolt 89:17,19, 34, 38, 52)

A feltételezése annak, hogy Isten esetleg lehet igazságtalan is, azt foglalná magában, hogy nekünk vannak bizonyos jogaink, melyeket Isten valamilyen módon megsért. A tény, hogy Isten a mi Teremtőnk, és létezésünk folyamatos fenntartója, azt jelenti, hogy nekünk nincsenek jogaink. Folyamatosan Isten kegyelmében élünk, nem csupán csak akkor, amikor bűnt követünk el. Az 'ember joga (igazsága)' csupán emberi fogalom, az emberek alkották azért, hogy igazolják önmagukat. Mi ebbe a világba semmit sem hoztunk magunkkal, és így is fogjuk elhagyni. Mindaz, amik vagyunk, és amink van, ajándék, amelyet egy rövid időre kaptunk, hogy láthatóvá váljék miként vagyunk képesek megbecsülni. Ha Isten elhív minket egy közelebbi kapcsolatra Önmagával, örömmel kell elfogadnunk azt. Ennek elutasítása abból az okból, mert mások erre nincsenek elhívva, Isten megbántását jelenti az egyik lehető legsértőbb módon.

Önmagunkban véve hasonlóak vagyunk az állatokhoz (Préd.3:18-20). Feltehetjük a kérdést, 'Isten miért az embert választotta ki a vele való személyes kapcsolatra, s nem bármely másik állatot?' Ennek pontos okait nem lennénk képesek megérteni, még akkor sem, ha választ kapnánk erre. Ugyanez igaz a Teremtés könyvében (1Móz 1,2) feljegyzett Teremtéstörténettel kapcsolatban is. A tudományos magyarázat azt illetően, hogy Isten hogyan teremtette meg a különböző anyagokat és azokat miként szervezte világegyetemünk végső csodájába, túllépi azt a pontot, amelyre az emberi tudomány valaha is választ találhat. Isten ezért az Ő teremtő munkáját olyan módon fejezte ki számunkra, amelyet csak a gyermeki lelkületű emberek képesek elfogadni. Ugyanez igaz az olyan erkölcsi dilemmák esetében is, amelyeket függelékünk elején ismertettünk. Ez a könyv körvonalazta az ezekkel a témákkal kapcsolatos Bibliai tanításokat. A mi értelmünk természeténél fogva nem fogadja alázattal Isten igéit, nehézségeink fognak támadni ezen dolgok némelyikének elfogadását illetően azon a módon, ahogyan azt a Biblia elénk tárja. Azonban fel kell ismernünk, hogy ez a mi hibánk, s nem Istené. Hiányzik belőlünk a szükséges önvizsgálat, amely által elfogadhatnánk, hogy a mi gondolkodásmódunk alapjaiban véve hiányos és hibás. Ki kell egyeznünk azzal a ténnyel, hogy szellemünkben alsóbbrendűek vagyunk Istenhez képest. Gondolkodásmódunk nem csupán egy lépcsőfoknyival van lejjebb Isten gondolkodásmódjától, alapjaiban véve különbözik az Övétől. Ezért Isten azt kéri tőlünk, hogy öltsük magunkra Krisztust, tanulmányozzuk szavát, hogy megérthessük gondolkodásmódját, és megkíséreljük a magunkévá tenni azt (Ef 3:16-19).

Mindannyian beismerjük, hogy sok minden igazán jó dolog van Isten teremtett világában, léteznek bizonyos fogalmaink az igazságosságot illetően, melyek Alkotónktól származnak, és amelyek kiolvashatóak Isten teremtett világából. A probléma abban áll, hogy léteznek más dolgok is emberi világunkban, olyanok, amelyek nyilvánvalóan gonoszak és negatívak. Ez az, amely bizonyos zűrzavarokat okozhat Isten igazságosságát illetően. Ebből kiindulva sajnos sokan eljutnak addig a pontig, hogy kétségbe vonják Isten igazságosságát, sőt létezését is. Azonban nem sokkal jobb azt mondanunk, hogy hiszünk abban, hogy Isten alapvetően jó és igazságos, amint Ő ezt Igéjében is kijelenti, azonban problémáink vannak a gonosz létezésének megértésével Isten teremtett világában?

"A titkok az Úréi a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké ..." (5Móz.29:28). Az evangélium azt tartalmazza, "... ami megismerhető Istenből ..." (Róm.1:19), ez magában foglalja, hogy sok minden létezik, amit még nem ismerhetünk meg. Vannak bizonyos világos alapelvek, amelyeket tisztán megérthetünk Isten Igéjéből, és sok más oldala is létezik Isten személyének, amelyekig ezek elvezethetnek. De mégis létezik számtalan más "titok" Isten útjait illetően, amelyekhez nincs hozzáférhetőségünk ebben az életünkben. Így Pál azt mondhatta, hogy egyfelől ismeri Istent és Krisztust, amennyire erre mi magunk is képesek lehetünk (2Tim.1:12; 2Kor.5:16; Gal.4:9; Zsid.10:30; 1Jn.2:13), különösen Isten szeretetének személyes megtapasztalásán és az arra való pozitív válaszadáson keresztül (1Jn.4:7,8), azonban más oldalról nézve "töredékes" az ismerete (1Kor.13:9,12), vágyódik Krisztus második eljövetelére, hogy megismerje "... őt és feltámadása erejét ..." (Fil.3:10).

Amint egyre inkább ki vagyunk téve Isten igazságossága hatásának Isten szavának tanulmányozása által, egyre inkább vágyni fogunk Országának eljövetele után, amikor végre az Ő igazságos jelleme világosan és fizikailag fog megmutatkozni, olyan módon, amelyet Isten minden embere örömmel fog megérteni és szeretni. Az az idő meg fogja látni minden olyan trauma végső feloldását, amely ma sújthatja Isten gyermekeit - mind értelmi, erkölcsi, és fizikaiszempontból: "Mert tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten ..." (1Kor.13:12).