16. Hozzáfűzés: Izráel történelmének összegzése

Ábrahámot Isten kihívta Úr-Kaszdimból, a Káldeusok földjéről, az első zsidó. Isten ígéreteket tett neki és az ő magjának Kánaán földjét illetőleg. Úgy halt meg, hogy nem részesült ezekben az ígéretekben.

Izsák. Ábrahám kész volt feláldozni fiát, Izsákot. Mivel Ábrahám hűséges volt, Isten esküvel erősítette meg az ígéretet neki. Izsák hajlandósága a halálra apjának való engedelmességből Krisztus előképéül szolgál. Az ígéretek meg lettek újítva Izsáknak (1Móz.26:3-5).

Jákób, Izsák fia volt. Az ígéretek az ő számára is meg lettek ismételve. 12 fia volt - Rúben volt a legidősebb, Benjamin a legfiatalabb. Lévi volt az egyetlen, akitől a papok származtak. József volt a legkedvesebb fia.

József. Még ifjúkorában volt két álma, amely úgy ábrázolta számára testvéreit, mint alattvalóit. Azok féltékenyek lettek, és eladták Józsefet Egyiptomba. Ott felügyelő lett, és megszervezte a gabona felhalmozását, amelyet a következő hét évig tartó éhinség ideje alatt használtak fel. Ezalatt az idő alatt Jákób és fiai Egyiptomba jöttek lakni Józsefhez. Ők és leszármazottaik Gósen földjén éltek, amely Egyiptom része. Egy későbbi fáraó viszont elnyomta az Izráelitákat, rabszolgákká tette őket.

Mózes ebben az időben született, a sás közé, mint csecsemőt elrejtették, így talált rá a fáraó leánya, aki fiává fogadta. Fiatalemberként agyonütött egy egyiptomit, mert az egy héber férfit bántalmazott. Mózes ezért Midján földjére menekült, ahol Jetrónak 40 évet dolgozott, mint pásztor. Ekkor Isten megjelent neki tűz lángjában egy csipkebokor közepéből, és azt mondta neki, hogy menjen a fáraóhoz és kérjen szabadon bocsátást Izráel számára. Csodálatos jeleket tett, hogy bizonyíthassa, hogy valóban Isten küldte őt. Azonban a fáraó nem akarta elengedni Izráelt, s ezért tíz csapást küldött az Úr Egyiptomra, pl. békák, sötétség, jégeső és végül az elsőszülöttek megölése. Az izráelitáknak meg kellett ölniük egy juhot, és megkenni házaik ajtaját a vérrel. Mindez előre mutatott arra, hogy Jézus vére miként menthet meg minket a haláltól. Ez az esemény a páska ünnepeként maradt emlékezetes.

Kivonulás. Az Izráeliták végül elhagyhatták Egyiptomot. Isten egy angyalának vezetésével vándoroltak, aki nappal felhő, s este pedig tűzoszlopban vezette őket. A fáraó serege egészen a Vörös-tengerig üldözte őket. A tenger csodálatos módon kettényílt, hogy át tudjanak haladni rajta a zsidók, majd a tenger visszatért és az egyiptomiak a tengerbe vesztek. Izráel ezután az Igéret földje, Kánaán felé haladt tovább a pusztán keresztül. Isten vizet adott nekik inni egy sziklából, és mannával, mint kenyérrel etette őket minden reggel. Amikor elérték a Sinai-hegyet Isten a Tízparancsolatot és Mózes Törvényeit adta nekik. Ekkor ők Isten Országát képezték. Parancsot kaptak, hogy készítsenek egy speciális sátrat, azaz Szent Hajlékot, amelyben Istent tisztelhették. Kaptak egy főpapot és papokat, akik felajánlhatták az áldozatokat Istennek. A Szent Hajlék és a papság minden motivuma előre mutatott Jézusra.

Az Igéret Földjé-hez végül elérkeztek. 12 kémet küldtek ki, akik közül tizen visszatérve azt mondták, hogy túl nehéz lenne elfoglalni Kánaán földjét. A másik két kém, Józsué és Káleb, ezzel szemben megmondta az igazságot, miszerint a föld bevehető általuk, amennyiben van hitük Isten ígéreteiben. Mivel az emberek a többi tíz kém hozzáállásában osztoztak, Izráelnek a pusztában negyven évig kellett vándorolnia, amíg mindazok, akik húsz éven felül voltak Egyiptom elhagyásakor, meg nem haltak.

Józsué volt Mózes utódja, aki bevezette Izráelt Kánaán földjére. Az első város, amelyet bevettek Jerikó volt, ahol Ráháb élt. Ezután Ai következett. Miután letelepedtek a földön Bírák által voltak irányítva, noha Isten volt az igazi királyuk. Többek között Gedeon, Jefte, Sámson tartoztak a bírák közé. Ők mindannyian megszabadították Izráelt az ellenségeiktől, ha megbánták az Isten ellen elkövetett bűneiket. Izráel történelme bővelkedik az olyan példákban, amikor engedetlenek voltak Istennel, büntetést kaptak a szomszédos nemzetek betörései által, majd bűneiket megbánva Isten megszabadította őket, és ismét visszatértek bűneikhez. Az utolsó bíra Sámuel volt. Az ő idejében utasították el az izráeliták Istent, mint Királyukat azáltal, hogy emberi királyt kértek a körülöttük lakó nemzetek mintájára.

A Királyok. Az első királyuk Saul volt, aki kezdetben alkalmasnak bizonyult, majd mint Isten parancsolatai iránt engedetlen, gonosz király végezte, és aki üldözte Dávidot. Halála után Dávid lett a király, aki Izráel királyai között a legelentősebb volt. Isten nagy ígéreteket tett neki. Utána fia, Salamon következett, aki uralkodása kezdetén szintén jól indult, majd a környező nemzetekből vett feleségei révén elfordult az igaz hittől. Halála után a királyság két részre szakadt, tíz törzs képezte Izráel királyságát, Jeroboám uralkodásával kezdödően, Júda és Benjamin törzse pedig Júdát alkotta, Roboám, Salamon fia uralkodásának kezdésével.

Izráelnek (a tíz törzs) nem voltak jó uralkodói. Folyamatosan Isten ellen lázadtak. Isten több prófétát is küldött hozzájuk, hogy bűnbánatra hívja fel őket, azonban hasztalanul. Így az asszíriaiak betörtek az országukba, és fogságra vitték őket. Majd szétszóródtak a világban.

Júdának (a két törzs) volt néhány jó uralkodója, (pl. Asa, Ezékiás) azonban itt is, általában az Isten iránti engedetlenség volt jellemző. Így a babiloniak voltak rájuk küldve, hogy betörjenek országukba, és hetven évig tartó fogságba vitték őket Babilonba. Soha többé nem volt királyuk. A hetven év elteltével egy részük visszatért Izráel földjére Ezsdrás, Nehémiás, Józsué (az akkori főpap) és Zorobábel Fejedelem vezetésével. Perzsa, görög majd római fennhatóság alá kerültek. A római fennhatóság alatt született meg Jézus. A zsidók elutasították Jézust és tanítását (Mt 23:37-39 Isten a rómaiakat küldte, hogy megsemmisítsék Jeruzsálemet Kr.u.70-ben, végül pedig minden zsidó száműzve lett Izráel földjéről.

Az elmúlt években a zsidók elkezdték a visszatérést a földjükre, az ószövetségi próféciák részleges betöltéseként. Izráel államának az újjászületése biztos jele Jézus közeli visszatérésének, hogy visszaállítsa Izráel Királyságát, mint Isten Országát.