5.2 A Királyság jelenleg nincs megalapítva

Széleskörben meggyökerezett elképzelés, hogy Isten Országa jelenleg már teljességében létezik, a jelenlegi hívőkből áll - ‘az egyházból’. Amíg az igazi keresztények reménység szerint vannak ‘megmentve’, és feltételezett hely van nekik adatva a Isten Országában, nem lehet kétséges, hogy jelenleg nem lehetünk teljességgel országában, hiszen Jézus még nem tért vissza, hogy megalapítsa azt.

Nyilvánvalónak kellene lennie mindabból, amit eddig tanultunk, hogy "…test és vér nem örökölheti Isten országát" (1Kor.15:50). Örökösei vagyunk annak az országnak, "…amelyet Isten az őt szeretőknek ígért" (Jak.2:5), hiszen a keresztelés (víz alámerülés) tesz minket az Ábrahámnak tett ígéretek örököseivé - melyek magukban foglalják az Országról szóló alapvető Evangéliumot (Mt.4:23; Gal.3:8; 27-29). Ennélfogva általánosságban találkozhatunk az Ország öröklésének Krisztus visszatérésekor megvalósuló ígéreteivel, amikor az Ábrahámnak tett ígéretek megvalósulnak (Mt.25:34; 1Kor.6:9,10; 15:50; Gal.5:21; Ef.5:5). A nyelvezetnek már maga a jövő idejű használata az öröklést illetően mutatja, hogy az Ország nincs a jelenlegi hívők birtokában.

Jézus elmondott egy példázatot, hogy helyesbítse azok hitét, akik azt gondolták, hogy Isten Országának hamarosan meg kell jelennie. A történet egy bizonyos nemesemberről szól, aki egy távoli országba ment, hogy átvegye királyságát majd hosszú idő után visszajjött. Ezalatt a szolgáit bizonyos felelősségekkel bízta meg. "Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat" és megítélte őket (Lk.19:11-27).

A nemesember Krisztust ábrázolja, aki a menny "távoli országába" ment, hogy átvegye a Királyságát, amellyel visszatér az ítélet idején, azaz a második adventjekor. Ennélfogva lehetetlen, hogy a "szolgák" bírjanak jelenleg a királyságal az ő Uruk távollétének ideje alatt.

A következők további bizonyítékokkal szolgálnak erre:

- "Az én országom nem e világból (korból) való", Jézus félreérthetetlenül állította (Jn.18:36). Azonban ő abban az időben is mondhatta volna, "király vagyok" (Jn.18:37), mindez mutatja, hogy Krisztus jelenlegi ‘országa’ nem azt jelenti, hogy az meg is van már alapítva. Az első századbeli hűségesekről is azt olvassuk, hogy VÁRTÁK "az Isten országát" (Mk.15:43).

- Krisztus azt mondta tanítványainak, hogy nem iszik a szőlőtőke terméséből "…ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában" (Mt.26:29). Ez félreérthetetlenül magában foglalja, hogy az Ország a jövőben fog megvalósulni, amely aszerint lesz, hogy az emberek hogyan értették meg Krisztus tanításait "Isten országának" Evangéliumáról (Lk.8:1). "Boldog az, aki Isten országának a vendége (jövő időben)", volt a tanítványok hozzáfűzése (Lk.14:15).

- Lk.22:29,30 folytatja e témát: "…rátok hagyom az Országot... hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban".

- Jézus beszélt jelekről, amelyek hírűl fogják adni az ő második eljövetelét, és ezt azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy "amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa" (Lk.21:31). Ez nonszensz, amennyiben az ország jelenleg is létezik, az ő második eljövetelét megelőzően.

- "Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába" (ApCsel.14:22). Nem meglepő, ha minden szenvedő hívő komolyan imádkozik az ország eljöveteléért (Mt.6:10).

- Isten "az ő országába és dícsőségébe hív" (1Thessz.2:12), válaszként keresnünk kellene ma a bemenetelt ebbe a Országba lelki élet által (Mt.6:33).

Isten Országa bennünk van ?

Mindezek jelentős hangsúlyozása ellenére, sok ortodox ‘keresztény’ azt választja, hogy hitét az Isten Országával kapcsolatban arra helyezze, hogy ez az Ország jelenleg a hívők szivében létezik, mindössze egyetlen kijelentés alapján: "…az Isten országa közöttetek van" (Lk 17:21). A szövegösszefüggés mutatja, hogy Jézus a farizeusokhoz beszélt (v.20), a többes szám második személy így rájuk vonatkozik. Ők természetesen nem Krisztus hívei voltak - Isten Országa nem volt megalapítva a szívükben.

A zsidók nagy nyilvánossággal adták bizonyságát az ők Messiásváró lelkesedésüknek. Az idevonatkozó szakaszban az "Isten Országa" kifejezésről úgy tűnik, hogy a Messiás neve egy rang, jogosúltság, hiszen ő a Ország királya. Amikor Jézus Jeruzsálembe érkezett az emberek ezt kiáltozták, "…Áldott aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa!" (Mk.11:9,10). Párhuzamba hozza a Messiás személyét a Királysággal. Keresztelő János arról prédikált, hogy "…elközelített a mennyek országa! Mert ő (Jézus) volt az, akiről Ézsaiás ... prófétált" (Mt.3:2,3). A Lk.17:20-24 szemelvényben Jézus olymódon adott választ a kérdésre, hogy "…mikor jön el az Isten országa", hogy az "Emberfia" eljöveteléről beszélt.

Krisztus válaszának lényege az volt, hogy a zsidók olyan nagy feltünéssel várták a Messiást, s azt remélték, hogy azonnal hatalommal fog megjelenni, nem ismerték fel, hogy a Messiás - "Isten Országa" - már közöttük van egy alázatos személyben, Jézusban. Jézus figyelmeztette őket: "…Az Isten (Messiás) országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá...- Mert az Isten országa közöttetek van!" (Lk.17:20,21).