2. Függelék: A bibliai igazságok tanul- mányozásához való hozzáállásunk

Teljesen lehetséges megtanulni a Biblia valamennyi alaptanítását, és mégsem ismerni fel üzenetének személyünket érintő valóságát. Ez a tény nagyon lehangoló lehet azok számára, akik egy, a mienkhez hasonló mások oktatására készült kézikönyvet használnak, akikről viszont a későbbiekben mégis úgy fog tűnni, hogy nem ragadták meg azokat az elveket, amelyekre a könyv kiterjedt.

Az első században sokkal őszintébb volt az emberek válasza az evangélium üzenetére. "Hittek…és megkeresztelkedtek " (ApCsel.2:41). Szívből jövő válasz nélkül az evangélium hívására - az un. "sekélyes, jóindulatú hit ", amint ezt Robert Roberts gyakran megnevezte -, nincs értelme alámerülnünk. Azok, akik kizárólag partnerük vagy szüleik nyomására fogadják el az igazságot, nem valószínű, hogy meg fognak állni szilárdan a hitben. Minthogy mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az embereket az üdvösség ígéretéhez segítsük, s nem a megkereszteltek száma a szempontunk, így érdemes időt fordítanunk evangélium hirdetésünk szolgálata során arra, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy akik általunk ismerték meg az igazságot, bemerítkezésüket valóban egy helyes lelki hozzáállással teszik-e meg.

A béreaiak Pál prédikálására "... teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok" (ApCsel.17:11). Könyvünk - mint minden emberi irodalom - pusztán egy kísérlet arra, hogy pontosan tükrözze a bibliai tanításokat. Azért, hogy valóságos választ adhassunk az evangélium hívására, szükséges, hogy szellemünkben fogékonyak legyünk Isten igéi iránt, igazán kívánkozzunk kutatni a Bibliát egy személyes szinten. Ezek olyan dolgok, amelyeket az evangélium hirdetői nem idézhetnek szükségszerűen elő bennünk, csupán a figyelmet hívhatjuk fel a lényeges bibliai versekre. A római hívők felől ezt olvashatjuk: "... szivetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok!", azaz annak a tanításnak, amelyre még bemerítkezésük előtt adattak (Róm.6:17).

Azok, akik állhatatosan kitartanak a bűnös életmódok folytatása mellett, sohasem lesznek képesek helyesen megragadni az evangélium igazi üzenetét, rájuk vonatkozik a következő idézet: "... a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják ... Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg" (2Tim.3:1-7). Sohasem fogjuk azt megérteni, hogy mi az, amit nem akarunk. Ha az igazságot nem szeretjük igazán, nincs valóságos vágyunk arra, hogy az életünket Isten ellenőrzése alá hozzuk, akkor sohasem leszünk képesek megismerni az igazságot, minden Biblia tanulmányozásunk ellenére sem, tanulmányaink csupán olyanok lesznek számunkra, mint elméleti gyakorlatok.

Számos példa van arra, amikor az emberek olvassák a Szentírást, azonban olyan módon, mint, akik nem olvassák. Ez egy olyan kór, amelyre mindannyian hajlamosak vagyunk. A Krisztus korabeli zsidókról úgy tűnik, hogy nagy buzgalmat mutattak Isten ígéi iránt, megbíztak az ószövetségi iratokban, mint ihletett írásokban (Jn.5:45; ApCsel.6:11), tisztában voltak vele, hogy ezeknek az Írásoknak a tanulmányozása által meglehet a reménységük az örök élet felől (Jn.5:39), minden héten tartottak nyilvános felolvasást (ApCsel.15:21). Sőt, némelyikük közelebbről is tanulmányozta a különböző iratokat a hét többi napjain is. Azonban elmulasztották felismerni ezeknek az Írásoknak az igazi jelentőségét, azt illetően, hogy azok Krisztusra mutattak előre. Jézus világosan megmondta nekik: "Ti ... kutatjátok az Írásokat ... ha hinnétek Mózesnek, hin-nétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek? ... Mózesre és a prófétákra nem hallgattok ..." (Jn.5:39,46,47; Lk.16:29-31).

Nem nehéz elképzelnünk a zsidók ezen való megbotránkozását: ‘De mi igenis, hogy olvassuk az Írásokat, igenis, hogy hiszünk bennük!’. Azonban elzárkózó hozzáállásuk miatt, ténylegesen ezt nem tették meg - olvasták, de nem értették, néztek, de nem láttak. Ténylegesen senki sem lehet annyira vak, mint az, aki nem is akar látni. Szellemi fejlődésünk minden szakaszánál szükséges, hogy résen legyünk ez ellen.